Végre hozzánk, Erdélybe is elérkezett a Ve­lencei Bizottság (VB) elnöke, Gianni Boquiccio dicshimnuszokat hallgatni és zengedezni a kisebbségvédelemben alkalmazott román modellről. Eljött meggyőződni, hogy a mostanában nyilvánosságra került, román nemzeti türelmetlenséget, intoleranciát felemlegető vélemények és kritikák szemenszedett rablómesék. És meg is győzték róla. A mostani elnöki látogatás egyértelműen rávilágít arra, hogy a hiba a magyarokban rejtőzik. Ők az állandóan elégedetlenkedő, hőbörgő hőzöngők. Mert a román modell igenis jó, sőt, még annál is jobb.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A VB igen szigorú társaság. Ez már akkor is látszott, amikor Magyarország megmódosította alkotmányát, és ezért igen-igen sok bírálatot és javaslatot kapott a bizottságtól. A magyar alkotmánymódosítást úgy minősítették, hogy az visszalépést jelent az emberi jogok védelmében. In­tésükben ilyesmik olvashatók: „A magyar nemzet méltóságának kiemelése (az alkotmányban) megteremti annak kockázatát, hogy Magyar­országon a szólás szabadságát állami intézmények vagy tisztviselők védelmére hivatkozva korlátozzák.” Lám, nemcsak nálunk van baj a magyarokkal, hanem még Magyarországon is.

Tudtam én mindig, hogy a magyarok nem jó politikusok. Nekik is meg kellett volna hívniuk Giannit, és megdobniuk valami díszdoktori vagy egyéb díszpintyi címmel, mint ahogy nálunk a Babes–Bolyai-egyetem tette, és akkor jobb véleménye lett volna a magyar alkotmánymódosításról és a magyarokról is.

Az elnök azért jött, hogy együtt ünnepeljük az Európa Tanács húsz évvel ezelőtt elfogadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményét és annak romániai alkalmazását. Mostanság csúcsosodik ki igazán nálunk a keretegyezmény hazai, házi alkalmazásának nagyszerűsége. Mi csak képzelgünk, és azt hisszük, hogy mindenféle korlátozás dívik, ami miatt egyfolytában tiltakozunk! Azért hívták ide az elnök urat, hogy ő is megmondja, mennyire példaértékű a román modell, és a románok messzemenően figyelembe veszik a keretegyezményt és más alkalmazható normák betartását. Mivel ezek néha az európai normákon felüliek, azért ugyebár nem árt valamit vissza is nyesni belőlük. Jól tették, hogy nem hívták meg a magyar kisebbség képviselőit a konferenciára.

Már az is baj, hogy néhányan hívatlanul elmenetek. Nekik meg kellett tiltani, hogy felszólaljanak, így csak a folyosón folytattak némi ellenpropagandát. Arra gondolhattak a szervezők, hogy – Isten őrizz! – az ünnepi ülésen rontani fogják a levegőt és a hangulatot, s az illusztris vendégnek elment volna az étvágya az ünnepi ebédtől vagy vacsorától. Most, hogy itt járt az elnök úr, és tájékozódott külügyminisztériumunktól – az aranyos Aurescutól – az autonómia felettébb káros hatásáról is, lehetséges, hogy felszólítja majd Olasz­országot, Spanyolországot, Finn­országot és másokat, hogy azonnal szüntessék meg az ott létező autonómiákat is.

Abból is látszott Aurescu ránk fordított figyelme, hogy megmondta: a parlamentnek kell elfogadnia a nyolc éve elakadt kisebbségi törvényt. És kifejtette, hogy majd figyelembe kell venni a Velencei Bizottság és az Európai Biztonsági Együtt­működési Szervezet kisebbségi főbiztosa által megfogalmazott kritikákat. Ezek, valószínű, a magyar kisebbség telhetetlenségének, követelőzésének visszaszorításáról és a normán felüli romániai kisebbségi jogok visszavevéséről szólnak majd. Egyetlen reményünk, hogy ezekre az ajánlásokra majd mi is mondhatjuk, miként ők is szokták, hogy márpedig ne szóljanak bele kisebbségi dolgokba, mert nem illetékesek.

Kuti János
Háromszék