A skótok nem akarnak függetlenedni. Pedig ők saját zsírjukban, jobban mondva (kő)olajukban is meg tudnának sülni, annyi van partjaik mellett.

Az angol miniszterelnök nem fukarkodott az ígéretekkel, és megígérte a fukar skótoknak, novemberre elkészülnek azok a törvényjavaslatok, amelyek még nagyobb hatáskört adnak a skót parlamentnek.

Nem is tudom, hogy miért ígérnek ilyesmit az angolok, mert azok, amilyen úriemberek, még képesek lesznek betartani. Nekünk is állandóan betartanak a románok. 1918-ban az erdélyi magyaroknak is megígértek ezt, azt.

Mindezeket máig is emlegetjük tiszta feleslegesen, hiszen akik megígérték, már rég a föld alatt porladnak, ezért nem lehet számon kérni tőlük.

Európában állítólag 14 kisebbségi modell létezik. Persze, ahogy eddig is tudtuk, a román legjobb az összes közül. Ez egyértelmű, mert nem enged semmiféle autonómiát, amilyen máshol van. Az angolok is addig engedtek a skótoknak, hogy azok a végén népszavazást kezdeményeztek függetlenedésükről, és az egész Európa aggodalommal figyelte, hogy mi lesz, ha ezek különválnak. Már olyan térképek jelentek meg, ahol pirossal voltak berajzolva azok a tartományok, amelyek (ki)ugrásra készen állnak addigi államuk keretei közül. A katalánok is követnék példájukat, sőt az ukránok is különleges státuszt ígértek az oroszbarát keleti részeknek és így tovább…

Az Európai Unióban mindenképp a román modellt kell szabadalmaztatni. Vissza kellene vonni a katalánok, baszkok, dél-tiroliak és mások autonómiáját, hogy a romániai magyarok ne tudjanak ezekre hivatkozni, és eszükbe se jusson saját gondjuk megoldására mindenféle népszavazást szervezni. Bukarest mindig jobban tudja, hogy nekünk mi a jó, minek törjük mi ezen a fejünket. Egyszer s mindenkorra meg kell értenie minden kisebbségnek, hogy saját érdekében jobb, ha mások döntenek helyette.

Különben is mondhatjuk napestig, hogy mi nem akarunk elszakadni – az autonómiát a román állam keretei közt szeretnénk megvalósítani –, ezt úgysem hiszik el nekünk.

Hogy is higgyék el, mikor még egy olyan jelentős személyiség, mint a Stratfor alapítója, George Friedman is arról értekezett a skót népszavazás előtt, milyen problémákat vethet fel egy ilyen válás. Feltette a költői kérdést is: Mi állíthatja meg a romániai magyarokat abban, hogy kövessék a skótok példáját?

Különben is, ha olyan önrendelkezést szeretnénk, mint amilyen a skótoknak van, akkor jobb, ha Angliához csatlakozunk. Az angolok ugyanis hamarabb hagynak bennünket önrendelkezni, mint a románok. Üzenjük meg az angol miniszterelnöknek, David Cameronnak, ha már ilyen veszély fenyegeti Angliát, hogy elvesztheti egyik tartományát, Skóciát, akkor venné maga mellé Székelyföldet. Természetesen azzal a feltétellel, hogy ha valami nem tetszik majd nekünk, egy népszavazással elszakadhassunk mi is tőlük.

Hátha ezek után a román politikusok is kecsegtetőbb ajánlatokkal jönnek, és a végén visszakívánkozunk Románia kebelére, miként a skótok Anglia ölébe.

Kuti János