A cigánybűnözés ügyében áttörtük a hallgatás falát. Míg korábban szinte mindenki félve fordította el a fejét, amikor erről a problémáról beszéltünk, ma már szinte sikk a kérdést feszegetni. Szinte divat lett. A felszínes és idénylocsogókkal ellentétben a Jobbik tudja, hogy az elkövetkezendő évtizedek legsúlyosabb problémájáról van szó, ahol nem elég áttörni a falat, de rendet is kell tudni rakni. Persze ehhez leginkább a cigány kisebbség önvizsgálatára lenne szükség. Nehéz egy vakot úgy átsegíteni az úttesten, ha az mindenáron a földhöz veri magát. Most azonban nem a cigánykérdésről akarok beszélni, hiszen ezzel kapcsolatban már szinte mindent megírtunk a diagnózist és a terápiát illetően is. Az országnak ugyanis nem csupán a cigánybűnözés a rákfenéje. Létezik két olyan speciális bűnelkövetési forma, amely szintén adott csoportra jellemző, szintén tömeges méretűvé vált és szintén súlyos gondot okoz az egész országnak. Ez a politikai- és a multibűnözés.

A politikai bűnözés nagyobbrészt korrupció. Ez az a jelenség, amely felszámolásának hatása önmagában túlszárnyalna minden gazdasági reformot. A költségvetésből, vagy ahogy mondani szokás, az adófizetők pénzéből annyit lehetne így megtakarítani, hogy annak a GDP-t illetően is százalékos hatása lenne. Persze addig, amíg a parlamenti patkó két oldala egymást tartja sakkban a korrupciós vádakkal, nehéz megoldást várni. Kiutat csak egy tiszta erő megjelenése jelenthet, amely bátran mutatna rá olyan ügyekre, amelyeket ma egyik frakció sem feszeget saját érintettsége okán. Ha eljön a pillanat: a korrupciót tűzzel, vassal kell kiirtani. Amíg a gyilkosság után nem a közvagyon megkárosítása lesz a legsúlyosabban büntetendő cselekedet, semmi javulást ne várjunk. Lehet akármilyen dübörgő gazdaság, ha valakik a keletkező hasznot rendre szétlopják.

Ahogy a cigánybűnözés nem csupán terménylopásból áll, a politikai bűnözés sem pusztán korrupció. A politikai bűnözés fogalmába tartozik még az is, amikor az országgyűlésben vagy az önkormányzatokban üldögélők szavazatukkal vagy annak elmaradásával elárulják azokat, akiket a szó szoros értelmében képviselniük kellene: a magyar embereket. Politikai bűnözés – méghozzá a legsúlyosabb fajtából – ezért a román EU-csatlakozás feltétel nélküli elfogadása, a lisszaboni szerződés olvasás nélküli aláírása, az IMF hitel felvétele, a protekcionista magyar földtörvény elsunnyogása, a Magyar Gárda elleni gyűlölethadjárat, Simon Peresz országhódító törekvéseiről való kollektív hallgatás és a többi.

Ha a cigánybűnözésről azt mondjuk, hogy egyre inkább burjánzik, a politikai bűnözésről azt kell mondani, hogy 1945 óta megszakítás nélkül uralja a magyar közéletet. Olyan mélyen és szerteágazóan gyökeret vert az újabb és újabb politikai generációkban, hogy azokat nyugodtan nevezhetjük degenerációknak is, hiszen azok az idő múlásával egyre rosszabbak és aljasabbak lettek. Az értékes emberek többsége látva a helyzetet inkább elmenekült a politikából, és valami polgári hivatást választott, ezzel közvetve elősegítve, hogy a politikusok kiválasztódásában kontraszelekció lépjen elő, vagyis ott a minél aljasabb, a minél ostobább és a minél erőszakosabb érvényesüljön. A párt vagy a politikus szó így lett a közbeszédben mára egyenlővé a hazudozással, az árulással és a kapzsisággal. Az olyan szavak, mint államférfi, hivatás, felelősség csupán a kabarék színpadán kapott helyet, mint néhány ostoba álmodozó avítt nosztalgiázása. A politika ma – annak nem csupán pártos, de sajnos civil világa is – olyan mocsár, hogy aki belelép, nyakig süllyed el a mocsokban. Nem lehet mást kezdeni vele, csak az, amit egy mocsárral szoktak: le kell csapolni. Ki kell végre hát mondani, hogy ugyan vannak elvétve tisztességes politikusok, de Magyarországra szebb jövő csak akkor várhat, ha a társadalom az összes jelenlegi parlamenti pártot eltanácsolja a további közszerepléstől. A politikai bűnözés felszámolásának ez a minimumprogramja. Az elmúlt 20 év pusztításának vannak főrendű és másodrendű vádlottjai, de hogy mindegyiknek felelnie és lakolnia kell „érdemei” szerint, ez a társadalom legszélesebb rétegeinek egyöntetű véleménye. A miénk is.

A cigánybűnözésről mindenki tud és egyre inkább beszédtéma, a politikai bűnözésről is sokan tudnak, bár nem igazán hallani róla érdemi vitát, viszont a harmadik bűnözési formáról, a multibűnözésről szinte senki nem tud, beszélni pedig egyenesen tilos róla. Pedig, ahogy az utca embere mondaná: ez sem piskóta. Na, de erről majd a jövő héten.

(A szerző a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke)