Képgalériák
Dr. Arató István tegnap közölt írását kívánja illusztrálni az a kedves olvasó, akitől az alábbi képeket kaptuk, a következő megjegyzéssel: "Az időjárás egyre szélsőségesebb lesz, egyre nagyobb kilengések lesznek." Nos, bár nem vagyunk a téma avatott szakértői, de laikusként is úgy gondoljuk, a szaúdi sivatagban tomboló, teniszlabdányi jeget hozó vihar kellőképpen szélsőséges jelenség.
2010 június 4-én a hajdúhadházi Jobbik állított egy magyar-lengyel határkövet a 90 éves békediktátum emlékére. Az emlékmű egyben jelzésértékű a Felvidéket átmenetileg bitorló tótoknak. Akinek nincs múltja, nem lesz jövője!
Szebb jövőt!
Jobbik Hajdúhadházi Alapszervezete
Az eredeti magyar-lengyel határkő Uzsoknál 1916-ban, illetve az annak mintájára készült határkő-emlékmű 2010-ben
2010. június negyedikén a debreceni Jobbik tagjainak és szimpatizánsainak kettős okuk volt a megemlékezésre. Kora délután összegyűltek a Petőfi téren, hogy a szövetségesek által elkövetett háborús gaztettre, Debrecen 1944-es terrorbombázására emlékezzenek. Az áldozatok és hősi halottak kőtáblájánál Kőszeghy Csanád Ábel, a debreceni Jobbik elnöke és Biró László alelnök helyezett el koszorút.
Október huszonharmadikának reggelén nyolctagú autókonvojjal indultunk Debrecenből a főváros felé. Gárdisták, Jobbik-tagok és civil szimpatizánsok alkották a csapatot, melynek tagjai a Deák téri Jobbik-nagygyűlésre igyekeztek.
Az utunk eseménymentesen telt, ám amikor megérkezvén leparkoltunk a Felvonulási téren, kisvártatva körbevettek minket a rendőrség bevetési csoportjának tagjai. El kell ismerni, ezúttal korrekt módon intézkedtek. Vezetőjük már jó előre közölte a nevét, beosztását és azonosítószámát, majd ismertette velünk, milyen tevékenység elkövetését (alakzatban vonulás, parancsszóra cselekvés) nem néznék jó szemmel. Végül pedig elkérték a személyi igazolványainkat.
Október huszonkettedikének délutánjára a debreceni Kossuth térre várták szimpatizánsaikat a Jobbik és az Új Magyar Gárda Mozgalom helyi szervezetei, hogy közösen emlékezzenek meg az ötvenhárom évvel ezelőtt kitört szabadságharc hőseiről, és a forradalom debreceni, nem jelentéktelen eseményeiről. Szomorú párhuzam, hogy 53 évvel a forradalom első sortüze után, amely a cívisvárosban dördült el, és a megyei rendőrkapitányságról kivezényelt ávósok voltak az elkövetői, most ismét a békés debreceni tüntetőket zaklatta a rendőrség.
Október hatodika délelőttjén az aradi vértanúk emléke előtt tisztelgett Debrecen városa. Több debreceni civil szervezet és bajtársi szövetség, valamint országos politikai pártok képviselői gyülekeztek a Péterfia utcán, hogy elhelyezzék koszorúikat Nagysándor József '49-es vértanú tábornok emléktáblája alatt. A pártok között természetesen a Jobbik is képviseltette magát, valamint jelen volt az Új Magyar Gárda Mozgalom egyik gárdistája is, igaz, nem egyenruhában. Jelenléte mégis apróbb fennakadást okozott az ünnepség menetében. A honvédségi szervezők azon kezdtek tanakodni, hogy vajon nem ütközik-e jogszabályba, ha egy gárdista is tiszteletét nyilvánítja Nagysándor József tábornok emléke előtt.
Az Új Magyar Gárda Mozgalom Hajdú-Bihar megyei egysége a mai napra kopjafa-avatásra kapott meghívást Egyek községbe. Mintegy húsz fővel képviseltettük magunkat az ünnepség helyszínén, ahol a helyi jobbikosok és lokálpatrióták szeretettel fogadtak bennünket. Nagy érdeklődést váltott ki a megjelenésünk a hatóság körében is, a helyi rendőri vezető részletekbe menő egyeztetést folytatott le a terveinkről és szándékainkról, majd ígéretet tett, hogy ha nem mozgunk alakzatban, illetve nem hangzanak el parancsszavak, akkor a rendőrség részéről semmiféle vegzálást nem fogunk tapasztalni. (Hogy ezen ígéretét mennyiben sikerült betartania, arról később.)