A Gárda

 

Kulcsár Gergely országgyűlési képviselő

 

Bárdosi Ildikó népdalénekes

 

Szabó Mihály, a Jobbik Ifjúsági Tagozat megyei elnöke

 

Sándor Lajos, az Új Magyar Gárda Mozgalom megyei kapitánya (balra)

 

A sajtó

 

Erdei József előadóművész

 

Mohácsi László református lelkész

 

Ágoston Tibor, a Jobbik debreceni frakcióvezetője, a Nemzeti Őrsereg tagja

 

 
Sándor Lajos, az Új Magyar Gárda Mozgalom Hajdú-Bihar megyei kapitányának megemlékező beszéde:

Még ma is kevesen tudják, hogy az 56-os forradalom nem Budapesten kezdődött, és nem is a fővárosban hullott először vér. Október 23-án reggel több ezer debreceni diák gyűlt össze az egyetem előtt, akik forradalmi dalokat énekelve vonultak át a Perényi utcai pártszékházhoz. A nap folyamán a belvárosban tüntető tömeg nőttön nőtt, délutánra már harminc-negyvenezres tömeg hömpölygött a város központjában. Forradalmáraink leverték a középületekről a kommunista diktatúra jelképeit, a vörös csillagokat, és megrongálták a szovjet emlékművet.

Az 1956-os forradalom idején, október 23-án a kora esti órákban a debreceni Kossuth utcán használt először fegyvert a sztálinista hatalom a magyar nép ellen, az államvédelem egységei itt nyitottak tüzet első alkalommal a fegyvertelen tüntetőkre.

Három évvel ezelőtt, ezen a napon, itt a Kossuth téren emlékeztünk az 56-os forradalomra és a 2006-os rendőrterrorra. A rendezvény zárásaként a jelenlévők elénekelték a Szózatot és a Székely Himnuszt. Azt reméltük, hogy ezek lesznek a gyűlés záróakkordjai, de ekkor bevonult a térre a rendőrség, körbezárták a gárdistákat, és megkezdődött az igazoltatás. Fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvény egészen addig megőrizte békés jellegét, amíg a rendőrség meg nem jelent a Kossuth-szobor előtti területen. Sem a gárdisták, sem a civil közönség nem követett el semmiféle törvénybe ütköző cselekedetet.

Amikor néhány rendőr lökdösődéssel provokálta a gárdistákat, a színpadról elhangzott a vezényszó: Üljetek le, és tegyétek tarkóra a kezeteket!

A gárdisták eleget tettek a felszólításnak, sőt, civilek is követték a példájukat, ezzel is jelezve, hogy akiknek itt nem békések a szándékai, azok nem a gárdisták, a szimpatizánsok vagy a civil hallgatóság soraiban keresendők.

A rendőrök ezután – nem tudni, mi okból – megpróbálták kirángatni az egyik gárdistát a társai közül, de ezt a bajtársai néhány civil résztvevő segítségével megakadályozták.

Közben a színpadról mind Ágoston Tibor, mind Kulcsár Gergely, később pedig egy jogvédő is folyamatosan tájékoztatta a rendőrség munkatársait, hogy mely jogszabályokba ütközik, amit éppen cselekszenek, és azt milyen tételekkel rendeli büntetni a törvény. Továbbá felszólították őket, hogy semmilyen módon ne próbálják letakarni az azonosítószámukat, mert az azonosító nélkül intézkedő közeg nem tekinthető rendőrnek.

A rendezvény közönsége hol a jól ismert “Sün! Sün!” kiáltással, hol egyéb, kevéssé hízelgő rigmusokkal fejezte ki nemtetszését a rendőri beavatkozással szemben, végül pedig fülsiketítő füttykoncerttel festették alá a rendőrség terepről való levonulását.

Az események záróakkordjaként sziréna is megszólalt, de az már egy mentőautó érkezését jelezte. Mint kiderült, az az idős hölgy lett rosszul, aki a testi épségét sem kímélte, amikor segített megakadályozni egy gárdista elhurcolását.

Megtapasztalhattuk tehát, hogy 1956 megünneplése, magyarságunk vállalása még ennyi évvel a forradalom után is szálka valakik szemében. De mi tudjuk, hogy csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg a szabadságunkat, csak egy nemzetként lábalhatunk ki a válságból, csak egy nemzetként tervezhetünk jövőt magunknak.

Csak együtt sikerülhet!

szebbjovo.hu

1350939600