elemzés
Az InfoRádió Aréna című műsorában nyilatkozó Wéber Attila szociológus szerint a Fidesz-henger megállíthatatlan lesz az október 3-i önkormányzati választásokon. Az MSZP elmúlt egy éve zavaros, ennek látható jele, és az MSZP számára egyáltalán nem jó jele, hogy egyedüli parlamenti pártként még nem tudott hivatalosan főpolgármester-jelöltet állítani - állította a szakértő, aki szerint ez a folyamat már több mint egy éve húzódik, és zökkenők, zavaros momentumok tarkítják az ügyet.
„Az ügy kirobbantásának információink szerint Keller Lászlóék részéről politikai indítéka volt, Sík Zoltánon keresztül Papcsák Ferenc országgyűlési képviselőt, illetve a Fideszt mint pártot akarták gyanúba keverni és elmarasztalni” – olvashattuk 2003 nyarán a Magyar Nemzetben. A 2002-es választás után a szocialista Keller László feladata lett, hogy közpénzügyi államtitkárként feltárja az első Orbán-kormány hivatali ideje alatt elkövetett visszaéléseket.
Csak nagyon enyhe gyorsulásra volt képes a reálgazdaság a nyár közepén. A Világgazdaság és az Ecostat közös mutatószáma, a gyorsulási irányadó (GYIA) júliusban 0,25 százalékos emelkedést jelzett az előző hónaphoz képest. Ez árnyalatnyival magasabb ütem, mint ami a felülvizsgált adatok szerint júniust jellemezte, bár a májusig látható stagnáláshoz képest szignifikáns a változás.
Hegedűs Tamás, a Jobbik frakcióvezető-helyettese legutóbb üdvözölte, hogy a kormány nem fogadta el az IMF, további megszorításokat szorgalmazó feltételeit és megszakította a szervezettel a tárgyalásokat. A politikus akkor a kilábalás egyik útjaként a keleti piacok felé fordulást jelölte meg. Hegedűs Tamás alábbi írásában részletesen kifejti, hogyan lehet - a nemzetgazdasági érdekeket is szem előtt tartva - a spekulatív rendszerek ellen fellépni.
Magyarországnak nincs szüksége hüvelykszorítóra címmel, az EU és az IMF kettős mércét alkalmaz alcímmel jelent meg vendégkommentár a Der Standard című osztrák lap szombati számában.
Vona Gábor mai sajtótájékoztatóján értékelte a Jobbik, a kormány és az ellenzék eddig nyújtott teljesítményét. Véleménye szerint a kormány egyesre vizsgázott a közbiztonsági helyzet rendezésének tekintetében.
Azután, hogy nem túl régen "mértékadó" közszereplők, a magyar szellemi élet fajsúlyos színei és virágai Gyurcsány Ferenc védelmében manifesztumot tettek közé, és a bukott miniszterelnök a tőle megszokott harcias (vakmerő?!) attitűddel közölte a nagyérdeművel, hogy csak vádolják nyugodtan, ő bizony a vádlottak padjáról fogja vádolni a választások győzteseit, szóval ezután, a hétvégén újra szükségét érezte, hogy megnyilvánuljon. Momentán a nemzeti együttműködés nyilatkozatának közintézményekben történő kifüggesztéséről intézkedő kormányhatározat szolgált neki megfelelő apropóval.
Nem csupán a foci világbajnokság az oka annak, hogy a szocialisták szombati tisztújító kongresszusáról szóló hírek alig versenyképesek az olvasók figyelméért folyó küzdelemben. Az MSZP eljutott odáig, hogy már nem irányul rá automatikusan a reflektorfény; akár csendben el is jelentéktelenedhet, a figyelemért pedig harcolnia kell.
Az eddigi elnökválasztások második legnagyobb támogatottságával, 263 szavazattal már az első fordulóban államfővé választotta Schmitt Pált a parlament. Ilyen frakciófegyelemre elnökválasztásnál még nem volt példa: az adatok alapján nehéz másra gondolni, mint hogy a titkos – tehát elméletileg beazonosíthatatlan – szavazáson egyetlen parlamenti képviselő sem viselkedett másként, mint ahogy a frakciója kérte/utasította. A Fidesz-KDNP minden politikusa – köztük maga Schmitt Pál is – megszavazhatta Schmitt Pált, a szocialisták mind egy szálig Balogh Andrásra voksoltak, míg a Jobbik és az LMP egyiküket sem kívánta. Ezen is túl vagyunk, de mi jön most?
Bár valamilyen rejtélyes okból még mindig nem került nyilvánosságra közvélemény-kutatás azzal kapcsolatban, hogy vajon a magyarok mennyire elégedettek Orbán Viktor államfő-jelöltjével, a választókat feltételezésem szerint megoszthatta a döntés: elkötelezett kormánypártiak között is akadhatnak csalódottak, mint ahogy lehetnek olyan ellenzékiek, akiknek szimpatikus a megnyerő modorú Schmitt Pál.
Simor MNB-elnök leválthatatlan. Havi nyolcmillió forint feletti (cca. 30.000 euró) bére sem csökkenthető, zeng a ballib médiakommandó. Tekintsük át, hogy mi alapozza meg e magabiztos kijelentéseket.
1990 nyarán Antall József Surányi Györgyöt tette meg az MNB elnökének. Jogi értelemben akkor a jegybanki és kereskedelmi banki tevékenységek nem voltak külön törvényben szabályozva. A két törvény kidolgozása Surányiékra várt. Szépen meg is írták saját igényeik szerint.
Eldőlt a kérdés: Orbán Viktor bulgáriai nyaralásából küldött levelében Schmitt Pált javasolta a Fidesz és a KDNP államfő-jelöltjének. S bár - velem együtt - sokan meglepetést vártak, végül kiderült, hogy a sajtó – hasonlóan a kormánynévsorhoz – ezúttal is jól értesültnek, a Fidesz pedig a korábbiakhoz képest meglepően rosszul záró szivárgónak vagy inkább tudatos szivárogtatónak bizonyult.
Lényeges különbség van a Most-Híd és az MKP mint párt között. Nem a keletkezése körülményein, annak céljain, nem a nevén múlik, hanem a szervezeti struktúrája predesztinálja arra a Magyar Koalíció (vagy Közösség?) Pártját, hogy parlamenten kívül is folytassa munkáját. Az a majd 110 ezer szlovákiai magyar, aki rá szavazott, megérdemli, hogy ne hagyja cserben őt. Azt sem árt tudatosítania, hogy egyedül neki van helyi szintről induló, tehát alulról építkező szervezettsége, amely az igazi képviseleti demokrácia elveit teljesíti.
Vona Gábor az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt, amelyben többen közt az LMP-vel kapcsolatban is kérdezték. A Jobbik elnöke szerint az, hogy néhányszor az LMP-vel együtt szavaztak a Parlamentben, nem annak a jele, hogy a két párt egymáshoz való politikai viszonya megváltozott.