Most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy valóban igazságot szolgáltasson. Hogy végre kimondják, amit minden józan jogérzékkel és szociális érzékenységgel bíró ember gondol, hogy a 2000-es évek elejének devizaügyelete az évtized legnagyobb csalása volt, és ezek elkövetői nem bújhatnak a kifelejtett apró betűs részek mögé.

Döntött devizaügyben az EU bírósága. A Magyar Nemzet Online hétfői értesülése szerint a luxembourgi testület kimondta: a magyar törvényszéknek kell eldöntenie, hogy tisztességtelen volt-e a „hibás termékként” emlegetett devizakölcsönök nyakló nélküli lakosságra lőcsölése.

Nagy fejvakargatás lehet most a kormány píárosainál, ennél rosszabb hírrel számukra nem kezdődhetett volna a hét. Milyen jól jött volna az EP-választási kampányban egy uniós határozat, amelyben Luxembourg kiterjeszti óvó szárnyait a külföldi pénzintézetek fölé, és azt mondja a magyar adósoknak: el a kezekkel az extra profitoktól! Gulyás Gergely rendkívüli sajtótájékoztatóban közölte volna, hogy a döntés elfogadhatatlan, és a Fidesz természetesen ki fog állni a magyar emberek érdekeiért, Orbán Viktor pedig az Estében arról értekezett volna, hogy a brüsszeli bürokraták újabb támadást indítottak Magyarország ellen, amely nem maradhat válasz nélkül. A hét hátralévő részében a közszolgálati adókon politikai elemzők sora elemezte volna, hogy a rezsicsökkentés ellenségei ugyanazok a körök, akik most az adósságban úszó magyar családok kilátástalanságában érdekeltek, a Fidesz pedig teljes komolysággal buzdíthatott volna szavazásra, mondván ezért van szükségük minél erősebb brüsszeli képviseletre.  

A tíz esetből nyolcszor a nemzetközi pénzügyi lobbi csoportok szekerét terelgető EU azonban ezúttal a várttal ellentétes álláspontra jutott. Hogy milyen megfontolásból, az esetünkben mellékes.

A lényeg, hogy az évek óta húzódó szappanopera végére pont kerülhet. Eddig mindig volt kire mutogatni: a Bankszövetségre, az Alkotmánybíróságra, a Kúriára, Brüsszelre, Luxembourgra. A kör bezárult, most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy valóban igazságot szolgáltasson. Hogy végre kimondják, amit minden józan jogérzékkel és szociális érzékenységgel bíró ember gondol, hogy a 2000-es évek elejének deviza ügyelete az évtized legnagyobb csalása volt, és ezek elkövetői nem bújhatnak a kifelejtett apró betűs részek mögé.

Nincs mire, nincs kire tovább várni. Persze lehet még egy kicsit játszani a tűzzel, árfolyamgáttal öt évig kitolni a társadalmi kataklizmát, „minek vett fel kölcsönt, ha nem tudja kifizetni?” szintű kétbites okoskodással hergelni a népet, egy ideig… Amíg az utcai felvonulások és bankrobbantások után betetőzik az igazi katasztrófa: több százezer munkanélküli, élete végéig eladósított ember külföldre menekülése, vagy ami ennél is rosszabb: saját sérelmének orvoslása – a jog eszköztárán kívül eső módszerekkel.

A magyar kormánynak pedig be kellene látnia, hogy nem 1972-t írunk, amikor az emberek Moszkva iránti utálatát le lehetett vezetni egy cinkos összekacsintással: szar a rendszer, ti is tudjátok, mi is tudjuk, ennyit lehet kihozni belőle. Most az uniós bürokraták feltették a kezüket: ha nem tetszik a rendszer, tessék, csináljatok valamit!

Hogy egy általános, bankokat érő utólagos szankció milyen lavinát indíthat el, afelől nincsenek kétségeink. De ezt a csatát vívjuk meg akkor, ha itt lesz az ideje. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a betolakodó, aki a nappaliból és a hálószobából is kitúrt minket, nem tud komolyan venni, amíg a konyha sarkából kiabálunk, aztán estére lekucorodunk a mosogató alá.

Havas Jon