Nem szégyen a jobbtól tanulni. Így azt gondolom, a magyar labdarúgás vezetői simán bekopoghatnának a Magyar Jégkorong-szövetség ajtaján, és megkérdezhetnék, mit csinálnak másképp, mitől van eredmény, remek hangulat a meccsen, miként van az, hogy a stúdióban ülők a vasárnapi siker után azt mondták, hogy ez már…

Vasárnap Lengyelországban négyezer magyar szurkoló csinált nagyszerű hangulatot, miközben jégkorong válogatottunk kis túlzással megismételte a „szapporói csodát”. Azért csak kis túlzással, mert a világbajnoki aranyérem nem jött össze, de kit érdekel ez most, hiszen az az ezüst is „aranyosan” csillog, sőt, pont annyit is ér.

Egészen pontosan belépést a világelitbe, feljutást az A csoportba, a legjobbak közé. A hokiban ez azt jelenti, mintha a magyar futballválogatott egy vb-n a legjobb nyolcba jutna. Vagy legalább a legjobb tizenhatba. Amire, valljuk be, jelenleg lényegében semmi esély nincs.

És tudják, ezt hogyan, milyen körülmények között vívta ki a hokiválogatott? Több mint négyezer, csodálatos magyar szurkoló előtt.
Olyan szurkolók előtt, akik hiányoznak a futballmeccsekről.

hoki2

Szurkolók a hokimeccsen… (fotó: MJSZ – Mudra László)

...és a focimeccsen

…és a focimeccsen

Pontosabban az a hangulat hiányzik, amit ezek a szurkolók teremtettek. Mert már hallom előre, hogy a görögök elleni válogatott meccsen, sőt, a Fradi-Újpesten is teltház volt, de aki kint volt ezeken a meccseken, az pontosan tudja: ha csak a vasárnapi, Lengyelországban szurkoló négyezer magyar ment volna ki erre a két meccsre, akkor is jobb hangulat lett volna, mint volt a „teltházzal”.

Persze, a hokiban nincs szurkolói kártya, regisztráció, vénaszkenner – van viszont eredmény, siker, hangulat. Minden, ami a magyar futballból jelenleg hiányzik.

És tudják mi nincs a hokiban? Fontoskodó, magamutogató vezetők, akik azt hiszik, minden körülöttük forog, akik azt hiszik, akkor végeznek jó munkát, ha minden héten kiosztanak egy halom büntetést, de azokat a szabályokat nem tartatják be, amiket saját maguk hoztak.

Mindez megvan a jelenlegi magyar futballban.

És tudják mi még nagyon érdekes?

Az mindenki előtt egyértelmű, hogy a hokiba a TAO-ból befolyó összeg nagysága össze sem hasonlítható a futballba befolyó TAO-összeggel.  És mégis, a tv-stúdióban ülők egyetértettek abban, hogy ez már egy TAO- nemzedék – természetesen az idősebb, rutinos rókákkal kiegészülve. Hogy mást ne mondjunk: a csapatban öt olyan játékos is játszott, aki 1994-ben született.

Tudják, hogy a futballválogatottban hány ilyen korú játékos szerepelt az elmúlt időben, tétmeccsen? Egyetlen egy sem.

A sikeres hoki-válogatott, melynak egyik pillérját a szakértők szerint a "TAO-nemzedék" alkottja. A futballban egy olyan játékost sem tudunk mondani, akit a "TAO-nemzedéknek" köszönhetünk (fotó: MJSZ/Mudra László)

A sikeres hoki-válogatott, melynek egyik pillérjét a szakértők szerint a “TAO-nemzedék” alkotja. A futballban egy olyan játékost sem tudunk mondani, akit a “TAO-nemzedéknek” köszönhetünk (fotó: MJSZ/Mudra László)

Lehet, ha a futballban az elmúlt években nem azzal lettek volna leginkább elfoglalva, hogyan lehet a legtöbb TAO- pénzt elcsalni, ellopni, elhazudni, akkor a futballunk is előrébb járna, akkor a fiatal futballisták is sikeresebbek lennének.

Tennivaló tehát van bőven a futballban (gondolom, azért jégkorongosainak sem ülnek majd babérjaikon, és a következő cél a biztos bennmaradás az A csoportban), de a példa adott.

Sőt, mint mondtam, nyugodtan át lehet menni a jégkorong-szövetségbe, tanácsot kérni.

Fehér György – mifocink.com