Pénteken a Narancsos parasztvakítás című kész átverés show újabb drámai fordulattal örvendeztette meg a népes publikumot. Történt ugyanis, hogy az ügyészség titkos körülmények között őrizetbe vette Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány titokminiszterét. Az emberek egy része a hír hallatán érdeklődve kapta fel a fejét, és talán sokan voltak olyanok is, akiknek kicsúszott a száján: Végre, elkezdődött! A gyanútlan szemlélődők másik része pedig megelégedve dőlt hátra mondván az elszámoltatás jó úton halad.

És valóban. Az események körüli felhajtás, az azt követő reakciók mind azt támasztották alá, hogy a történések felgyorsulnak, hogy végre nem csak a kis halak, hanem az igazi bűnösök is horogra akadnak.

Gyurcsány péntek éjjel a fészbúkon közzétett bejegyzésében már az ötvenes évek visszatértét vizionálta és azon aggódott, hogy egyesek itthon „rohadt világot akarnak teremteni.” De megtudhattuk tőle azt is, hogy „Gyurit államellenes bűncselekménnyel gyanúsítják” és hogy „jól kösse fel a gatyáját Orbán ügyészsége, hogy kétség nélkül bizonyítani tudja gyanúját.”

Mondjuk azon egy pillanatra érdemes elmorfondírozni, hogy vajon Gyurcsány honnan tudja azt, hogy milyenek az ötvenes évek viszonyai? Esetleg Apró Piroska mesélt neki hosszú estéken keresztül az akkori állapotokról? Ő már csak tudja, az nem kétséges. Az pedig igazán érdekes, hogy Ferenc nem azt mondja, hogy Szilvásy nem követett el semmit, hanem azt, hogy nem tudják majd rábizonyítani, ami azért valljuk meg, messze nem ugyanazt jelenti.

De lendüljünk tovább ezen a kis apróságon, mert nem csak Gyurcsány, hanem a „becsületes emberek értékalapú közössége” is azonnal kiadta a maga kis közleményét, melyben a Párt az ügyet úgy kommentálta, hogy a „miniszterelnök nyilvánvaló politikai megrendelést adott ki a leszámolásra”.

Aztán az elvtársak azonnal előszedték Vadai Ágnest, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökét is, aki természetesen súlyos megdöbbenésének adott hangot: „A harmadik Magyar Köztársaságban még nem fordult elő az, hogy olyanokat gyanúsítsanak államellenes bűncselekményekkel, akiknek hivatalból feladatuk az ilyen bűncselekmények leleplezése. A sajtóban megjelent gyanúsítások annyira megdöbbentőek, hogy már a hihetetlen kategóriába tartoznak”. Végül bejelentette, hogy hétfő délelőttre, rendkívüli ülésre összehívta a testületet.

Ekkor még mindenki úgy érezte, hogy az ügy sínen van. Szilvásy a Gyorskocsi utcai börtönben üldögélt, az elvtársak ajvékoltak, Gyurcsány pedig már magát látta, ahogy bilincsben vezetik el az ügyészség emberei. A félelem annyira beleette magát a szívébe, hogy szombat éjjel újabb üzenettel lepte meg a fészbúkon az olvasókat: „A forradalomnak szüksége van ellenségre. Milyen forradalom az, amely nem tudja megmondani, hogy kit kell megölni. Jó, jó, úgy általában persze ellenség a kommunista, a külföld, a tőkés, a zsidó, a cigány, az IMF. De ezeknek nincs konkrét arca. Arc, amit be lehet mutatni a tévében, kéz, amire bilincset lehet tenni.”

De kár volt neki ennyire paráznia, mert gyorsan eljött a hétfő és minden a helyére került.

A Nemzetbiztonsági Bizottság délelőtt megtárgyalta és egyúttal egy egész sajátos módon meg is oldotta az ügyet. Az ülés végén Vadai egy rövid sajtótájékoztatón közölte, hogy „a bizottság előtt elhangzottakat 2089-ig titkosítottuk, így konkrétumokkal nem szolgálhatok”. Aztán végül még hozzátette: „elképesztő és valószínűtlen, amit az állítólagos ügyekről hallottam.”

Akkor biztos minden elhangzott vád igaz – tehetnénk hozzá, de a ”jó hírek” sora tegnap itt még nem ért véget. Hétfő estére ugyanis az is kiderült, hogy a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa nem lát okot arra, hogy a volt titokminisztert előzetes letartóztatásba helyezzék. Így aztán egy röpke fél órás tárgyalás után Szilvásy elvtárs szabadlábon távozott a bíróságról. Nyilatkozni sajnos nem volt kedve, de azért az ügyvédje azt elmondta, hogy a részletekről nem beszélhet, mert azok államtitkot képeznek.

Mit mondhatnánk erre?

Abszurdisztánban ismét győzött az ”igazság”. Mert gondolom az teljesen természetes dolog a világban, mondhatnám járatos, hogyha valakit hazaárulással vádolnak, akkor azt simán hazaengedik. Ez minden rendes országban így történik. Ez nem is lehet kérdés.

De a poént félretéve, azért az tényleg érdekelne, hogyha a vádak ülnek, akkor miért engedik szabadon, ha viszont nem, akkor mi benne a titok?

Vagy megint egy jól szervezett össznépi átverésnek vagyunk a tanúi?

A nagy narancsos elszámoltatás megmutatja a rajongóknak, hogy nézzétek, elkaptuk ezt is? Mutogatják kicsit a tévében, hogy itt vannak az mszp-s vezetők bilincsben, aztán szép csendben majd elhalkul az ügy, mindenki éli tovább büntetlenül az életét, az átlagember fejében pedig csak az marad meg, hogy megvolt az elszámoltatás, hisz látták a híradóban, ahogy a fő elvtársakat rabszíjon vezették.

És kész. A narancsosok ezt is megoldották.

Az meg, hogy mi az igazság, mit számít? Akit nagyon érdekel, az várjon egy kicsit. 2089 végül is nincs olyan nagyon messze…

Forrás: Radical Puzzle blog