A globalizáció pusztításával szemben jelenleg egyetlen kiutat látok: a lokalizációt. Vagyis a helyi közösségek megerősödését, az önfenntartásra és az önellátásra való minél nagyobb mértékű berendezkedését. A tőke világuralmi rendszeréről az effajta leválásra már számtalan példát ismerünk, tehát van bizonyíték arra, hogy működőképes. Ezen rendszerek közös eleme, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek magukat függetleníteni az értelmetlenül és értéktelenül burjánzó fogyasztói léttől és a hitelspirálra épülő gazdaságtól. Törekvésük lényege, hogy az egyén, a közösség és a természet harmonikus egységet alkosson, és hogy a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztás a helyben élők által egészségesen zárt láncot alkosson. Nem egy példa van a helyi pénz bevezetésére is. Ezek a kis gazdasági és társadalmi közösségek egyfajta burkot vonnak maguk köré, amely csak azt engedi ki- és beáramlani, amely saját maguk fenntartásához és épüléséhez szükséges.

A modell nagyon csábító. Ha valahol nagy szükség lenne rá, az pont a mi hazánk. Mégis azt kell mondanom, hogy Magyarországon ilyetén alulról szerveződő, gazdasági-társadalmi közösségek megizmosodására nem látok reális esélyt. Illetve csak egyetlen esetben: ha az egy erős állam felügyelete alatt zajlik.

Nem véletlen, hogy a baloldal egésze és a jobboldal liberális része milyen elementáris dühvel reagál arra, ha a nemzeti oldalon valaki erős államról beszél. Vagy kommunistát, vagy nácit kiáltanak, de hátsó szándékaikat elárulja mérhetetlen dühük. Mintha az erős állam koncepciójával a tyúkszemükre lépnénk. És azt is tesszük. A hazai politikát átitató neoliberalizmus ugyanis az „éjjeliőr-állam” koncepciót támogatja, vagyis egy teljesen erőtlen, szinte a teljes passzivitás szélén ácsorgó, munkanélküli államot. „Az állam rossz gazda!” – halljuk ezerszer ezt a még soha sem bizonyított, a liberálisok által mégis dogmatizált gondolatot. Persze az ő szempontjukból ez teljesen logikus. Amit ők szabadságnak hívnak, az a gazdagok szabadsága, amit szabad versenynek, az a lecsúszó tömegek ki- és elhasználása, amit társadalmi egyenlőségnek, az pedig saját kiváltságaik érinthetetlensége. Az állam szétverése révén megszűnik a társadalmi szolidaritás végső bástyája, és egyenes út nyílik a tőke régi álma – a kiszolgáltatott tömegek szellemi és fizikai szalagmunkába állítása – előtt.

A fenti gondolatok még ezerszer igazabbak Magyarországra nézve, amely – Simon Peresz elszólása óta nyílt titok – célország. Itt még inkább szét kell verni az államot, még inkább meg kell fosztani eszközrendszerétől. Az első feladat a privatizáció, amelynek teljesnek és gyorsnak kell lennie. Egy vagyontalan állam fogatlan oroszlán. A második a dereguláció, vagyis a gazdaság törvényi szabályozásának megakadályozása a multinacionális tőke javára. Egy tehetetlen állam nevetség tárgya. A harmadik a liberalizáció, amely során a megszégyenült állam saját törvényeivel köti meg a saját kezét a társadalmi folyamatok befolyásolása terén. Egy eszköztelen állam ugyanis maga a megtestesült feleslegesség. Ha léteznek összeesküvés-elméletek, és ha valamivel a nemzetközi háttérhatalom tényleg megbízta a jelenlegi politikai garnitúrát, akkor az éppen ez: az állam leépítése. Ha ezt megoldják, a többi már nem az ő dolguk… És a parlamenti pártok, színektől függetlenül, sztahanovista dolgozó módjára – azaz sokszor az elvárások felett teljesítve – teszik a dolgukat.

A Jobbik ezért nem csak a rend, hanem az erős állam pártja is. Erős állam nélkül ugyanis nincs rend, mint ahogy nincs jólét és nincs ébredés sem. A magyar társadalom túlságosan leamortizálódott az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy pusztán alulról jövő energiákban bízzunk. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarországot ne alulról szervezzük újjá, sőt, a szebb jövő csak lentről építkezve érhető el! De ehhez szükség van egy erős államra, egy olyan gazdasági és politikai erőkoncentrációra, amely képes megvédeni az új hajtásokat, különben azokat a multinacionális tőke nyomban letapossa. Kísérletezgetni nincs már idő, a magyar nemzet temetését bizonyos körök már szervezik.

A magyar mezőgazdaságnak sürgősen piacra van szüksége itthon és a nagyvilágban, mielőtt a segítő kéznek álcázott gyilkos ölelés, az EU végképp tönkreteszi! A magyar földet mielőbb törvényi szinten kell megvédeni a külföldi spekulánsoktól! Nem a cigánybűnözőket, hanem a magyar vállalkozókat kell pozitívan diszkriminálni – a multinacionális tőkével és a távol-keleti selejttel szemben! A magyar oktatásból ki kell gyomlálni a szerves fejlődéstől teljesen idegen, magyarbálinti vadhajtásokat! Be kell vezetni a családbarát adózást, amelynek több formája lehet, de a lényeg, hogy a közteherviselésben figyelembe kell venni a nevelt – és nem csupán a világra szült (!) – gyermekek számát! Rendezni kell végre a magyar alkotmányosság hatvanéves adósságát! És munkát kell adni, munkahelyeket kell teremteni a magyarnak, mert mi egy szorgalmas nép vagyunk. Nem kérjük, és nem kívánjuk más kenyerét, csak hagyják, hogy megdolgozzunk a magunkéért!

Mindezeket a célokat nem lehet elérni a civilszféra jótékony, de eszköztelen világából! Most nem elég a passzív ellenállás, a sebek sértődött nyalogatása! Aktív építkezésre van szükség! Csak egy erős, egy beavatkozó és egy értékközpontú állam képes megálljt parancsolni a romlásnak, és olyan klímát teremteni Magyarországon, amely lehetővé teszi a helyi közösségek megerősödését, a mindennapok biztonságát, a gazdasági élet hazai érdek szerinti újjászervezését és a hazafias értékek megjelenését az oktatásban és a kultúrában. De ezekről majd a jövő héten…

(a szerző a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke)