Beszélgetés Ágoston Tiborral, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjével.

A címben szereplő mondat a nemzeti párt több lakossági fórumán is elhangzott. Mit kell értenünk ez alatt?

A Jobbik még soha nem nyújtott be  és nem is támogatott olyan törvényjavaslatot az országgyűlésben, amelyik faji alapon tett volna különbséget magyar állampolgárok között. A többi párt ezt nem mondhatja el magáról. Itt legfőképp az álságos és ártalmas pozitív diszkriminációra gondolok. De a 2014-es választási programunknak sincs egyetlen pontja sem, ami faji alapon különböztetné meg az embereket.

A Jobbik ezek szerint nem támogatja a pozitív diszkriminációt?

Olyannyira nem, hogy kormányra kerülve azonnal megszüntetnénk a faji alapú pozitív diszkriminációt. A hazai cigányságnak fel kell nőnie arra a szintre, hogy megértse, azért semmi nem jár, mert valaki cigány. Mint ahogy azért sem, ha magyar. Valami azért jár, ha teljesíti a szükséges feltételeket, a kötelezettségeket, ha erőfeszítéseket hajlandó vállalni az integrációért.

Ez valójában az érpataki modell lényege is, amely az embereket nem magyarra és cigányra, hanem építőre és rombolóra osztja. Épp ezért a cigányságnak nem kell attól tartania, hogy a leendő Jobbik-kormány idején rájuk hátrányos megkülönböztetés vár. Ami várja őket, az éppen az ellenkezője: a teljesen egyenlő viszonyok. Ahol nekik is tenni kell valamit a boldogulásukért, mert véleményünk szerint a többségi magyar társadalom már nagyon sokat tett anyagilag, politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is. Most rajtuk a sor.

Nyugodtan kimondhatjuk tehát: a Jobbik alatt a tisztességes cigány embereknek jobb lesz. De már nem azért, mert cigányok, hanem azért, mert tisztességesek. És fordítva: a tisztességtelennek rosszabb lesz, legyen akár cigány, akár magyar.

Mit gondol, a Jobbik programjának ezt a fejezetét miért nem akarja egyik parlamenti párt sem eltulajdonítani?

Ennek az az oka, hogy az elmúlt 24 év összes kormányát súlyos felelősség terheli abban, hogy a helyzet idáig fajulhatott. Ők néhány politikai „díszcigány” kivásárlásával és a putri népének négyévenkénti megvendégelésével lezártnak tekintették az ügyet. A Jobbikot leszámítva az összes többi párt a „polkorrekt” kommunikációs mezőben húzza meg magát, ebből pedig egyenesen következik, hogy valódi tettekre szinte semmi esély velük.

Mi volna az első lépés a magyar-cigány együttélés kapcsán?

A legelső lépés a helyes és pontos diagnózis felállítása a cigányság helyzetéről. Lélekszámáról, fizikai, anyagi, lelki és szellemi állapotáról. De tabuk és a valóság megszépítése nélkül! Kemény, de fontos kérdéseket kell feltenni, mint például, hogy akar-e egyáltalán integrálódni – vagyis betartani a törvényeket, nevelni a gyermekét, dolgozni,  és így tovább. Meg kell teremteni a valós, érzelmi túlfűtöttségtől mentes, konstruktív vita lehetőségét. El kell érni a média és a civil szféra, valamint a cigány szervezetek és vezetők szükséges önmérsékletét. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a célunk nem egymás becsmérlése, hanem megoldás keresése. Szükségesnek tartjuk a cigánykérdés nemzetközi, európai problémaként való megjelenítését is az uniós és egyéb világpolitikai színtereken.

Lát esélyt arra, hogy a hazai cigányságnak valaha hiteles vezetői legyenek?

Természetesen, de ehhez a cigány közélet vezetői közül ki kell szűrni a szélhámosokat, a bűnözőket és a többszörösen leszerepelt megélhetési cigányokat. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek révén kinőhet egy új vezető réteg a cigányság számára, amely Magyarországot a hazájának tekinti, amely a magyarsággal testvéri viszonyra törekszik, és amely párbeszédre és tárgyalásra képes a magyar–cigány együttélés konfliktusainak megoldásában.

Ennek a legfontosabb feltétele, hogy véget kell vetni a százmilliárdokra rúgó fejlesztési támogatásoknak, amelyeknek a 90 százaléka általában el sem jut a célszemélyekig, hanem mindenféle alapítványok, cigány szervezetek és jogvédők markában tűnik el. A legszigorúbb feltételekkel és a legkomolyabb hatékonysági ellenőrzés mellett szabad csak pénzt biztosítani bármilyen felzárkóztató programra.

Mi a Jobbik álláspontja a szegregáció kérdésében?

A hamisan feltett szegregáció-integráció kérdésben a Jobbik egyik álláspontra sem helyezkedik. Azt valljuk, hogy van, amikor az egyik, és van, amikor a másik a jó megoldás. A beilleszkedési nehézségekkel küzdő cigány gyermekek számára állami bentlakásos iskolahálózatot hoznánk létre, amellyel esélyt teremtenénk, hogy a gyerek le tudja dobni a rossz családi örökség láncát, és ne egy antiszociális közegben nőjön fel. A forrást az érintettek családtámogatási juttatásának összegéből, illetve a kollégiumi nevelés, ellátás normatív állami hozzájárulásából fedeznénk. A fenntartásba, működtetésbe az egyházakat is bevonnánk.

Egy bizonyos kor után azonban már nem jöhet szóba bentlakásos iskola…

Épp ezért kell megerősíteni a rendőrséget, és felállítani a csendőrséget. Szigorú szankciókkal fel kell számolni az idősek, nők és gyermekek elleni bűncselekményeket, mint ahogy az iskolai, valamint a közfeladatot ellátó személyekkel szembeni erőszakot is. Véget kell vetni annak a tarthatatlan folyamatnak, hogy a cigányság deviáns része, miután a többségi társadalom által megtermelt segélyeit felvette, elkezdi terrorizálni az ő megélhetését finanszírozó többségi társadalmat.

A segélyből élők gyakran hivatkoznak arra, hogy dolgoznának, de nincs hol, mivel nincsenek munkahelyek.

Ezért vallja a Jobbik a „segély helyett munkát” elvet. A Hét vezér tervünk munkahely-teremtési eredményei révén többé nem volna tartható az a jellemző önfelmentés, hogy „dolgoznék, de nincs hol”. A munkára képes, de dolgozni nem akaró emberektől mindenféle társadalmi juttatást megvonnánk, fajra és bőrszínre való tekintet nélkül.

Deczki Anna – szebbjovo.hu