Miről fecseghetnek a Ceausescu-csontvázak?

2010. július 24. - 14:53

Miért volt szükség húsz év után a Ceausescu házaspár szerdai exhumálására? Hol tart a román diktátor-nosztalgia? Ki mit (nem) tud a legnagyobb romániai politikai leszámolás történetéről?

A Ceausescu házaspár kivégzésének és elhantolásának öt napja a román politikatörténet legtitokzatosabb, legvitatottabb időszaka. Számtalan könyv, elmélet született már az 1989. december 25 és 30 között lezajló eseményekről, de a legfontosabb pillanatok máig rekonstruálhatatlanok. Választ néhány kérdésre – talán – a szerdán megkezdett exhumálás és vizsgálatsorozat adhat.

A klozett-elmélet

A mai napig nem tudható biztosan, mikor, ki és hogyan döntött Ceausescuék kivégzéséről. Az egyik szemtanú Mihai Montanu, aki a Nemzeti Megmentési Front kötelékében tűnt fel 1989-1990 fordulóján, állítja: már a diktátor-házaspár pere előtt eldőlt, hogy Ceausescuéknak meg kell halniuk.

A döntés nem akárhol született: az 1989. december 22-én, szintén máig tisztázatlan körülmények között elhunyt honvédelmi miniszter, Vasile Milea irodája mögött: a wc-ben. Montanu azt állítja, hogy a kivégzésről itt egyeztetett Gelu Voican Voiculescu, Silviu Brucan, Ion Iliescu, Victor Stanculescu és Virgil Magureanu.

A fülkébe kettesével vonultak el a tanú visszaemlékezései szerint az érintettek, és az egyeztetés alatt végig hangosan zubogva folyt a víz. A wc-ítélet körülményeit megerősíti Gelu Voican Voiculescu:

„December 24-e volt a döntő pillanat. Kettesével léptünk be Milea fürdőjébe, suttogva vitatkoztunk a vízcsobogás hangjai mögé bújva. Én azt javasoltam, csendben és gyorsan végezzük ki Ceausescuékat, és hantoljuk is el úgy, mint Zelea Codreanut” - idézi a résztvevő szavait Grigore Cartianu a Sfarsitul Ceausestilor (Ceausescuék vége) című munkájában, amely a December 89 bizottság jegyzőkönyveit is tartalmazza.

Gelu Voican Voiculescu gyors eljárásra vonatkozó javaslatát a döntéshozók végül csak részben fogadták el, a törvényes látszat fenntartását fontosnak tartották. Ezért december 24-ről 25-re virradóan az ítélethozó testület toborzásával telt az éjszaka. 25-e reggelén egy teljes bírói testület összeállt, védőügyvédekkel egyetemben, a sebtében összeterelt emberek Targovistere indulnak: itt tartották őrizetben Nicolae és Elena Ceausescut.

Öt óra telik el, mire a per elkezdődhet, 13 órakor helikopter szállítja a törvényszék tagjait a tetthelyre. A tárgyalás előtt 13 óra 10 perckor orvosi vizsgálaton esnek át Ceausescuék, az ellenőrzést szintén a Stanculescu által verbuvált szakértők végzik. A látlelet gyorsan elkészül, 13 óra 20 perckor kezdetét veszi, majd 14 óra 30 perckor véget is ér a tárgyalás.

Az ítélet szintén rekordidő alatt születik: 14 óra 40 perckor már ismertetik is a halálos ítéletet, majd újabb tíz perc múlva megtörténik a kivégzés. 15 órakor egy helikopter fedélzetén indítják útra a holttesteket Bukarest felé, a jármű a Steaua stadionhoz tartozó területen száll le, de 25-én délután még senki sem tudja, mi lesz a sorsa a házaspár holttestének.

A két hulla tulajdonképpen öt napig hányódik

A legnagyobb kérdés, amelyre a most elkezdődött nyomozás adhat választ arra vonatkozik, mitől is halt meg tulajdonképpen Nicolae és Elena Ceausescu. Bár a kivégzésről szóló film bejárta a világot, annak első perceit nem rögzítette a kamera. A Stanculescu által megbízott katona-operatőr Ion Baiu arra hivatkozott, hogy a felvevőgép akkumulátorai lemerültek, fel kellett ezeket tölteni, ezért kezdődik a dokumentum a döntő pillanatok nélkül.

A másik magyarázat a csonkított felvételre az, hogy Sergiu Nicolaescu filmrendező azét vágta meg a filmet ily módon, hogy ne lehessen felismerni az ítélethozatalban és kivégzésben résztvevőket. A vágott és a teljes verzió is fennmaradt, ám az utóbbi csonkolva, ez az egy, a kivégzés kezdetét rögzítő momentum sosem került elő.

A hogyan kérdés azért sem mellékes, mert a korábban említett honvédelmi miniszter Vasile Milea „öngyilkosságával” kapcsolatban is felmerült: tulajdonképpen gyilkosság áldozata lett a magas rangú tisztségviselő. 2005-ben exhumálták a Milea testét, de a hosszas kórboncnoki vizsgálat nem tudott választ adni a miértekre és hogyanokra, a szakértői jelentés szerint a csontváz annyira rossz állapotban került elő, hogy nem lehet egyértelműen kideríteni a halál okát.

Milea „rituális” halálával kapcsoltban az is érdekes, hogy teste mellett ott volt külön üvegben eltemetve, elvileg preparálva a szíve, de mire a 2005-ös exhumálásra sor került, a tároló üveg összetört, így ez a szerv is megsemmisült

A holttestek hosszas hányódásának történetét sem sikerült még teljes egészében rekonstruálni. A szállítással megbízott katonák egyike, Octavian Gheorghiu arról számolt be, hogy Bukarestben tanácstalanul várták a sötétedést, hogy a helikopterből a hullákat zavartalanul kiemelhessék. A sátorlapba csomagolt testek teljesen kivéreztek, az is gondot okozott a szállítóknak hogyan fogják meg és emeljék le a vértől átázott, sátorlapba csomagolt hullákat, amelyeket végül egy homokbucka mögé gurítottak, majd két katona őrzésére bíztak.

Mindez kapkodva, fejetlenül történhetett, mert a hullák mellé állított százados és a főtörzsőrmester megijedt a feladattól, és egyszerűen kereket oldott. A két test, amelyen évtizedeken át az ország sorsa múlott, egyszerűen elkallódott a sportpályán, és csak másnap virradatkor találtak rájuk a keresésükre induló Stanculescuék.

A biztonság kedvéért 26-án kisebb tehergépkocsival szállították át a holttesteket a bukaresti katonakórházba, ahol a négy nappal korábban elhunyt Milea mellett találtak számukra helyet. A temetésről azonban még mindig nem gondoskodott senki, a halálos ítélet meghozatalában és

a kivégzésben résztvevők ugyanis éppen kormányt alakítottak.

Végül Gelu Voican Voiculescu, a Petre Roman-kormány miniszterelnök-helyettese látta el ezt a feladatot. Az érintett a temetés körülményeire így emlékszik vissza:

„December 28-án találkoztunk a kormány tagjaival, ekkor dőlt el, hogy Petre Roman legyen a miniszterelnök. December 29-én kérdeztem rá, hogy akkor most mi legyen a hullákkal? Roman csak annyit válaszolt: old meg valahogy! Végül 30-án telefonáltam rá Stanculescura, hogy most már aztán tennünk kell valamit. Csakhogy a temetéshez hivatalos papírokra volt szükség, és ilyeneknek nem voltam birtokában.”

Végül Stanculescu fordult az Igazságügyi Orvostani Intézethez, hogy „intézkedjen”. Gondot a személyi adatok rögzítése jelentett: nem tudták például, mi Ceausescu anyjának a neve. Végül 30-án, 15 óra körül szállították el a holttesteket a bukaresti Katonai Kórházból, ahol a két holttest fiktív néven volt tárolva.

A temetést az az operatőr filmezte, aki a kivégzést is, a sírt azonnal betonba öntötték, bevallottan azzal a céllal, hogy ne lehessen azonosítani. A fejfákra először szintén fiktív nevek kerültek: Enache ezredes szerepelt Nicolae Ceausescu fejfáján, és Petrescu alezredes Elena fejfáján. Helyhiány miatt nem is egymás mellé temették a házaspárt. A két sírt harminc méter választotta el egymástól.

Az exhumálás lehetősége az elmúlt 21 évben többször felmerült

Zoe Ceausescu, a diktátor-házaspár lánya, az elmúlt két évtizedben nagyon sokszor adott hangot kételyének, hogy tényleg a szüleit rejtik-e a sírhantok.

(A történet szempontjából érdekes adalék, hogy a temetésről hanyagul rendelkező Petre Roman volt Zoe Ceausescu egyik első udvarlója, a kapcsolatot azonban a szülők élesen ellenezték.)

Zoe Ceausescu többször kérte a kihantolást, 2005 áprilisában ki akarta váltani szülei sírhelyét, de a temetőgondnokság ezt elutasította arra hivatkozva, hogy semmilyen dokumentum nem bizonyítja, hogy valóban szüleit temették oda. Ugyanerre hivatkozva a bíróság is elutasította a kérést, de kötelezte a védelmi minisztériumot, hogy bizonyítsa be: valóban a kivégzett diktátor és felesége nyugszik ott.

Az elmúlt években nem történt előrelépés az ügyben. Zoe Ceausescu halálát követően férje, illetve Valentin, a házaspár kisebbik fia érte el, hogy kihantolhassák a maradványokat. A hozzátartozók azzal fenyegetnek, hogy ha kiderül, nem a házaspár nyugszik a sírhelyen, akkor pert indítanak az állam ellen.

A fiktív néven eltemetett Ceausescu házaspár sírhelye a titkolózás ellenére kultikus hellyé vált. 1990-ben még az is felmerült, hogy a két holttestet a bukaresti Ghencea temetőből – ismét titokban – átszállítják a Domnesti temetőbe, ezt azonban Voiculescu tagadja.

A holttestek hollétét valószínűleg a december végi kapkodás miatt nem sikerült titokban tartani, már 1990 elején mindenki tudta, a Ghencea temetőben hol nyugszanak Ceausescuék. A sírokról többen is gondoskodtak, de Zoe Ceausescu sosem látogatott ki ide, élete végéig tagadta, hogy oda lennének elhantolva a szülei.

A diktátor lányát letartóztatták 1989 végén és csak 1990 augusztusában szabadult, ekkor nézte végig a szülei kivégzését dokumentáló filmet is. Az ítélethozatal, a kivégzés, valamint a temetés körülményeit megismerve kezdett majdnem két évtizedes harcába, hogy tisztázza mi is történt a szüleivel.

Ceausescu sírjára három, saját nevét tartalmazó kereszt is került az elmúlt évek során, az egyiket az RKP utódszervezete állította. Évről évre nosztalgikus megemlékezések színhelyévé vált a síremlék. Nicolae Ceausescu földi maradványai viszonylag jó állapotban kerültek elő, golyók lyuggatta nadrágja is felismerhetően került felszínre.

Elena Ceausescu maradványai azonban, akit egy fa tövébe, meglehetősen nedves helyre temettek, alig rekonstruálhatóak.

Az azonosítást a DNS minták összevetése révén végzik el: Valentin Ceausescu, és Ioan Ceausescu – Nicolae Ceausescu 78 éves öccse – genetikai állományát használják referenciaként.

Kitekintő - manna.ro