Október huszonkettedikének délutánjára a debreceni Kossuth térre várták szimpatizánsaikat a Jobbik és az Új Magyar Gárda Mozgalom helyi szervezetei, hogy közösen emlékezzenek meg az ötvenhárom évvel ezelőtt kitört szabadságharc hőseiről, és a forradalom debreceni, nem jelentéktelen eseményeiről. Szomorú párhuzam, hogy 53 évvel a forradalom első sortüze után, amely a cívisvárosban dördült el, és a megyei rendőrkapitányságról kivezényelt ávósok voltak az elkövetői, most ismét a békés debreceni tüntetőket zaklatta a rendőrség.

Elsőként Kulcsár Gergely, a Jobbik Hajdú-Bihar megyei elnöke lépett az emelvényre. A későbbi felszólalókhoz hasonlóan ő is fontosnak tartotta hangsúlyozni: a forradalom 53 évvel ezelőtt nem Budapesten kezdődött, hanem Debrecenben. A cívisváros egyetemi ifjúsága ugyanis már október huszonharmadikának kora délelőttjén végigvonult a városon, a Kossuth Egyetemtől az állampárt belvárosi székházáig, hogy az általuk húsz pontban összefoglalt követeléseiknek hangot adjanak.

Deli Barnabás, az Új Magyar Gárda Mozgalom Hajdú-Bihar megyei egységének vezetője név szerint is megemlítette az ’56-os forradalom első mártírjait. Gorzsás András 56 éves és Ács Zoltán 22 éves tüntető maradt holtan a helyszínen, amikor a megyei rendőrkapitányság Kossuth utcai székházából kivezényelt ávósok a tüntető tömegre adtak le célzott lövéseket. Megemlékezett az akkor Debrecenben egyetemista éveit töltő Für Lajosról is, aki tevékeny részese volt a forradalomnak, az elhazudott rendszerváltás után pedig hazánk első honvédelmi minisztere lett. Napjainkban pedig az Új Magyar Gárda Mozgalom patrónusát is tisztelhetjük benne.

Harmadikként a debreceni Kossuth téri tüntetők egyik vezetője, Ágoston Tibor lépett a mikrofon elé. A forradalom máig ható párhuzamairól és tanulságairól beszélt az egybegyűltekhez, majd felmutatott egy dokumentumot, amit a Kossuth tériek nevében fogalmaztak meg leendő országgyűlési és önkormányzati képviselők számára. A négypontos garancialevél többek között a Szent Korona méltóságának visszaállításáról, a korrupció leleplezéséről, a hazánk létalapját jelentő stratégiai fontosságú értékek védelméről fogalmaz meg deklarációt, s a tervezet szerint a jövő képviselői nyilatkozatot tennének arról is, hogy nem tagjai és kiszolgálói semmilyen háttérhatalomnak, páholynak vagy olyan szervezetnek, amelyek a jövőbeni döntéseikben őket befolyásolnák.

Végül Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya emelkedett szólásra. A cívisváros szülöttjeként felidézte 2006. szeptemberének debreceni eseményeit, hangsúlyozva: mindenkit békés szándék vezérelt akkoriban, s az a hit, hogy jobbá, élhetőbbé, szabadabbá teheti hazáját. A helyi tüntetők három évvel ezelőtti útlezárási kísérletéről szólva elmondta: a rendőrség hozzáállása az ötvenes évek hangulatát idézte, mert a taxisblokáddal ellentétben nem volt várható, hogy a hatalom és erőszakszervezetei nem alkalmaznak majd erőszakot a jogosan elégedetlenkedőkkel szemben.

A rendezvény zárásaként a jelenlévők elénekelték a Szózatot és a Székely Himnuszt. Illetve csak reméltük, hogy ezek lesznek a gyűlés záróakkordjai, ugyanis ekkor bevonult a térre a rendőrség, körbezárták a gárdistákat, és megkezdődött az igazoltatás. Fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvény egészen addig megőrizte békés jellegét, amíg a rendőrség meg nem jelent a Kossuth-szobor előtti területen. Sem a gárdisták, sem a civil közönség nem követett el semmiféle törvénybe ütköző cselekedetet, bár lehet, hogy a hatalom ma már azt is annak minősíti, ha valaki Gyurcsány, Bajnai vagy Lendvai Ildikó nevének hallatán hangos füttyel fejezi ki nemtetszését. Azt is le kell szögezni, hogy a gárdisták sem alakzatban való vonulást, sem bármilyen más, parancsszóra végzett tevékenységet nem valósítottak meg.

Azaz mégis: tudniillik, amikor szemtanúk állítása szerint néhány rendőr lökdösődéssel provokálta a gárdistákat, a színpadról elhangzott a “vezényszó”: Üljetek le, és tegyétek tarkóra a kezeteket!

A gárdisták eleget tettek a felszólításnak, sőt, civilek is követték a példájukat, ezzel is jelezve, hogy akiknek itt nem békések a szándékai, azok nem a gárdisták, a szimpatizánsok vagy a civil hallgatóság soraiban keresendők.

A rendőrök ezután – nem tudni, mi okból – megpróbálták kirángatni az egyik gárdistát a társai közül, de ezt a bajtársai néhány civil résztvevő segítségével megakadályozták.

Közben a színpadról mind Ágoston Tibor, mind Kulcsár Gergely, később pedig egy jogvédő is folyamatosan tájékoztatta a rendőrség munkatársait, hogy mely jogszabályokba ütközik, amit éppen cselekszenek, és azt milyen tételekkel rendeli büntetni a törvény. Továbbá felszólították őket, hogy semmilyen módon ne próbálják letakarni az azonosítószámukat, mert az azonosító nélkül intézkedő közeg nem tekinthető rendőrnek.

A rendezvény közönsége hol a jól ismert “Sün! Sün!” kiáltással, hol egyéb, kevéssé hízelgő rigmusokkal fejezte ki nemtetszését a rendőri beavatkozással szemben, végül pedig fülsiketítő füttykoncerttel festették alá a rendőrség terepről való levonulását.

Az események záróakkordjaként sziréna is megszólalt, de az már egy mentőautó érkezését jelezte. Mint kiderült, az az idős hölgy lett rosszul, aki a testi épségét sem kímélte, amikor segített megakadályozni egy gárdista elhurcolását. Információink szerint a bátor civil szimpatizáns helyszíni ellátásban részesült.

Debrecen, Kossuth tér, 2009 október huszonharmadikának előestéjén.