A gazdasági világválság komoly megpróbáltatásokat ró majd az országra. A parlamenti pártok nem merik kimondani, hát megteszem én: Magyarország össze fog omlani. Semmi jelét nem látni annak, hogy ebben a tragikus helyzetben az ország zsibbadt ereiben újra megindulna a vérkeringés.

Van egy kormány, amelynek az élén egy antiszociális személy, egy kalandor áll, aki, ha úgy hozza a helyzet, kész önmagával együtt a szakadékba vetni az egész országot. Egy „negatív Dugovics Titusz”, mert ő a törököt rántotta a mélybe a hazájáért, ez meg mindannyiunkat saját magáért. És van egy ellenzékünk, amely olyan, mint egy kiskutya a kerítés mögött. Ugat hangosan, borzolja a szőrét, vicsorít is nagyon, de ki nem jönne a kerítés mögül a világért sem. A Fidesz, ha akarná, már ma átvehetné az ország irányítását. De nem akarja, vagyis inkább nem meri. Aki most az ország vezetését felvállalja, komoly politikai erodálódásnak lesz kitéve. A Fidesz ezt meghagyná Gyurcsánynak. Úgy gondolkodik: egye meg ő, amit főzött. Az egy más kérdés – de úgy látszik, ez senkit sem érdekel –, hogy a fekete levest a valóságban nem Gyurcsány fogja kiinni, hanem mi, magyar emberek.

Az összeomlást és az azzal járó kaotikus politikai állapotokat ezért én nem tartom elkerülhetőnek. De a rövidtávú, a mindennapi megélhetésünket befolyásoló következmények mellett sokkal lényegesebbnek tartom a hosszútávú, a világ és ezáltal hazánk nemzetközi helyzetét befolyásoló változásokat. Úgy gondolom ugyanis, hogy ami most zajlik, nem más, mint gazdasági előszele a politikai változásoknak. Annak, hogy az Egyesült Államok által megtestesített 20 éves világuralmi korszaknak vége. Megindult a harc a világ újrafelosztásáért.

Kína a pekingi olimpia monumentalitásával finoman jelezte, hogy elérkezettnek látja az időt nemzetközi helyzetének alapos megerősítésére, mi több, a fő döntőbíró szerepét is megpályázza. Elég jó eséllyel. Oroszország már drasztikusabb formában tette egyértelművé, hogy az elmúlt években csak erőt gyűjtött, de egy percig sem mondott le történelmi érdekszférájáról. Itt most nem elemzem a muszlim világ térhódítását – akár Európában is –, India „lassú gyorsulását”, a dél-amerikai forradalmi nacionalizmus sikereit. A lényeg nyilvánvaló: a világ egypólusúsága meg fog szűnni, és a kirakós játék többszereplős lesz.

Egy ilyen alapvető, nemzetközi robajjal járó változás szele könnyen fogja maga alá gyűrni azokat a rossz gazdasági és társadalmi kondícióban lévő országokat, mint amilyen jelenleg Magyarország. Pedig erős társadalmi háttérrel a birtokában egy felelős nemzeti kormány akár a javunkra is fordíthatná a dolgok alakulását. Közhely, de a zavarosban lehet halászni is. Magyarországnak lehetősége kínálkozna arra, hogy ügyes és bátor politikával kihasználja a többpólusú világ által természetes módon megmutatkozó nagyobb mozgásteret. Kihasználhatná stratégiai fekvését és az egyoldalúan atlantista és uniós elköteleződésen túllépve nyithatna a feltörekvő világhatalmak felé. Nehéz és komoly koncentrációt igénylő feladat, de az egyetlen lehetőségünk a megmaradásra és a gyarapodásra. Utóbbiakhoz azonban két dologra van szükség.

Először is meg kell akadályozni Magyarország felvásárlását, máskülönben nem hogy kihasználni nem tudjuk a jövő lehetőségeit, hanem éppen ellenkezőleg kizsigerelt, fekete-afrikai szintre süllyedő munkatáborként áldoznak fel bennünket mások világuralmi törekvéseinek oltárán.

Másodsorban meg kell végre teremteni a nemzeti oldal egységét. És itt direkt nem a jobboldal egységéről beszélek, hanem hangsúlyozottan a nemzeti oldaléról. Egy olyan politikai szövetségről, amely nem törekszik mindenféle nemzetáruló gondolat és személy integrálására csak azért, hogy többnek tűnjön, mint ami, hanem azokat akarja összefogni, akik valóban összetartoznak. Nem jobboldali uniópártra, hanem a nemzeti oldal legszélesebb politikai szövetségére van szükség, amely adott esetben kormányképes is. Ebben a szövetségben véleményem és a realitások alapján is a Jobbik töltheti be a politikai, a Magyar Gárda a civil kovász szerepét. Nem kell bedarálni senkit, ahogy azt korábban, ilyen szövetségek esetében mások tették, hanem mindenkinek a függetlensége és saját arca megőrzése mellett kell szerepet kapnia.

Fontos kiemelnem, hogy ebben a szövetségben a Fidesz egy részének is helye van. Azon tisztességes, főképp vidéki részének, amely számára a pártja egyre inkább kalitka. A Fidesz nemzeti részét ezért ki kell szabadítani! De erről majd a jövő héten.

(a szerző a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke)