Kedves szlovák alkotmánybíróság, kedves felvidéki magyarok, kedves magyar kormány!

Őszintén szólva nehéz megszólalni, bármit leírni… Elkeseredettség? Nem ezt vártuk? Nincs is új a nap alatt? Ezt mindenki eldöntheti maga, hiszen már az óvodákban is tudhatják: ez egy ilyen ország! Na de kérem tisztelettel – egyáltalán, ez egy ország?

Állampolgárság (kettős, vagy mégsem?) kérdésében az elmúlt 3 évben már mindenki, akit érdekelt a téma, vagy akit viszont személyesen is érint – elmondhatta s talán el is mondta a véleményét. Három éve tart a „szlovák szappanopera", a „Kocúrkovo" – hogy irodalmi hasonlattal éljek -, melynek ugyebár a helyszíne maga a viccállam, s annak is az alkotmánybírósága! Három éve politikusok, alkotmány- és egyéb bírák rágják a gumicsontot, mutatják kifelé az izzadtságszagú igyekezetet, miközben ugyanúgy 3 éve mi mindannyian jól tudhatjuk, hogy ebben az összelopott országban nincs és soha nem is volt igazság!

Azt gondolom, hogy most a silányra sikeredett cirkuszi mutatvány végén, csupán egyetlen dologra érdemes odafigyelni: arra, amivel megindokolta a taláros testület (jár ezeknek a talár egyáltalán?), miért zárta le az ügyet, pontosabban mivel is indokolta, hogy lezárja.

Szerintem valahol pontosan ez az egészben a szép, mert részemről bosszantónak már nem is nevezném, hiszen annyira nevetségesen primitív! Beadványunkat ugyanis véglegesen azzal a mondvacsinált, butácska indokkal dobták ki, hogy „nem teljes a testület"…! Érti ezt valaki? Hát eddig – pontosabban idén nyárig – teljes volt! Magyarra fordítva: tovább nem foglalkoznak az üggyel, úgy zárták le, hogy nincs lezárva, tehát nem tudhatjuk meg, hogy szerintük a beadvány jogos e, vagy nem! Érti ezt valaki?? Ezek a pökhendi, jogászt játszó senkiházik teljesen idiótának nézik az adófizetőket, akiktől meg egyébként a nem éppen kevés havi apanázsuk származik? Hát ki a fészkes fene tisztelje a törvény betűjét, ha nem az ország legfelsőbb bírói testülete illetve maguk a megválasztott politikusok?! Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy politikai megrendelésre, egy ilyen szánalmasra sikeredett verdikt-re futotta a szürkeállományukból!

Na ide figyelj, Slovenskóóóó! Elloptad a címerünket, mindössze a dombok eredeti zöld színét maszatoltad fazék – kékre. Javaslom, az ugyancsak lopott kettős kereszt helyett ragassz oda egy banánt, vagy még jobbat mondok: fityiszt! Ez a jellemző rád, te nem is létező senkiházi, te nagy nulla!

Nézzük most ebben a dologban a felvidéki magyar közösség felelősségét, hiszen ne csak az ellenség ellenünk tett folyamatos negatív lépéseit lássuk meg.

Ahogyan nekem és pár harcostársamnak világos volt első pillanattól kezdve, bárki láthatta, ha tud olvasni, hogy a Fico-féle ellentörvény nevetséges még akkor is, ha a nagy szlovák „igazságosztó", a „megmondó ember" véletlenül pont jogi végzettségű! Akkor miért vagyunk csak ennyien, akik visszakérik őseink helyett is jogos jussunkat? Miért vannak még kevesebben, akik – eleget téve a törvény betűjének még ebben a viccállamban is – be is jelentették?

Talán azt gondolja a tisztelt felvidéki magyar, hogy pl. Ilonka néni nem tudta volna megmagyarázni (persze szigorúan baráti körben, mint mások), hogy miért nem jelenti be? Okot, indokot találni, magyarázkodni bárki képes, még Besenyő Pista bácsi is! Mindenkinek van mit féltenie ebben a semmi országban! De mondok „lazábbat" – azt vajon milyen tót törvény bünteti, hogy valaki, aki magyarul beszél, s annak tartja magát, miért még mindig „Ladislav", vagy „…ová Alžbeta" a hivatalos irataiban? Milyen törvény kényszeríti arra a felvidéki magyart, hogy a gyerekeit szlovák tanintézményekbe írassa be Komáromban, Dunaszerdahelyen, Rimaszombatban, Kassán, Bivalybasznádon, vagy bárhol, az elrabolt területeken? Miért alázkodik meg a felvidéki magyar egy egyszerű hivatalnok, elárusítónő, rendőr, bíró, vasúti jegyárusító, kulcsmásoló lakatos vagy bárki előtt, a többségében még mindig magyar településeinken?

Hogy jön ez ide? Hát csak úgy, kedves olvasó, hogy a hétköznapok kis dolgaiból tevődnek össze ám a nagyobbak, s ha az „újkori honfoglaló, politikai elit" ezt látja, természetesen vérszemet kap nap, mint nap, s annyira nem hülye még ő sem, de eléggé pofátlan, és látja, hogy velünk bármikor, bárhol bármit meg lehet csinálni, mert birkamód mindenevők lettünk és ezt is le fogjuk nyelni! Felhozom még egyik kedvencemet, mert igenis ez is ide tartozik: mi lesz már a területi autonómiánkkal, kedves felvidéki „magyar" és majdnem magyar politikus, ígérgető, „most nem aktuális" nagyon jól megélő, bólogató Jánosok?!

Látva a 25 éves töketlenkedéseiteket, (elnézést a finnyásabbaktól) hallva folyamatos ígéreteiteket választások előtt, tapasztalva feledékenységeteket választások után most engedjétek meg nagyon őszintén: menjetek már el valahová, ne nézzétek már a pórnépet „palimadárnak", mert elegünk van belőletek is! Most nyugodtan sértődjetek meg, mi is azt tesszük 25 éve, – talán észre sem vettétek – csak ez ugyebár nem vitt eddig sem sehová, hacsak oda nem, hogy több mint 100 ezerrel kevesebben vagyunk nektek köszönhetően is!

Olvasom, hallgatom a magyarországi, állítólag nemzeti kormány egyik prominensének nyilatkozatát, hogy csalódott, Magyarország kiáll továbbra is blablabla….! Valóban? Na nekem személy szerint – s tartok tőle, nem vagyok egyedül – belőletek is elegem van, meg a „magyar-szlovák kapcsolatokban beállt pozitív csend" időszakaiból is!

Most hányjam a szemetekre, hogy mi, többször is ott voltunk családostól együtt, amikor ti nagy bajban voltatok, s kellett a tömeg, kellett a kiállás! Úgy éreztem igazatok van, s mai is azt gondolom, hogy a rabigába kényszerítő EU igaztalanul támadta Magyarországot! Nagyon sokan ott voltunk Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és Vajdaságból értetek, kedves Magyar Kormány! Mit kaptunk tőletek?

Semmit, ugyanis az állampolgárság alanyi jogon, – csupán csak azért mert mi magyarok vagyunk, s maradtunk évtizedeken keresztül, Trianon gyalázata ellenére is – NEKÜNK JÁR! Kaptatok is érte a megvezetett magyaroktól óriási mennyiségű szavazatot! Mondhatjuk tehát, kvittek vagyunk még akkor is, ha az enyémet történetesen nem ti kaptátok meg!

Úgy látjuk már nagyon sokan és egyre többen, hogy nektek mások a fontosabbak, nem a külhoni magyarok. Nektek a mások áldozatai előtt kell már ezredszer hajlonganotok, ti nem avatjátok fel a német megszállás áldozatainak emlékművét, mert a gazdi nem engedi, mert egyszerűen NEM MERITEK!

Ne ígérjetek ti már nekünk semmit, mert elég volt, amúgy meg ígéreteitekkel tele a padlás! Megleszünk mi majd valahogyan, ahogy eddig is megvoltunk. De ne feledjétek: hogy lehessünk még egy jó darabig magyarok a szülőföldünkön – és mi csak ezt szeretnénk – ez bizony a ti felelősségetek is!

Fehér István
A szerző kettős állampolgár