Bevallom, sokat töprengtem azon, megírjam-e ezt a jegyzetet. No, nem mintha töprengenivalóm lenne a mondanivalót illetően, csupán a feljebbvalói instrukciók bizonytalanítottak el egy pillanatra. Hírportálunk felelős kiadója ugyanis már első találkozásunk alkalmával is világosan az értésemre adta: ez a fórum nem az a hely, ahol a söpredéknek bármikor is, akár csak említés szintjén is helyet lehet adni. Ez az alapvetés vonatkozik a fiatalos lendületből indított cifra jelzőkre, felmenők és különböző testnedvek emlegetésére éppúgy, mint a más hasonló fajsúlyú aljadékra. Ez az oka annak, hogy soha nem idézünk a Népszavától.

Szabályt erősítő kivétel ez a mostani alkalom, de ez is kizárólag azért, mert megszólíttattunk. S ha már így esett, úgy illő, hogy röviden válaszoljunk is reá. Sütő Imre, az említett magyarországi szélsőbaloldali orgánum tollforgatója "A határon túli magyarokhoz" címet adta annak a jegyzetének, amelyet tehát nekünk, külhoniaknak címzett. Különösen a választójoggal bíró és azzal élő(sködő) külhoni magyaroknak. Ciki lett volna egy nyilvános klozet falára felvésni egy ilyen hosszú szöveget, megjelent hát a Népszavában – gondoltam mindjárt a szöveg elolvasása után. Majd mindjárt meglátják, miért. Egy kis adrenalinpumpa következik, ha netán lankadna a figyelem így a hét közepén…

Azt írja a szerző, hogy ő is sokat töprengett. Ő azon, hogy jogos-e a kettős állampolgárságnak a szavazati joggal való összekötése. A következő mondattól már-már elkezdtek bennem csöpögni jégcsapok: "Végül oda jutottam: a kettős állampolgársággal valóban erősödik az együvé tartozásunk nemes, felemelő érzése és talán még a népesedési statisztikánk alakulására is jó hatással lehet".

De csak ezen egy mondat erejéig. Az új Országgyűlés megalakulásához időzített förmedvény e ponton aztán rátér a Gyurcsányék által jól felismerhetően kitaposott, tövisekkel övezett ösvényre: "Na, de a szavazati jog? Mindennemű kötelezettség, felelősség nélkül? Mert a szavazati joggal együtt járna a minden magyar állampolgárra kötelező közteherviselés kötelezettsége is."

Valóban, huszonvalahánymillió románozás után ez a "nem itt fizettek adót" szöveg a második legerősebb "érve" az április hatodikán másodjára megszégyenített kuplerájnak. Azt mondja: "Gondoltatok-e arra, amikor levélben elküldtétek a szavazataitokat (melyekben egy határon túli magyar vezető a titkos szavazatok kiértékelése előtt már azt nyilatkozta: a szavasaitok kilencven százalékát a Fideszre adtátok), hogy annak a súlyos következményeit vállalnotok nem kötelező?"

Nos, először is, alighanem kevesekkel őrzött együtt libákat Sütő kolléga és most nem azért, mert a Bajnai lenyúlta volna a tollasokat. De ha már így "összetegeződtünk", hadd válaszoljak: Kedves Imre, amikor elküldtük szavazatainkat, akkor arra gondoltunk, amire te és a hozzád hasonlók álmukban sem: büszkék vagyunk arra, hogy magyarok, magyar állampolgárok vagyunk és eleget teszünk állampolgári kötelezettségünknek. Ennyi. A magunk módján szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy hazánk, Magyarország – melynek szolgálatára ünnepélyes esküt tettünk – boldoguljon még az erős ellenszélben is, amelyet éppen a ti kenyéradó gazdáitok fújnak úgy Budapesten, mint Brüsszelben.

A végére maradt azonban a lényeg, a Vád: "Felelőtlenek voltatok, mert a szavazataitokkal ti segítettétek elő a további négyévi országromboló kormányzási lehetőséget, az újabb kétharmados kormányzási jogot, amelyre hivatkozással az uralkodó kormány azt teheti, amit csak akar."

Erre azonban az előttem gőzölgő príma kolumbiai feketekávé illatától átszellemülten csak annyit válaszolhatok: Sütő elvtárs, titeket a határon túli magyarok szavazatai nélkül is úgy szétkentek, mint egy beteg legyet a vécé falán. Azt hittem, a választások éjszakáján mutatott primitív antigratulációs mozgalom a legalja, ami a magát baloldalnak nevező társaságtól telhetett e választások kapcsán. De tévedtem.

A határon túli magyarokra mutogatni az a pont, amikor az egyik leggyakrabban használt háztartási eszköz, a jól ismert fehér fogantyú után nyúlok, meghúzom és egyszerűen leöblítem ezt a sok keserű epét, amit balról itt összehordtak. Ez jelenleg a bukott magyar balliberális oldal arcképes személyazonosító igazolványa.

Búcsúzóul egy feloldozás Sütő elvtárstól, mellyel ő is zárta jegyzetét, én se teszek másképp: "Tetteitekért nem is érdemeltek teljes elmarasztalást, hiszen a többségetek azért cselekedett így, mert becsaptak benneteket ugyanúgy, miként minket is becsaptak."

Szűcs Dániel