História
Február 13-ra, szombatra Kitörés Emléktúrát szervezett az Új Magyar Gárda Mozgalom Hajdú-Bihar megyei egysége. Az emléktúrát Debrecentől néhány kilométernyire, a festői Fancsikai - tavak körül elterülő erdőségben hajtottuk végre.
A Kitörés Emléktúra célja, hogy minden év februárjában megemlékezzünk azokról a magyar és német katonákról, akik a II. Világháborúban két és fél hónapon keresztül hősiesen védték Budapestet és ezzel együtt egész Nyugat-Európát a bolsevik Vörös Hadsereggel szemben.
Az ukrán tudósok szerint egy mamutagyaron találták meg Ukrajna első térképét, legalábbis ez olvasható egy nyolcadik osztályos tankönyvben. Az egyik szlovák tankönyv a Szlovákiában egykoron élt neandervölgyi emberekről ír. És Romániában sem tréfából mondják, hogy sosem lehet tudni, mit hoz a múlt. Történelemhamisítási körkép a Kárpát-medencéből.
Ötvenhárom éve hunyt el Vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója. Erre emlékezve most közöljök az Otrantói levelet, melyet Horthy Miklós sorhajókapitány, a Novara parancsnoka a győztes csatában szerzett sebesüléséből lábadozva, kórházi ágyon írt Szuborits Antalnak, a csatában elesett első tisztje, Szuborits Róbert édesapjának. (A sokáig magánszemély birtokában volt levelet 2005 novemberében a Horthy Miklós Társaság közadakozásból megvásárolta és a Magyar Nemzeti Múzeumban szakszerű körülmények között őrizteti.)
Amikor a szlovák értelmiség egy szűk körében a XIX. század első évtizedeiben kialakult a nemzeti identitás, nemzeti szimbólumok kialakítása is szükségessé vált. A szlovák címert Ludovít Stúr, a formálódó szlovákság vezéralakja elvbarátaival együtt alkotta meg 1848-ban, a magyar államcímer kettőskeresztes, hármashalmos címerének heraldikailag szabályos átalakításával. Mindössze a hármashalom színét változtatták meg zöldről kékre, a szláv színeknek megfelelően.
Noha az 1944-45-ös délvidéki vérengzések részleteinek feltárása meglehetősen döcögősen halad, az első mérföldkövet már átlépték a kutatások. Megszületett az első határozat, mely kimondja: a Martonoson kivégzett áldozat valóban politikai és ideológiai indíttatású üldözés és erőszak áldozata volt. Vajon innentől fogva zökkenőmentesen zajlanak majd a történészi vizsgálódások?
1919. január 29-én a környéken állomásozó katonák kiverték a megszálló csehszlovák katonaságot Balassagyarmatról. A balassagyarmati polgárok, vasutasok bátorságának köszönhetően egy darabka földdel több maradt meg ősi hazánkból.
Újabb magyar került fel az úgynevezett szlovák történelmi hősök listájára. Wesselényi Ferencné, azaz Bosnyák Zsófia életnagyságú bronzszobrot kapott a felvidéki Nagysurányban — adta hírül ma az MTI. A hírügynökség beszámolójából kimaradt, hogy a szoborállítás kapcsán a szlovák történelemhamisítás újabb példájával szembesülhettünk.
A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel.
1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.
Egy ideológiai förmedvény korszakának végére tehetünk pontot 2010-ben. Magyarország és a magyar nemzet 1949 óta (nem felejtve el Károlyi és a Tanácsköztársaság ámokfutását 1918. november 1. és 1919. augusztus 1. között), megszakítások nélkül áldozata a baloldalnak nevezett parazita-szocializmusnak, amely kisajátította magának a hatalmat, rabigába hajtott egy népet, vérbe fojtotta a szabadságot, gyilkolt és elnyomott, később átmentette magát az államszocializmusból a demokráciának csúfolt vadkapitalizmusba, majd kizsákmányolta, illetve kiárusította Magyarországot. Évtizedes bűnök írhatóak ennek a lélektelen politikai szörnyetegnek a számlájára.
Tavaly még levetették a magyar zászlót a házakról a madéfalvi rendőrök, csütörtökön ugyanők már villogó felvezető autóval segítették a haladásban a Siculicidium (székelyöldöklés, székelyirtás) megemlékező ünnepségére vonuló tömeget. Akkor többen tiltakoztak, és kérték az incidens kivizsgálását, köztük az ellenzékbe lépett RMDSZ is, kormányzati pozícióból viszont a tegnapi rendezvényt követően már nem volt szükség ilyen lépésre. Jó apropót szolgáltatott viszont az emlékmű lábánál mikrofonhoz lépő szónokoknak ünnepi beszédük felépítéséhez.
Húsz évvel a rendszerváltás legnagyobb politikai botránya, a Dunagate után, akkor, amikor még mindig az ügynökügyek kísértenek nap mint nap, érdemes elidőznünk mai távlatokból az 1990-ben történteken. Megér egy gondolatot, néhány sort a rendszerváltás arculata: az ÁVH-ként beáldozott „CÉG”, a III/III, vagy maga a kérdés, hogy kik kapták, kaphatták meg a titkos információkat a Kádár-rendszer létező vagy nem létező „ellenségeiről” — tehát ügynökök: tegnaptól holnapig.
1938. november 2-án valóra vált a felvidéki magyarság egy részének húsz éves álma: az első bécsi döntés eredményeképpen a Felvidék déli sávja hazatért az anyaországhoz. A felvidéki magyarság szociális támogatását elérendő, a "produktív szociálpolitika" megkezdésére Budapest egy pénzalapot különített el, melynek fedezetéül a magyar társadalom gyűjtése szolgált. A visszacsatolt Felvidék megsegítésére indított mozgalom neve a Magyar a Magyarért Mozgalom lett.
A Magyar Királyság trianoni békeszerződéssel megcsonkított határait a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944 szeptember 23-án Battonyánál érték el. A visszavonuló német és magyar csapatokkal együtt tízezrével érkeztek a menekültek Magyarországra Ukrajnából, Erdélyből, Felvidékről és Lengyelországból. A magyar lakosság hitetlenkedve fogadta a szovjet katonák szörnyű kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat.
A Magyar Vitézségi Érmet a honvédség, csendőrség és más fegyveres testületek legénységi állományában lévő tagjai részére adományozták, a rendelet szavaival „azoknak, akik az ellenség előtt tanúsított személyes vitézségükkel vagy hősi önfeláldozásukkal értékes szolgálatot teljesítettek”. Fokozatai: Magyar Arany, Magyar Nagy Ezüst, Magyar Kis Ezüst, Magyar Bronz Vitézségi Érem. Alapítási éve: 1939.
A nap pillanatok alatt elfogyott. Tirolföld déltájban váratlan éjjeli sötétségbe burkolózott. A kastély feletti erdőben, megszólalt a halálbagoly. A tiroli Alpok legmagasabb csúcsán tűz lobbant fel. Lángja bevilágította a közeli helyeket. Jelként magasodott az égnek. Válaszként, szinte egyidőben a kisebb ormokon is megjelentek a lármafák. A hó borította hegycsúcsok tűzben égtek. Magukhoz emelték a tekintetet. Jó óra múlva, mikor újra előbújt a nap Tirolföld apraja-nagyja talpra ugrott. Egy hatalmas kereszt állt Tirol városa felett. A hegyen. A tiroli grófok komor kastélya felett. A városka templomában egy pap emelkedett szóra. Mennydörgő hangja, szikrákat hányó tekintete és vérlázító beszéde harcba szólított minden tiroli embert. Jobb kezében egy különleges vaskeresztet markolt. Mindenki térdre zuhant körülötte és felesküdött a szent keresztre. És Tirolföld függetlenségére. E magasztos cél acélos egységbe forrasztotta a lelkeket.