Parádés megemlékezést tartott Debrecenben a Jobbik helyi alapszervezete és a Magyar Gárda 2007. november 24.-én, szombaton.
Előtte, utána szörnyűségesen pocsék idő volt, de ezen a napon felderült Isten orcája és kellemes meleg, verőfényes napsütés fogadta a debreceni Kossuth térre kilátogató érdeklődőket.

A Magyar Gárda megyei szakasza déltől várta az ország hét megyéjéből érkező gárdistákat. A délután kettő órára meghirdetett kezdésre fel is sorakozott a Magyar Gárda több mint száz tagja.
Nemzeti rockzenekaraink alkalomhoz illő dalai kiváló aláfestést adtak annak az ünnepi eseménynek, amikor Kulcsár Gábor megyei kapitány kibontotta a Hajdú-Bihar megyei szakasz zászlaját.

Másodpercre pontosan megperdültek a dobok, megdobbantak a szívek és a szép számú közönség éljenzése és vastapsa közepette bevonult a Gárda Debrecen főterére, az előtte való napon felállított Mindenki Karácsonyfája mellé! Valaki a tömegben meg is jegyezte, hogy ilyen csodálatos ajándékot nem tett még a karácsonyfa alá Debrecen!

A Himnusz eléneklése után Kulcsár Gergely, a Jobbik helyi elnöke nyitotta a felszólalók sorát. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár a magyarság megmaradásában kulcsszerepet jelentett Árpád vezérünk ezeregyszáz évvel ezelőtti dicsőséges győzelme, erről semmiféle hivatalos állami, vagy önkormányzati megemlékezést nem tartottak, sőt, az iskolákban szinte meg sem említik, miközben gőzerővel sulykolják a sokkal jelentéktelenebb, ámde véletlenül vesztes csatákat. Merjünk kicsik lenni – ez a mai liberális oktatás üzenete. Árpád vezér bizonyára nyilas volt, a zászlója pedig bizonnyal az, tehát róla megemlékezni a ma Magyarországán tilos!

Kiszely István professzor, magyarságkutató egyéb elfoglaltsága miatt – éppen Tőkés püspök mellett kampányolt Erdélyben és a Parciumban – levélben köszöntötte a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, és meleg szavakkal illette a Magyar Gárdát. Keményen ostorozta a mai magyar történelem-szemléletet, nemzeti szimbólumaink, nemzeti öntudatunk állandó csorbítását, elhazudását, elhallgatását és elferdítését.

A következő felszólaló Dósa István, a Magyar Gárda országos főkapitánya volt. Köszönésére – Adjon az Isten! – végigdördült a környező házakon a harsány, kőkemény, erős válasz: Szebb jövőt!
Pontosan, ékesen beszélt, ugyanakkor határozottan és keményen. Nevükön nevezte a problémákat, nem rejtette véka alá, nem csomagolta kétértelmű szép szavakba a tényeket: árulók, kufárok uralják Hazánkat! Pusztítják, megnyomorítják a magyart! Az ő, a mi védelmük záloga; a helyes válasz a Magyar Gárda!
Elmondta, hogy a kezdeti hatalmas lendület megtízszerezte a Gárda létszámát. Itt, Debrecenben most egy századnyi Gárdista áll nyílegyenes sorokban, de az ország szinte minden pontján, több százan és százan várják a lehetőséget, hogy szolgálják Hazájukat. Továbbra is töretlen a lelkesedés, ezrek várják, hogy felvételt nyerjenek a Magyar Gárdába. De most megállt a szervezés, a jelentkezők kapcsolódhatnak a közös munkához, megpróbálhatják magukat, eldönthetik, hogy tényleg ez az, amit akarnak? Csak a legkiválóbbak, csak a legelszántabbak lehetnek Gárdisták! Nincs szükség hőbörgőkre, nincs szükség meggondolatlan, fegyelmezetlen emberekre! Tavasszal remény szerint ismét megtízszereződik a Magyar Gárda létszáma!

Végül Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke, a Magyar Gárda egyik alapítója emelkedett szólásra. Elmondta, hogy a Gárda megtízszereződésén túl, még ebben az évben meghaladja a támogatók és szimpatizánsok száma a tízezret! És bár a Gárda megalakulása előtt példátlan negatív kampány folyt az országban, azóta az elhallgatás régi, jól bevált módszerét választották a médiumok. Számtalan eseményen vesznek részt a Magyar Gárda tagjai, de ez manapság nem hír, erről nem tájékozódhatnak a magyar emberek. A Gárdát belepte a hazug hallgatás köde. Elhíresztelték, hogy a Gárdától félni kell. Arról nem beszélnek, hogy miért és kinek kellene félnie. De ha már ez a kérdés felvetődött, elmondhatjuk, hogy mindazoknak, akik a magyarság ellen tesznek, akik magyarok életére törnek, akik a földünkre fenik a fogukat, akik el akarják törölni a magyar nemzetet a térképről, azok bizony jól teszik, ha óvatosak, mert a Gárda megvédi a Hazát, az Anyaföldet, a Nemzetet és a Magyarokat! És ebben határozottak és kemények lesznek!
Mert ezek az erők nem a Gárdától félnek! Attól félnek, hogy végre valahára összefog magyar a magyarral, hogy megszervezi az ellenállást, megszervezi önmagát! Hogy erős lesz és határozott, hogy nem hátrál tovább egy jottányit sem, hogy visszaüt, ha bántják! Ettől félnek!
Népszavazással nem lehet egy diktatúrát megdönteni – jelentette ki. Bizottságosdival, óvatos, egyre fogyó tüntetésekkel, kesztyűs kézzel nem lehet legyőzni a nemzetünkre rontó démonokat! Erő kell, akarat és fegyelem! És ez a Magyar Gárda!

Beszéde végén kijelentette, hogy amennyiben a Jobbik bekerül a Parlamentbe, ha meghatározóvá válik a választók bölcs akaratából, akkor mindent meg fog tenni, hogy visszaszerezzük becsületünket, vagyonunkat, igaz történelmünket és az országunkat. Nélkülünk nincs kormányváltás! Ez volt a jelszavunk 2006-ban – emlékeztetett –, de elhatárolódtak tőlünk, azt mondták, elvész a ránk leadott szavazat. És tényleg nem lett kormányváltás! Bár ne lett volna igazunk! A Jobbik nem elégszik, nem elégedhet meg kevesebbel, mint a tényleges rendszerváltással és a bűnösök számonkérésével!

Lelkesítő szavait hosszan tartó taps fogadta.
Végül a tömeg elénekelte a Szózatot és a Székely Himnuszt, majd példás fegyelemmel, dobszóra kivonult a Gárda a megemlékezők dörgő tapsa közepette.

Gyönyörű nap volt – mondta egy idős hölgy, könnyes szemmel –, Isten áldja a Magyar Gárdát!

Debrecen karácsonyfája alá feledhetetlen, mindennél értékesebb ajándékot tett a Magyar Gárda: a hitet!

Hitet Magyarország feltámadásában!

A szebb jövőben.