A nemzeti oldalon az elmúlt 20 év komoly pusztítást végzett a pártok megítélését illetően. Nem véletlenül, hiszen amit a politikai pártok tettek, vagy éppen nem tettek, az vérlázító. Foglalkoztam már ezzel a kérdéssel ennek a sorozatnak a 2. részében, ahol leírtam, hogy a Jobbikot másnak, többnek tartom a jelenlegi felhozatalnál. Mi nem a Soros Alapítvány köpönyegéből ugrottunk elő, bennünket nem találtak ki nemzetközi háttérhatalmak, nem alapítottak meg az MSZMP-ből kimenekült opportunisták, nem kellett vargabetűket írnunk, mire rájöttünk, hogy kik vagyunk és soha nem árultuk el a saját nemzetünket. Alulról szerveződő, mozgalmi jellegét megőrző, fiatalos nemzeti párt vagyunk.

A pártokból való kiábrándulás terhét így nem akarjuk és nem is szükséges cipelnünk. Mások bűnéért nem kívánunk vezekelni. De nem tehetjük meg azt sem, hogy nem látjuk, hogy nem vesszük észre a magyar emberek körében megjelenő reménytelenséget. Ugyanis még azok is, akik elismerik, hogy a Jobbik – a magyar közéletet halálos méregként letaglózó hiteltelenség közepette is – hiteles párt, még azok is tamáskodnak. „Jó, jó, bejut a Jobbik az Országgyűlésbe, de hát, mit tud ott kezdeni az 5%-ával? Ha nem kerül kormányra, semmit sem tud elérni, ellenben ha koalícióra lép a Fidesszel, akkor meg fel kell adnia a programját.” Hangzik el számtalanszor a vélekedés, amely válaszért kiált.

A logikailag egyébként helytálló vélekedést miért tartom mégis csalódottságból fakadó tévedésnek? Azért, mert az. Ugyanis, aki a fenti álláspontot képviseli, általában nem képes egyéb alternatívát mutatni. Nem tud más kiutat, így jobb híján a fantazmagóriák világába menekül és teljesen irracionális forgatókönyveket fabrikál magának. Könnyebb ugyanis egy álomvilágban szenderegni, mint harcolni, áldozatokat hozni és fel nem adni a valóságban. Könnyebb struccként élni, mint magyar emberként.

De nem szeretném pusztán érzelmi oldalról megválaszolni a fenti aggodalmaskodást. Nézzünk tehát szembe a kérdéssel: mit is kezd a Jobbik azzal a bizonyos 5%-kal?

Először is a Jobbik nem a Parlamentbe készül, hanem az Országgyűlésbe. Nekünk a Kossuth téren nem egy szép épület, egy fontos munkahely áll, hanem a nemzet temploma. Oda pedig csak tiszta cipővel és tiszta lelkülettel szabad belépni. És ahogy azt már számtalanszor elmondtam, mi nem a mutyizás újabb alanyaként érkezünk majd, hanem kardot viszünk oda. Kardot, amellyel ki akarunk verni mindenkit onnan, aki rablótanyát csinált ebből a szent helyből. Koszos asztalra ugyanis nincs értelme megteríteni. Előbb le kell sikálni az odaszáradt és büdös mocskot, ha kell, a legerősebb kefével és mosószerrel, hogy utána jöhessen az ünnepi tálalás.

Másodszor. Amennyiben 2010-ben, vagy egy esetleges előre hozott választáson a Jobbik 5%-ot ér el és bejut az Országgyűlésbe, én csalódott leszek. Csalódott, mert a Jobbikban több van, mint 5%. A jelenlegi tendenciák folytatódása mellett én 10%-os eredményt tartok reálisnak. Ezzel pedig már komoly beleszólásra nyílik lehetőség. A párt gondolatainak, programjának nagyobb nyilvánossága, nagyobb anyagi és szellemi bázisa lesz, és még hatékonyabban folytatódhat az építkezés. Az építkezés, amely az Országgyűlésen kívül már most is zajlik. A Jobbik ugyanis nem vár ölbe tett kézzel a mandátumokra. A Gárda, a népfőiskolai előadások, a megnyíló könyvtárak, a fesztiválok, a piacok és a többi kezdeményezés mind-mind kitapossa azt az utat, amelyen a jövőben – az országgyűlési siker után is – járni fogunk. Ez a nemzeti intézményesedés útja. A gyengülő neoliberális állam romjain egy új nemzetállam alapköveinek lefektetése. Mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen, sokkal hatékonyabban segítheti az építkezést egy 10%-os parlamenti párt, mint egy partvonalon kívülről kiabáló.

Harmadszor. Mi valódi rendszerváltozást akarunk. Ez sem 5, sem 10%-kal nem megy. Ahhoz kormányra kell kerülni. 2010-ben ez csupán a Fidesszel való koalíció révén lenne elérhető, de ezt a Jobbik nem vállalhatja. A Fideszt örömmel segítjük a Gyurcsány-kormány leváltásában, de egy pillanatig sem fogunk asszisztálni atlantista irányvonalához. Amennyiben a nemzetstratégiai kérdésekben a Fidesz továbbra is megmarad a szavak szintjén, és kerüli a tetteket, úgy tőlünk semmi jóra ne számítson.

Most, hogy összeomlás előtt áll a neoliberális világrendszer, végre mindenki számára világossá vált, hogy amit mi évek óta mondunk, az nem összeesküvés-elmélet, és a pénzügyi lufi egyszer tényleg ki fog pukkanni. Egy új világ épül a szemünk előtt. Hogy milyen? Azt még nem tudjuk, de bizonyos, hogy a nemzeti önvédelem szerepe felértékelődik. Mi is egyre nagyobb lépéskényszerbe fogunk kerülni. Október 23-án már láthatóvá vált, hogy az utca egyre inkább a miénk. A Jobbik rendezvényén közel annyian voltak, mint a Fideszén. Ez a tendencia pedig folytatódni fog. Persze még nagyon sok munka vár ránk. Kénytelenek leszünk előbb mindent beleadni, aztán pedig fokozni a tempót. Ma csak az utca a miénk, holnaptól már az Országgyűlés.

És itt érkeztem el a valódi válaszadáshoz. Igen, én sem hiszek az 5%-os rendszerváltozásban. De ki beszélt valaha is arról, hogy a Jobbik csupán 5 vagy 10%-ot akar? Lehet, hogy 2010-ben ez a realitás, de a mi célunk, mint minden pártnak, a kormányzati hatalom. A Jobbik bejutva az Országgyűlésbe megmutathatja magát az egész országnak, és innen már nem lehet megállás a győzelemig. 2010-ben bejutunk, és el fogjuk érni, hogy legkésőbb 2012-ben előre hozott választások legyenek. Ott a Jobbik – vagy nevezzük inkább a nemzeti oldalnak – győzni akar és győzni is fog.

Mindenkinek, aki magyar, fontos küldetése van a fenti küzdelemben. De erről majd a jövő héten.

(A szerző a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke)