Kedves Rafaj uram! Először is hadd tolmácsoljam – igaz, kéretlenül – a Jobbik hálás köszönetét, amiért a magyarországi parlamenti választási kampány finisében nem várt módon és mértékben kegyeskedett hozzájárulni a radikális párt népszerűsítéséhez.

Nem is gondolja, mennyi jót tett pusztán azzal, hogy csak úgy megjelent Dunaszerdahelyen és pózolt egyet Vonáék óriásplakátja előtt. Bár ízlés dolga, ezért csak zárójelben jegyzem meg: az az ocsmány cipő meg a napszemüveg, hozzá a nyegle tartás egy olcsóbb pornófilm castingján talán még elment volna, de Szerdahelyen azért ez ciki, na.

Szóval köszönet az ingyenreklámért, jelentem, az egész magyar sajtó annak rendje és módja szerint rácuppant, még az olyan igazmondó juhászok is ezt a csontot rágják, mint a balliberális szócső Népszabadság. A csapból is a Jobbik folyik és ez, ha nem tévedek, nem is annyira rossz egy magasabbra törő párt számára…

Mindazonáltal hadd oszlassak el néhány félreértést. Az ugyan kétségtelen, hogy az említett település jelenleg a Szlovák Köztársaság nevű államalakulat részét képezi, amely azonban nyilván az Ön és pártja legnagyobb sajnálatára tagja az Európai Uniónak nevezett alakulatnak. És ameddig ez így van, meg kell barátkozni bizonyos szabadságjogokkal, amelyeket tudom, nem könnyű bevennie Hlinka, Benes és Tiso hátsójából előpattant paprikajancsiknak. Ön szemtelenségnek nevezi azt, hogy a Jobbik Felvidéken kampányol. Erre majd emlékeztetni fogjuk annak idején, amikor a Rajka és környéke szlovákságát igyekszenek megszólítani akár éppen az Ön pártjának kampánystratégái is.

Ami a szlovák nemzeti lobogó (egyébként meg nem történt) leköpését illeti, az ilyesmit természetesen a legesleghatározottabban elítélem és végtelenül primitív dolognak tartom. Égre-földre esküszöm: sosem tennék ilyet. Az önök zászlaján virító címer a hármas halommal és a kettős kereszttel ugyanis számomra szent jelkép. Igaz, más színkombinácóhoz szoktam, de nem ez a lényeg. Használják egészséggel. Amíg lehet.

A rossz hír az, hogy ezzel a köcsögös bohóckodással itt délen nem fog menni a dolog. Mióta a részeg-fészek Slota kidőlt, egyre nehezebben megy a szekér s a legrosszabb, hogy bejött a képbe bizonyos Marián Kotleba. Aki – bár tudom, nem szabadna ilyesmiről nyíltan beszélni egy polkorrekt világban – ráérzett bizonyos valós problémákra és e hullámokat a maga módján sikerrel lovagolta meg. Alighanem az önök számára, Rafaj uram, ott található az igazán kemény ellenfél, lehet keresni a válaszokat. És békén hagyni a magyarokat. Az ilyen fehér leplekkel ugyanis néhány pofonon kívül mást nem fognak tudni kiharcolni maguknak. De ez, mivel ingyen van, szívesen adjuk.

Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: tasr