nyílt levél
Kerék-Bárczy Szabolcs, Stumpf István volt kabinetfőnöke szerint Stumpf alkalmatlan alkotmánybírónak, ráadásul hazudik jogi tanulmányairól is. (Stumpf MSZMP-tagsága mellett a Hazafias Népfront utolsó alelnöke is volt. Apósa Horváth István a pártállam belügyminisztere volt).
Kedves fideszes barátom!
Hát nem megmondtam? Te pedig nem hittél nekem! Én bizonygattam, hiszen bennfentes infóink voltak. Te viszont naivan álltál hozzá. És tessék: tegnap óta engem is elvihetnek, tömlöcbe zárhatnak, mint egy zsiványt.
Tisztelt elnök úr, Kedves Gábor!
Tudom, hogy nincs szükséged munícióra, mert eddigi tevékenységed bizonyítja a Magyar Gárdához, igazi alapítókénti hűséged. Mégis engedd meg, hogy nyilvánosan ismét fejet hajtsak a hazai politikai gyakorlatban szinte ismeretlen kiállásod és következetességed előtt!
Tisztelt Pősze úr!
Gondolom, nem kell részletezzem, mi késztetett levelem megírására; igen, az ön Gárdával kapcsolatos nyilatkozata - és az azt követő döntés, miszerint ön már nem frakcióvezető-helyettes. No meg persze, az azt követő reagálások. Megjegyzem, csodálkozom gárdista nemzettársaim higgadtságán, én valószínűleg keményebben fogalmaztam volna, mint Kiss Róbert.
Nagyságos Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Mint a "nemzeti egység" megteremtőjének, a "három harmadnyi" magyar nagy barátjának írom e levelet, s küldöm a csatolmányban levő fotót. Tudja, nagy jó uram, a képen a Magyar Nemzeti Gárda egy kis bajtársi közössége látható, amint munka közben éppen megpihennek, s megörökítik a nagyszerű együttlét, a közös munka, a bajbajutottakon való segítség tiszta, őszinte örömét.
Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Mind a pártom programja, mind személyes preferenciáim alapján szívemen viselem a magyar mezőgazdaság helyzetét, ezen belül főként a magyar mezőgazdasági kis- és közepes termelők (őstermelők, családi gazdálkodók, egyéni vállalkozók, mezőgazdasági szövetkezetek, bt-k, kft-k, egyéni cégek, stb.) piaci és érdekérvényesítési lehetőségeit, melynek során kiemelt figyelmet szentelek a Veszprém megyében, és szűkebb körzetemben, Ajka térségében gazdálkodókra.
Tisztelt Polgármester Úr!
Az alábbiakban egy kéréssel fordulunk Önhöz, mint Kiskunlacháza azon polgármesteréhez, aki az ezt megelőző kormánydiktatúra idején fel merte emelni a hangját, és szembe mert menni a demokráciát és az emberi jogokat súlyosan megsértő hatalommal, kiállva a kiskunlacházi polgárok akarata mellett, védve érdekeiket. Ezért tiszteljük és becsüljük Önt, és fordulunk Önhöz bizalommal.
Tisztelt Fidesz!
Megdöbbentőnek és tűrhetetlennek tartom azt, hogy az Országházban, a nemzet templomában továbbra is jelen vannak az mszp-s bűnözők, és puszta jelenlétükkel is szennyezik nemcsak az Országgyűlés légkörét és termeit, hanem az egész ország hangulatát, biztonságérzetét, sőt bizalmát a Fidesz iránt. Olyan emberekre gondolok, akik erkölcsi-jogi értékrend és nemzettudat híján talán nincsenek is tudatában a magyarság ellen elkövetett súlyos bűneiknek.
Vážený Vojtech Bugár! Tisztelt Bugár Béla!
Talán nem sértődik meg, ha így ismeretlenül is azzal "kedveskedtem" Önnek, hogy az értelmetlen, civilizálatlan és barbár szlovák nyelvtörvény rendelkezéseinek megfelelően először szlovákul szólítottam meg Önt, és a groteszk szlovák szabályokat betartva az Ön nevét szlovákosítva tüntettem fel a címben. Azért sem lehet ez ellen kifogása, mert Ön a szlovák imperátorok egyik legszolgalelkűbb vazallusaként terveztette meg a Most-Híd névre keresztelt trójai faló választási plakátjait. Tehát ha felülemelkedtünk ezen a kis lingvisztikai problémán, rátérhetünk a tárgyra.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Szeretném megköszönni Önnek, hogy a választásokon tett ígéretét, idézem: „miszerint egyetlen magyar családot sem lehet utcára tenni” felettébb látványos módon betartotta…
Remélem, az Ön gyermekeit és édesanyját, valamint a családja egyetlen tagját sem fogja 300 fős kommandós sereg megtámadni!
Az EMNT nyilatkozatban fogalmazta meg az RMDSZ-nek címzett kérését a gazdasági válságra reagáló kormányzati lépésekkel összefüggésben. A Nyilatkozat szövege a következő:
A román kormány felelősségvállalással kívánja a parlamenten áterőszakolni a fizetés- és nyugdíjcsökkentés törvényét. Hetek óta folynak a tiltakozások, tüntettek már nyugdíjasok, kismamák, tanárok, szinte minden szakszervezet – úgy tűnik, hiába. Igazolódni látszik, hogy a politika valóban csak négyévente akarja meghallani az utca hangját.
Szlovák származású magyarországi magyar állampolgárként írom Neked levelem. Igen, tót atyafiként. Őseimet valamikor, talán az 1700-as években telepítették a Felvidékről a Pilis oldalába. Tömegesen költöztették ide őket éppúgy, mint Békésbe vagy a Nyírségbe, hiszen szükség volt a munkájukra. Földműves, favágó, mészégető, szorgos, katolikus emberek voltak. A betelepített területek közül talán a mai napig a legszínesebb a Pilis lakossága. Olyan, mint egy kicsinyített Kárpát-medence. Szinte faluról falura más nemzetiség lakja. Tótok, svábok, rácok, a városokban inkább magyarok, de egymással jószomszédi békességben. Emlékszem, gyerekkoromban, ha valaki tótként a szomszéd faluból hozott magának menyecskét, nem szólták meg érte, hogy sváb vagy magyar lánnyal esett szerelembe, de azért jólesően vette Piliscsév népe tudomásul, ha a tót zsák a saját foltját találta meg.
Malina Hedvig nem hazudott, amikor 2006-ban azt mondta, hogy Nyitrán megtámadták - állítja Jozef Hasto pszichiáter abban a nyílt levélben, amelyet Robert Kalinák szlovák belügyminiszternek küldött. A szakértő, aki korábban hosszú ideig kezelte Malina Hedviget, levelével a belügyminiszternek egy május elején, a Sme című napilapban közölt nyilatkozatára reagált. Kalinák itt ismételten azt állította: Malina Hedvig kitalálta az egész történetet, s az ügy le van zárva.
Botos László 1956-ban kényszerült elhagyni hazáját, Magyarországot. Kanadában talált új életteret. A kiváló sportember, egykori olimpikon éberen figyeli a magyar nemzet sorsának alkulását, ahogy ezt a következő nyílt levele és tanulmánya is mutatja.
2010. június 4-én lesz 90 éve, hogy hazánkat és nemzetünket a trianoni diktátum által megcsonkították. Igazságtalanul elszakították országunk területének kétharmadát és vele együtt a magyarság harmadát is. Összesen több mint 1 millió magyart űztek el, telepítettek ki, vagy mészároltak le összesen 1920-at illetve 1945-öt követően (200 ezret deportáltak Felvidékről, 50-60 ezret irtottak ki Kárpátalján, jó százezret eltüntettek vagy deportáltak Erdélyben, 50 ezret mészároltak le Délvidéken, a szovjet „felszabadítók” kb. 700 ezer magyart hurcoltak orosz haláltáborokba, 100 ezer menekült el Milosevics elől, valamint a 90-es évekbeli délszláv terrorháborúiban.
