Amikor a nyolcvanas években hosszú hajú, farmerdzsekis suhanc voltam, úgynevezett rocker, akkor nem tudtam a barátaimmal úgy áthaladni (pláne letelepedni) a debreceni Kossuth téren, hogy ne igazoltassanak a rendőrök. Aki eme kijelentésből azt a következtetést vonja le, hogy nosztalgikus érzéseim támadtak a Kádár-rendszer iránt, az nagyobb gazemberségre is képes.

2015 április közepe, Debrecen, Kossuth tér. A feladatom odavisz, odacövekel. Nézem az emberi forgatagot, és egy idő után kényelmetlen érzésem támad. Szeretném élvezni a régóta hiányolt napsütést, a kellemes miliőt, de nem megy. És először nem is tudom megfogalmazni, hogy miért.

Aztán egyre inkább sokasodnak a nagyon is jól körülhatárolható, megfogható élmények és benyomások. Hirtelen az az érzésem támad, mintha a Nagytemplom mögött valamiféle titkos elmeszociális intézmény működne, és ezen a délutánon a jóságos igazgatónő minden gyógykezeltnek kimenőt adott volna…

Az nem létezik, hogy Debrecen minden deklasszált, elviselhetetlen, antiszociális eleme ide gyűlt össze ma délután! – mondom magamnak, pedig a mellékelt ábra azt mutatja, hogy igenis ez történt.

Polgármester úr! Rendőrkapitány úr! Közterület-felügyelő úr! Javítsanak ki, ha tévedek, de mintha úgy rémlene, hogy annak idején ez a tér a közösségi élet felpezsdítése, a jó hangulat, a családok, a gyerekek szórakozása, a vidámság, a turisták csalogatása miatt épült volna. Rosszul tudom?

Ha nem tudom rosszul, akkor meg mit keres itt ez a sok semmirekellő, ide nem való, minden békés és normális állampolgárt idegesítő elem?

Nézem a teret – amit állítólag huszonnégy órás kamerafigyelő szolgálat biztosít – és azt látom, hogy köpködő, szemetelő, igénytelen csapatok vonulnak rajta át; üvöltöző, hangoskodó rajok lepik el a szökőkutak környékét; talán a cívisváros összes hátulmozdítója megjelenik itt, és nincs senki, aki a kulturált viselkedés szabályainak betartására szorítaná őket.

A mai délután “csúcspontja” volt, amikor egy kerekes székes, részeg hajléktalan egyszer csak úgy gondolta, hogy ledobja magáról az alsóruházatát, és a szégyenérzet legcsekélyebb jele nélkül önkielégítésbe fog Debrecen főterén. Fényes nappal, senkitől és semmitől sem zavartatva. A járókelők döbbent pillantásaitól kísérve, mely járókelők közt szép számmal akadtak fiatal lányok és gyerekek is.

onani

Polgármester úr! Rendőrkapitány úr! Közterület-felügyelő úr! Önök mikor tették tiszteletüket utoljára Debrecen főterén, melyet állítólag kijátszhatatlan kamerarendszer védelmez?… Csak az minimum negyed óra volt, mire az általunk kihívott rendőrök megjelentek.

Mielőtt félremagyaráznák a szavaimat, sietve leszögezem: önmagában az, hogy valaki hajléktalan, még nem igényel intézkedést. Isten minden bárányának joga van élvezni a napsütést, a szökőkutat, a látványt Debrecen főterén – amennyiben betartja az emberi együttélés alapvető szabályait. De miképpen lehetséges az, hogy az emberi együttélés alapvető szabályaira – ha nincs a jobbikos bejelentő – bárki fittyet hányhat fényes nappal, a cívisváros kellős közepén, mert nem akad semmiféle szerv, amely megakadályozná, hogy akár önkielégítést is végezzen egy olyan polgártársunk, aki a kellő mennyiségben fogyasztott, pillepalackos kiszerelésű bor hatására kedvet érez eme tevékenységre?

Polgármester úr! Rendőrkapitány úr! Közterület-felügyelő úr! Ha az Önök gyermekkorú ismerősének, rokonának szeme láttára történik mindez, most vajon mit mondanának neki? EZ DEBRECEN? – hogy a szurkolói rigmust kérdő módban idézzem… És mivel a hozzánk egész más élmények ígéretében ellátogató turisták szeme láttára történt mindez, most vajon mit mondjunk nekik? EZ DEBRECEN? – Már csak azért kérdezem, mert az események környékén egy kék-sárga ukrán zászlócskával jelzett küldöttség is jelen volt a téren, a Városháza irányából megközelítve azt.

Egy szó, mint száz, az a követelésünk, hogy Debrecen főtere legyen a felhőtlen kikapcsolódás, a békés pihenés, a nyugodt közösségi lét színtere, ahol bármikor találkozhatunk az ismerőseinkkel, randevút adhatunk a szerelmünknek, önfeledten játszhatunk a gyermekeinkkel, és nem kell attól tartanunk, hogy az életterünkbe hívatlanul betolakszik az igénytelenség, a durvaság, a vulgaritás. Debrecen főtere ne legyen a szenny lefolyója!

Bogdán Szabolcs
Jobbik, Debrecen