Helyesen, tisztán látja a volt RMDSZ-elnök, Markó Béla, hogy egy idő után a tulipán mind jobban hervadni kezdett, de még nem annyira, hogy talán kiszáradna, hisz még az illata érződik. Ezt a jelenséget ő már 2011 őszén észrevette, és átadta az RMDSZ kormánykerekét Kelemen Hunornak, akit felkészített, megtanított arra, ha hatalmon akarsz maradni, mindent el kell követni, s ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon.

hir_5253

Most nem akarok visszatérni Markó elnökségének pozitív vagy negatív részleteire, csak arra emlékeztetek, hogy az RMDSZ már 2000-től – amikor másodszor lett a szocialisták szövetségese – kezdett veszíteni a beléje vetett bizalomból. Ez alatt az időszak alatt ala­kult ki, és sajnos, most is érezhető az a berögzött elgondolás, magyarázat, hogy nem lehet mindent egyik napról a másikra megoldani, párbeszédre van szükség. Mikor a párbeszéd szót hallom, teljesen libabőrös leszek. 23 év alatt kivel és hányszor ült le tárgyalni az RMDSZ?

A román kormányzó pártokkal – bár minden kormányban benne voltak, miniszteri, sőt kormányfő-helyettesi tisztségekben is – nem folytathattak párbeszédet, mert ugyebár nem lehet megsérteni a kormányfőt vagy román minisztereit azzal, hogy „követelőzünk”, bocsánat, könyörgünk jogainkért. Most, amikor ellenzékben vagyunk, már nincs értelme. De hát mit is beszélek én román–magyar párbeszédről, amikor egy magyar–magyar párbeszéd sem hozható össze a három párt között, mintha ki tudja, milyen nagy elvárásokkal rukkolnának elő?

Itt említeném meg, hogy Márton Árpád képviselő jogász kollégái­val már 21 éve kidolgozott egy kisebbségi törvénytervezetet – azóta Márton úr már őszülni kezdett, de a törvénytervezetből semmi sincs, talán el is veszett valahol. Hol van még a javaink visszaszolgáltatása (azt is elveszik, ami megvan), az állami magyar egyetem egy majdnem 1,5 milliós kisebbségnek?

A 12. kongresszus véget ért, s az RMDSZ vezetőségének komolyan kell gondolkodnia és cselekednie, hogy a 2016-os választások előtt valamennyire visszanyerje népszerűségét, s átlépje a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. Ha a jelenlegi három párt nem jut közös nevezőre, és nem alakít egy erős, közös szervezetet új elnevezéssel, új szignóval, közös jelöltekkel a választási listán, 2016 őszén, a választások után nem az öt százalékot meghaladó szavazatokat számolhatjuk össze, hanem azt, hogy ki gyűjtött többet: mi, magyarok vagy a tulipán pártja. Az RMDSZ, ha az erdélyi magyarság képviselője akar maradni, hagyjon fel az önfejűséggel, a népbolondító szlogenekkel és álljon már talpra, közeledjen az erdélyi magyarsághoz.

Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy
Háromszék