A hír jelentéktelen, de a román nyelvű média azonnal rávetette magát, és szétkürtölte országnak, világnak: egy székelyföldi lelkipásztorhoz kiszállt a rendőrség, s lakásán fegyvert foglalt le. Mégpedig nem is akármit, hanem egy ágyút!

A hír igaz, csak a jereváni rádió közkedvelt híréhez hasonlóan nem… osztogatnak, hanem fosztogatnak. Mert az egészből a valóság: egy 60 cm-es ágyú-makettről van szó, amelyet a pap ajándékba kapott valamilyen hagyományőrző csoporttól, s maga jelentette be annak létezését a rendőrségen. (Nem merte csak úgy megtartani, mert ha személyesen nem is, de hallomásból biztosan értesült az egyházakat ért módszeres hatósági zaklatásokról.) A „szerv” azonnal kiszállt a helyszínre és lefoglalta a „bűnjelet”.

Eddig nem is lenne baj, a rendőrség, ügyészség azért van, hogy minden gyanús esetet kivizsgáljon. De miért kellett azt azonnal nagydobra verni? Maga a rendőrségi szóvivő nyilatkozta, hogy csak ezután vizsgálják meg, hogy milyen tárgyról is van szó: színházi kellékről, avagy veszélyes fegyverről. Mondja, miközben az országos médiában már meghurcolták egy személy, jelen esetben lelkiatya nevét, a gyanút immár bűntényként tűntették fel. Mint tette az egykori milícia vagy szekuritáté.

És történik mindez nem először. Az általunk, a kisebbségiek adógarasaiból is (jól) fizetett román rendőrség, ügyészség minden esetben azonnal közli a médiával a gyanúsított (idegen hangzásúnak tűnő) nevét, lakhelyét. (Áldásos munkáját a többség felé igazolandó?) Amikor viszont a nyomozás lezárul, s a gyanú nem igazolódik, minden esetben „elfelejtik” közzétenni korrigálását, s az ilyenkor illendő bocsánatkérést. Mint (például) a kézdivásárhelyi meghurcolt polgármester esetében is, akinek az alaptalan ügyészségi gyanúsításra ráment politikai karrierje, házassága, életéből elfecséreltek néhány évet. Evvel ki számol el?

Ezen úzus ellen kellene nagyon hangosan és erélyesen tiltakozni a parlamentben, a belügyminisztériumban, a diszkriminációs tanácsnál, államelnöknél. Ha kell az EU-nál, avagy Strasbourgban is.

Ígérem: az a hazai politikai erő, érdekvédelmi szervezet, amely kicsikarja a hivatalos szerv részéről az első nyilvános bocsánatkérést, a nemzetiségiek közül nem csak az én szavazatomra számíthat a következő választáson.

Ujj János – nyugatijelen.com