Magyar Testvéreim!

Híres professzoraink tanították, hogy az Újszövetség egyik legveretesebb, legnehezebb, legkeményebb könyve Pál apostolnak a Rómában élő gyülekezethez írott levele. Olyan súlyú és mélységű gondolatokat hordoz, aminek megértése és hirdetése igen komoly intellektuális kihívást jelentett és jelent minden korban.

A hit mint Isten ajándéka felülről jövő ajándék és kegyelem. Végh Antal szatmári írónknak van egy regénye: Mit ér az ember hit nélkül? Érdekes olvasmány.

Magyar nyelvünk rendkívül szépen fejezi ki idevonatkozó évezredes tapasztalatát: Hit, hitelesség, hitel. Vagyis a hívő ember hiteles és van hitele minden vonatkozásban. A “hit” szó mint gyök hordozza a jelentést.

Péter apostol többször kéri a Mi Urunk Jézus Krisztust, hogy növelje hitüket. A mustármagnyi hit is tud fává növekedni és hegyeket mozgatni.

Kálvin János reformátor atya így tanít erről az igéről: “Mert nem is hihet szívvel senki anélkül, hogy szájjal vallást ne tegyen, ez pedig állandó következmény” /Római levél kommentár/

Ezért teljesen hiteltelenek számomra azok a volt erdélyi lelkészek, akik odahagyták gyülekezetüket és csupán azért jöttek át Magyarországra, hogy itt meggazdagodjanak. Többnyire sikerült nekik, de az ne énekelje könnyes szemmel a Székely Himnuszt! De az az itteni magyar sem, aki életében semmit nem tett az elcsatolt területeken élő véreiért.

Vészterhes időkben különösen is fontos az igaz és tiszta hit megélése. Ilyen vészterhes idő volt 1944 vége és 45 eleje, amikor Kárpátaljáról minden 18 és 50 év közötti magyar férfit elvittek Málenkij robotra. A magyarság ezt a tragédiát máig nem tudta kiheverni. A szovjet Gulágról kevesen jöttek vissza. A legembertelenebb országváltás a vad kommunizmus volt. Háromszor jártam Kárpátalján. Döbbenetes és nyomasztó érzés. Az elesettség, szomorúság, tragédia, múlt sötétsége, jelen és jövő kilátástalan sivársága szinte földbe sújtja az embert.

Ilyen nyomorúsággal és szegénységgel sehol nem találkoztam az elcsatolt területeken, csak Kárpátalján.

Beregszászi Olga szép hangú színésznő vallomása valamit visszaad abból a világból: “Ungnak és Tiszának”, így énekelni csak az tud,aki Istenadta tehetsége mellé ilyen mély hitet is kap ajándékba, hogy hitelessége ragadja magával a messze lévőket.

1992-ben egyházi küldöttséggel voltunk a balladás vidéken, ahol megtekintettük Beregszászon és Munkácson az ottani egyházi levéltárakat, melyeket teljesen ellenőrzése alatt tartott a KGB. A zárt udvaron még 1987-ben akasztottak!

2007-ben Szolyván, Beregszászon, Munkácson, Schönbornban, Vereckén jártunk, ahol a Kárpátia zenekar délelőtt Vereckén, este pedig Beregszászon adott hatalmas sikerű koncertet Árpád fejedelem honfoglalásának 1111. évfordulójának tiszteletére. Örök élmény marad, leírhatatlan hangulata volt. Átölelt a beregszászi éjszakában a huszonéves magyar fiú és azt mondta: “HAZÁMÉRT BÁRMIKOR KÉSZ VAGYOK MEGHALNI, DE AZ OROSZ -UKRÁN KONFLIKTUSBAN MI CSAK IDEGENEK VAGYUNK ÉS ÁGYÚTÖLTELÉKEK LESZÜNK”. Munkács várából idáig hallatszott Zrinyi Ilona és Rákóczi Ferenc imája, bánata, magyar sorsa.

Beleégett lelkünkbe Szolyván a gyűjtőfogház udvarán a fekete márványtábla, rajta 44000 magyar elhurcolt nevével. A magyar és orosz egyház valamennyi papját, szerzetesét, diakonisszáját elhurcolták. Sztálin parancsára a sarkkörön túlra kerültek. Elmondta Gulácsy Lajos és Horkay Barna lelkipásztor ahol jelen voltam, hogy már csak a pislákoló hit és ima tartotta bennük a lelket a munkatáborban. Nem kaptak kárpótlást, még köszönetet sem soha senkitől.

A magyarság és a németség teljes kiirtása volt a cél. Ma is égő áldozatként dobják oda fiainkat a fronton cionista érdekek szolgálatában.

2013-ban géppisztolyos ukrán határőrök kérték az útlevelünket, mikor Ágoston Tibor és Ágoston Zoltán Testvéreimmel átkeltünk a fájdalom földjére, hogy Rovástáblát szenteljünk Nagymuzsalyon, majd megnézzük a református egyház központját Beregszászon.
A vigasztalás és megmaradás Igéit vittük, hogy egymás hite által épüljünk egy szebb magyar jövőnek.

Koronázza dolgozatom Nemes Nagy Ágnes verse, hit-vallása:

“Mert fény van minden tárgy fölött.
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönne sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását –
hiszem a test feltámadását.”
/A tárgy fölött/

Petrás János a Vereckei-hágón úgy énekelte a Keleti-Kárpátok című számukat, hogy időben és térben eggyé vált népével … Hallgassuk meg újra.

Mohácsi László
református lelkész