A politikai paletta normális esetben annak a társadalomnak a leképeződése, amelyik a népképviselet elve alapján hatalommal ruházta fel őt. Ha ez így van, egy jó szociológusnak elegendő megtekintenie a pártokat, és azokból kiindulva könnyen lefesti visszafelé a társadalom képét is. Nálunk ez nem áll fenn. Ha ez a bizonyos tudós megtekinti a magyar parlament pártjait, azok frusztrált és tragikomikus ábrázatából mindössze egy dolgot lesz képes megállapítani a magyar társadalomról: beteg. De minden más következtetése félrecsúszna. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. A magyar politikai pártok nem az embereket képviselik.

Persze ilyenkor egyből felmerül a következő kérdés. Ha a pártok nem képviselik a magyar embereket, akkor hogyan kaphattak tőlük felhatalmazást? A válasz itt sem túl nehéz. A parlamenti pártok – leginkább a legfőbb hatalmi ággá emelkedett média segítségével – kihasználják társadalmunk azon jellemzőjét, hogy az elmúlt hatvan év kiirtotta a civil kurázsit. Hogy mi, egyszerű emberek azt gondoljuk, mi vagyunk a pártokért, és nem ők vannak értünk. Így, amikor azok a pártok, akikre szavaztunk, döntéseik során elárulnak bennünket, akkor széttárt karokkal, tehetetlenül állunk, és nyugtatgatjuk háborgó lelkiismeretünket: „ezek mégis csak jobbak, mint a másik oldal”. Na, ezt használják ki gyilkos módon mindkét oldalon. A Fidesz is. Tudják, hogy bármit megtehetnek, elegendő a másik oldal elleni dühünket, gyűlöletünket táplálniuk, mi pedig kénytelenek leszünk megbocsátani minden félrelépésüket attól a vágytól hajtva, hogy ők talán eltakarítják a balliberális kormányt.

A megoldás csak az lehet, ha az emberek képessé válnak számon kérni pártjaikat. Ennek lehet egyik formája a visszahívhatóság jól átgondolt intézményesítése, de van ennek egyszerűbb módja is. Ha soha többé nem szavazok arra a pártra, amelyik egyszer becsapott. Ha lenne ilyen tudatosság a szavazókban, ha nem hagynák magukat átverni, egy-két ciklus alatt leszoknának a pártok a hazudozásról. Akinek meg nem menne, az szépen kikerülne az Országgyűlésből. Félreértés ne essék, ezt a Jobbikra is érvényesnek tartom. Ha a Jobbik mondjuk feltétel nélkül írná alá a román EU-csatlakozást, vagy olvasatlanul a lisszaboni szerződést, esetleg a mandátum azonnali visszaadása helyett éveken át értelmetlen és eredménytelen pótcselekvésekkel asszisztálna Gyurcsány Ferenc pusztításához, akkor elvárnám, hogy a Jobbik-tagok ezrével vonuljanak a Jobbik székháza elé, és égessék el tagkönyvüket. Elég volt abból, hogy pártokat szolgáljunk! Egy párt elnökeként mondom: itt az ideje, hogy a pártok szolgáljanak bennünket.

De térjünk vissza a gondolatmenetünkhöz. Megállapítottuk, hogy a pártok ma nem képviselik az embereket. Azt is, hogy ezt mesterséges módon, hazudozással és a média hatalmával tudják elérni. Van viszont egy rossz hírem a parlamenti padsorokba belehízott, sötét tekintetű és hiteltelen képviselő uraknak! Semmi sem tart örökké! Fizikai képtelenség sokáig fenntartani azt az állapotot, miszerint két létezési mód van Magyarországon. Van egy társadalmi létmód, amiben mi élünk, a valóság, és van egy politikai létmód, aminek semmi köze a valósághoz. Utóbbi egyfajta virtuális világ – saját törvényekkel, saját szereplőkkel, saját viszonyokkal. Abban azonban 160 éve egyetérthetünk, hogy „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!” A társadalom előbb utóbb utat fog törni magának. Megérzésem szerint és a parlamenti pártok tanulási képtelensége miatt nem lassú, csendes, hanem földrengésszerű formában.

A jelenlegi jobboldali-baloldali törésvonal teljesen át fog alakulni, hiszen ahogy a pártok, úgy ez a megosztottság sem képes már hazánk valódi gondjait orvosolni. Ez nem azt jelenti, hogy a baloldaliak jobboldaliak lesznek, vagy fordítva, hanem azt, hogy ezek a címkék elveszítik a jelentőségüket. A fékevesztett globalizációval, a nemzetdaráló „brüsszelizmussal”, a gátlástalan multinacionális tőkével, Izrael honfoglalásával, a magyar föld felvásárlásával, a magyarság végzetes fogyásával, a cigányság deklasszálódott részének gyilkos ámokfutásával, a nemzettudat mesterséges elfojtásával – vagyis legakutabb és legsúlyosabb problémáinkkal – szemben a Fidesz-KDNP-nek nevezett jobboldal éppen annyira tehetetlen, mint a baloldalnak nevezett MSZP-SZDSZ. Tehetetlenségük ráadásul ugyanarról a tőről fakad. A „nem tudják” hamis mítosza helyett ideje szembe nézni a valósággal: nem akarják.

Így a közeli jövőben szinte elkerülhetetlen a hazai politikai szerkezet gyökeres átalakulása. Sokan – a közvélemény-kutatásokból kiindulva – azt gondolják, hogy csak a baloldal van válságban, de ez nem igaz. Az egész, 1990-ben a fejünk felett kialakított közéleti rendszer, vagyis a hazug rendszerváltozás hazug rendszere van válságban. A rohamos erodálódás egyelőre csak az MSZP-t tépázza, de abban a pillanatban, ha a Fidesz kormányra kerül kiderül, hogy a király meztelen, és – a fenti, a valódi kérdésekben lakozó totális alkalmatlansága révén – megindul a Fidesz szétesése is. Ha ez most egynémely, elbizakodott Fidesz-szimpatizáns számára hihetetlennek tűnik, az csak azért van, mert az illető minden bizonnyal narancsszín szemüveget visel. Érdemes pápaszem nélkül végiggondolni azt, hogy a Fidesz 2002 óta, az elmúlt hat évben, mint európai léptékkel is hatalmas erejű szövetség mi a csudát ért el? Semmit. Az égvilágon semmit. Amit 2002 óta a nemzeti oldal fel tud mutatni – Kossuth tér, Civil Jogász Bizottság, Nemzeti Jogvédő Alapítvány, Magyar Sziget, országos tüntető csoportok, hagyományőrző egyesületek, nemzeti rock zenekarok, Magyar Gárda, Atilla Király Népfőiskola stb. – mind civilek vagy parlamenten kívüli politikai erők kezének és agyának a művei. A Fidesz nemhogy nem adott hozzájuk semmit, de sok esetben blokkolta, gátolta működésüket, sőt, ha úgy fújt a szél, még el is határolódott.

Nincs messze a nap, amikor mindenkinek számot kell adnia, hová is tartozik. Akkor az érdekcsoportok a jelenleg mesterséges jobboldal-baloldal helyett a nemzeti-globalista törésvonal két ellentétes oldalán sorakoznak fel. Sokan kérdezik, mit értettem egy interjúban azon: kardot viszünk az Országgyűlésbe. Pontosan ezt. Azt, hogy ha kell, hát majd karddal vágunk utat a hazugság, a kettős kommunikáció és a mellébeszélés zegzugos erdejében. Karddal vágjuk el az igazat a hamistól, hogy ne keveredjenek többé. Legyen egyszer és mindenkorra világos a magyar embereknek, kik képviselik, és kik használják őket! Szűnjön meg a társadalomidegen politikai létmód, és az Országgyűlés a nemzet temploma, ne kufárok bűntanyája legyen! Nem azért készül a Jobbik a Parlamentbe, hogy ott egyel több párt legyen, hanem azért, hogy a magyar nép bejusson végre a saját Országgyűlésébe.

De mi a biztosíték arra, hogy a Jobbik nem lesz ugyanolyan korrupt és áruló, mint a többi párt? Na, erről majd a jövő héten.

(A szerző a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke)