A ötszáz oldalas kötet – amely eredetileg amerikai olvasóknak készült – a második világháború előzményeit 1918-től kezdve részletesen vizsgálja, az elemzés egészen 1948-ig kíséri a magyar történelmet.
A tíz fejezetből hat foglalkozik a második világháborúval, három az előzményekkel, a következményekkel pedig a zárófejezet. Önálló fejezetet kapott a kötetben Magyarország hadba lépésének vizsgálata, a 2. hadsereg doni katasztrófája, a háborúból való kilépésre irányuló erőfeszítések és a német megszállás.
A kiadvány 2011-ben egy amerikai egyetemi kiadónál látott napvilágot New Yorkban, most magyarul a Rubicon-könyvek sorozatban jelent meg. A kötetet a téma két magyar szakértője Szakály Sándor és Szabó Péter, egyes fejezeteit hét további magyar szakember, az egyes témák szakértői lektorálták. A könyvet 160 kép, több térkép, mutató és részletes szakirodalmi jegyzetek gazdagítják.
Deborah S. Cornélius három évtizede foglalkozik magyar történelemmel, ez a munkája egy évtizeden át készült. A szerző saját magyarországi kutatásokat, személyesen készített interjúkat is felhasznált.
A könyvbemutatón részt vevő szakemberek egybehangzóan azt emelték ki: angolszász szerző csak elvétve írt hasonlóan alapos művet Magyarország történelmének erről az időszakáról.
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója felszólalásában kiemelte annak a kérdésnek a vizsgálatát: Magyarország az 1944. március 19-ei német megszállásig mennyiben tekinthető a nácik által megszállt Európában egy menedéknek, többek között éppen a zsidóság számára. Azt is mondta, mikor valaki azt a tényt értékeli, hogy a német megszállás után ötvenezer zsidót hívtak be munkaszolgálatosnak, tudnia kell, hogy a munkaszolgálat mentesített a deportálás alól.
Alternatíva mindig van, kérdés, hogy sikerül-e az adott helyzetben olyan döntést hozni, amivel majd az utókor is elégedett lesz – mondta a szakember. Szakály Sándor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az egykori döntéshozók helyzetébe is megpróbálja beleképzelni magát az, aki utólag ítélkezik.
Pók Attila történész, az MTA történettudományi intézetének igazgatóhelyettese a könyvbemutatón elmondta: a mű részletesen és elfogulatlanul vizsgálja a korszak több alapkérdését, például, hogy volt-e alternatívája a náci Németországgal való szövetségnek, volt-e reális lehetőség a semlegesség megőrzésére, avagy, hogy a magyarországi antiszemitizmus külső kényszer eredménye volt vagy belső okok idézték elő.
A szakember többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország Trianon sokkja után először, az 1920-as években a kulturális és gazdasági építkezés útját választotta, amit mutat Klebelsberg Kuno kultuszminiszter tevékenysége és a népszövetségi kölcsönökön alapuló fejlesztések. A nagy gazdasági világválság idején, 1932-ben kormányra kerülő Gömbös Gyulával azonban elindul egy olyan folyamat, amely a társadalom egyes csoportjai – például a zsidóság – rovására próbálta megteremteni a rendszer stabilitását. Ez a társadalomszervezési technika pedig az 1949-es kommunista hatalomátvétel után más célcsoportok kárára tovább folytatódott.
Pók Attila annak kapcsán, hogy Magyarország a világháború első éveiben mennyire lehetett menedék a Hitler által uralt Európában, megjegyezte: ennek mérlegelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni a Kamenyec-Podolszkba hurcolt és kivégzett mintegy húszezer embert, a több tízezernyi munkaszolgálatost, vagy éppen az újvidéki “hideg napok” több mint ezer áldozatát.
(MTI)