"Aki a Jobbikot gyalázza, a véremet bántja"

2010. március 10. - 04:08

Falunkban régi szép szokás a szentmise után a templom előtt két kis csoportban - egyikben a férfiak, másikban az asszonyok - elbeszélgetni. Megkérdeztem, hogy mit gondolnak a választási előkészületek pillanatnyi állásáról. Szinte mindenki a régi képviselő újra választását kívánta. A Jobbik itteni képviselő jelöltjét is ismerik, tisztelik.

- Az a baj, mérnök úr - mondta egyikük -, hogy nem lehet két képviselőnk. Mindkettejüket szívesen látnám az Ország gyűlésében.

Az őszes hajú, tempós beszédű nyugdíjas kőbányász nem parlamentet mondott.

- Könnyebben döntenék, ha a kereszténydemokraták önállóan indultak volna - dörmögi másikuk.

- Én fontosnak tartom a Jobbik bekerülését, de képviselőnek a megismert, bevált, hiteles embert látnám szívesen - így a másik.

Arra a kérdésre, hogy mit szól a mindent elöntő gyalázkodásra, amivel mindkét oldal a Jobbikot illeti érdekes véleményt hallottam.
- Az unokám is a Jobbik híve. Aki "azokat" gyalázza, akikhez húz, a véremet bántja. Azokra nem szavazok! - bök a "gyerekre", aki harmadéves a Műszaki Egyetemen. Másoddiplomás, és egyszerre végzi a mesterképzőt az építészkaron. Csak hétvégén van itthon a faluban.

Gyerekkori barátja, volt katonatársa rálegyintett:
- Hagyd el őket! Kutyaugatás nem hallatszik az égbe.
- Jöttmentek ordítoznak. Aki itt élte meg az éveket, az nem akarja, hogy az folytatódjon, ami mögöttünk van! - reccsent a szava a negyedik társunknak. - Annak mondhat bárki, amit akar! Szavazni pedig mi megyünk! - összevillan a szemük.

Aztán elmosolyodunk egymásra.
Búcsúzáskor a kérges öreg és a nem is olyan öreg kezek férfias szorítással kapcsolódnak össze. Nyugalmukban erő van, bár sarkuk már nem a régi hangon csattan a járdán. A "jobbikos" unoka féltőn nézi az utat, amíg öregapja és annak barátai átjutnak a túloldalra.

Másként gondolkodnak, de szívükben megállapodott béke, és összetartás van.
Én pedig szeretettel nézem mindőjüket.

Forrás: TárogatóHangján.hu - Kóborkutya