Kik bízták meg a békéscsabai tótokat a trianoni rendbontással?

2010. június 23. - 11:57

Mint az mára már közismert, 2010 június 4-én a trianoni tragédia 90-ik évfordulójára Versailles-ba utazó megemlékezőket békécsabai tótok csoportja zavarta meg az “éljen trianon” szellemében. Az ügy nem ült el, sőt István Anna, a helyi tótok szervezője érdekes nyilatkozatot tett:

A Békés Megyei Hírlap 2010. június 19-ei kiadásában, István Anna a következőket nyilatkozza, szószerint: “Felhívtak az utazás előtt a Magyarok Világszövetségétől, közölték, bíznak benne, nem azért megyünk, hogy megzavarjuk a trianoni emlékünnepséget. Tájékoztattak, hogy délelőtt lesz az ünnepség…” István Anna nem hibázott, hisz arról beszélt, ami hite, elvei, érzései szerint töltötte. A beszéd és a gondolkodás összefügg. A gondolkodást pedig befolyásolják érzelmeink. Abszolut őszinteséggel fejezte ki, hogy ő és barátai miért is indultak el Versailles-ba?… Ünnepelni!

Ő Magyarországon, magyar állampolgárként megengedheti magának, hogy amikor a magyarok Versaillesbe gyászolni mennek, ő társaival ünnepelni indul ugyanoda és ugyanakkor. Ünnepelni a gyászolók közé. Ünnepelni azon magyarok gyászszertartásán, akiknek ősei hazát, otthont, földet, kenyeret, munkát, barátságot adtak elődeiknek. A nyilatkozat következő izgalmas része: “…a 4-ére Versaillesbe tervezett programunkat kérésemre áttették délutánra.” Mi is volt ez a program?! Milyen izgalmas részhez érkeztünk! Tehát Magyarországi otthonaikból a békéscsabai szlovákok egy csoportja elutazott azért Versailles-ba, hogy megkoszorúzhassa a számukra imádott nemzethős, Milan Rastislav Stefanik emlékhelyét, aki Edvard Benes és Tomás Garrigue Masaryk cinkostársa volt a Történelmi Magyarország felszabdalásának, szétrablásának előkészületi munkáiban, a felvidéki magyarság kiűzésének, kitoloncolásának előkészületeiben.

István Anna elmondta, hogy “az időpontot és a programot sem ők találták ki, állították össze.” Egyre érdekesebb. Ki erőszakolta rá szegény asszonyra ezt a nemes programot, hogy megünnepelje és megkoszorúzza Milan Rastislav Stefanik emlékhelyét? Aki nem más, mint Edvard Benes elvbarátja, cinkostársa, elv-társa. Az időpontot is teljesen véletlenül, pont június 4-ére írták elő neki! A teljes véletlenségek sorozata folytán pont június negyedikén, pont a magyarok gyászának fájó megemlékezésén, pont ünnepelniük kell Versailles-ban, és koszorúzással kell emlékezniük, összetört, fájó szívvel egy olyan szlovák politikusra, aki Magyarország szétszabdalásának előkészületi munkáiban oroszlánrészt vállalt. És mindezek után minden lelkiismeret-furdalás nélkül hazajönnek kenyéradó hazájukba, Magyarországra.

Gondolkodtatóul az olvasónak: “Stefanik édesapja, Pavol Stefanik tagja volt az akkori Szlovák Nemzeti Pártnak… Slota szerint az ő pártja, elődjének tekinthető.” Így az “olvasmány” végére érve, a következő kérdéseim merülnek már csak fel: Önök mit ünnepeltek? Saját hazájuk gyászát? A ferde történelmi eszméket honnan és ki csöpögteti be Békéscsabára? Ki határozta meg az ünneplő csoportnak az időpontot? Ki adott utasítást a koszorúzásra? A csoport egy része miért vált külön és miért nem mentek a koszorúzásra? De még jobban érdekel, hogy a csoport másik része, milyen elvek alapján, milyen indíttatásból azonosult a történelem által is megvetett Stefanik elveivel? Mert véleményem szerint annak az emlékhelyét koszorúzzuk meg, akit tisztelünk, akinek elveivel egyetértünk.

Így hát felmerül a legfontosabb kérdés. István Anna miért van felháborodva? Min csodálkozik? Mit nem ért? Csodálkoznivalója Békéscsaba magyarságának és a vele békességben élő szlovákságnak van.

Barcs Anikó elnök
Trianon Társaság Békéscsabai Szervezet
Békéscsaba, 2010. 06. 20.

Forrás: Nemzeti InternetFigyelő