Székelyföld
A román pártok és vezetőik pénteken össztüzet zúdítottak Tőkés Lászlóra, az Európai Parlament (EP) alelnökére, akit a koszovói függetlenség és a székelyföldi autonómia kapcsán tett tusnádfürdői kijelentései miatt bírálnak.
Az ENSZ Emberjogi Főbizottsága elé kerül az erdélyi magyarok kérdése. A bizottság augusztus 10-re tűzte ki megvitatásra azt a dokumentumot, amit a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács juttatott el hozzájuk. A beadvány Székelyföld területi autonómiájának megadását és az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgeti.
Szilágyság (Tara Silvaniei), Hátszeg (Tara HaTegului), Avas (Tara Oasului), Küküllő-mente (Tara Tarnavelor), Barcaság (Tara Barsei)” - sorolta Markó Béla RMDSZ-elnök tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján a példákat arra, hogy az ország különböző régióinak történelmi elnevezése mennyire közhasználatban van Romániában.
Mint a Székely Hírmondó pár nappal ezelőtti cikke beszámol, Székelyföld turisták által kevésbé látogatott, szegényebb déli részében (Háromszék) szinte napi rendszerességgel kísérelnek meg öngyilkosságot az emberek. A leggyakoribb ok állítólag a gazdasági válság, az egzisztenciális félelem.
Az EMI-sekről, az Erdélyi Magyar Ifjakról volna itt és most magán- és jó véleményem, de tudat alatt mind az EMISZ-esek, az egykori brassói és háromszéki magyar srácok emléke tolul előtérbe a választott cím kapcsán. A székelymagyar fiataloké, akik hatvankét esztendőnek előtte az IMSZ béklyójától szabadulni akarván azt hitték, hogy "a székely falu és az erdélyi magyarság gondjainak feltárásával jobb belátásra bírják a Hatalmat..."
Vasile Blaga román közigazgatási és belügyminiszter tegnap bírálta, hogy minden politikai párt lebénul a székelység fogalmától, amikor regionalizmusról tárgyalnak, és kifejtette: a románoknak és magyaroknak egyaránt le kell mondaniuk a kampányretorikáról, és meg kell találniuk az elfogadható formát.
Mind több és több emberben ébred fel az igény a Székelyföld megváltoztatása iránt. E váltás békés megvalósításának érdekében, egyik eszközeként jött létre a Székely Nemzeti Tanács, a nyolc székek tanácsa, civil szervezetek és a célokkal egyetértő személyek szövetsége, nem áll mögötte sem párt, csupán mi székely-magyarok. Célja az egészséges és tisztességes, élhető Területi Autonómia megteremtése, a saját erőnkből, a saját munkánkból.
Nemzeti kisebbségi konferenciát szervezett – immár tizenkettedik alkalommal – a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, melyen a kulturális autonómia kérdésköre került terítékre. A romániai magyarságot érintő problémák mellett szó esett a cigányok, szlovákok, bolgárok, oroszok, ukránok, németek, lipovánok, görögök, törökök kisebbségi ügyeiről is.
Rendkívüli módon, a Szózat eléneklésével vette kezdetét Kovásznán, a vajnafalvi református templom előtt felállított Trianon-emlékmű pénteki leleplezése. „Nem ünnepély az esemény, 90 év fájdalmát újból le kell nyelni, de nem szabad feledni. Ezért kerülhet az emlékműre csak nefelejcs" — hangzott el Kovács Gábor esperes ünnepi beszédében.
Szívem minden melegével, szeretetével köszöntöm egyházunk főpapjait, népünk, nemzetünk elöljáróit és titeket, drága zarándoktestvéreim itt a Kárpát-medence talán egyik legszebb szentélyében, a Csíksomlyói nyeregben. Szép ez a hatalmas bazilika, mert a mi Urunk, Istenünk építette, mert hittel, imádsággal, bűnbánó szívvel megtöltöttük. Annak idején Csíkban gyerekkoromban hallottam, hogy a zarándoklásra sosincs rossz idő, legfennebb gyenge ember.
Nem lehet egy jól megírt cikkel sem visszaadni azt az érzést, ahogyan a határokon túl rekedt magyarok ragaszkodnak magyarságukhoz. Az alább idézett magánlevél azután íródott, miután a székely család gyermekruhát kapott egy magyarországi családtól.
Románia kellős közepén, Székelyföldön egy 700.000-es lélekszámú székely-magyar közösség él. Még a legvadabb időszakban, a „Ceauşescu érában” sem sikerült az etnikai arányokat oly mértékben fellazítani, hogy a tömbmagyar vidék lakóinak identitása, kultúrája veszélybe kerüljön – márpedig erre a véres kezű diktátor nem sajnálta a fáradságot.
Szombaton hajnali négy óra körül a Függetlenség utcában hat marosvásárhelyi fiatalt bántalmaztak zömében berecki ittas fiatalok. Nagy Botond és Benedek István, a marosvásárhelyi Népújság újságírója, Árendás István, a rádió munkatársa, a negyedik megvert személy Nemes Attila. A verésből Nagy Botond huszonhárom éves barátnőjének is jutott, őt ököllel ütötték meg.