Az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezettel kapcsolatban két lehetőség van. Az egyik, hogy Izrael, az USA és a csatlósaik, jelentős anyagi és fegyveres támogatással, hatalmassá növesztettek egy Frankenstein- szerű szörnyet, amely azután kicsúszott az ellenőrzésük alól, és kezelhetetlenné vált. A másik lehetőség pedig, hogy az Iszlám Állam kifejezetten a nyugati és a szaúdi titkosszolgálatok teremtménye, és még most is az irányításuk alatt áll.
 

Először is szögezzük le: az iszlám (mint ahogyan a kereszténység, a buddhizmus és számos más vallás) alapelveivel szögesen ellentétben áll ártatlanok, gyermekek, nők megkínzása, tömeges legyilkolása. Az iszlám szent könyve, a Korán ráadásul a „Könyv népeivel”, vagyis a keresztényekkel és a zsidókkal szemben megértést és békét hirdet. Igaz ugyanakkor, hogy a Koránban szerepelnek olyan idézetek (miként például az Ószövetségben is), melyekből éppen levezethető lenne az erőszakos fellépés a hitetlenekkel szemben. Miként az is tény, hogy például a szeretet nevében föllépő kereszténység zászlaja alatt is követtek el fölháborító gaztetteket a történelem folyamán. A vallási fanatizmus jelensége mindig is létezett. Egyáltalán nem elképzelhetetlen tehát, hogy a részben jogos sérelmek következtében radikalizálódó szunnita muzulmánok tömegei állnak be az „iszlám kalifátus visszaállítását” hirdető terrorszervezet lobogója alá. Önmagában a vallási tanok vizsgálata alapján tehát nem lehet jobban megérteni az Iszlám Állam létezésének okát és a szervezet céljait.

Van azonban egy kétségbevonhatatlan tény, amelyet tagadni nem, legfeljebb elhallgatni lehet: éspedig az, hogy a nyugati világ, valamint elsősorban Szaúd-Arábia és néhány más Öböl-menti arab állam, hosszú évek óta nyújt jelentős anyagi és fegyveres támogatást azoknak az iszlám felkelőknek, akiknek a soraiból az Iszlám Állam nevű szörny hadereje is verbuválódott. A szíriai polgárháború három esztendeje zajlik. Ne legyenek kétségeink: mielőtt a dollár milliárdokat és a harci járműveket a felkelőkhöz eljuttatták, Tel-Avivban, Washingtonban, Londonban, Párizsban vagy Rijadban alaposan tájékozódtak arról, pontosan kik is azok, akikhez a hatalmas segítség érkezik, és ők milyen célok érdekében kívánják felhasználni a nem mindennapi „ajándékot”. Emlékezzünk csak vissza: miután számos bírálat érkezett Washington címére azért, mert többek közt az al-Kaidát is megában foglaló szíriai ellenzéki mozgalmat támogatja, az USA közölte, hogy kizárólag a „mérsékelt” szíriai lázadó csoportoknak nyújt segítséget.

Egészen biztosak lehetünk abban, hogy az adományozók nem sajtóközlemények alapján döntik el, kik a „mérsékeltek” és kik nem, kik érdemelnek fegyveres, valamint anyagi támogatást, és kik nem. A „tájékozódást” pedig a titkosszolgálatok végzik, amelyek a legkorszerűbb technikai rendszerek (e-mail-ek, telefonbeszélgetések lehallgatása, műholdas megfigyelés, stb.), valamint a célcsoportok soraiba becsempészett ügynökeik révén gyűjtik az információkat. Ha az előkészítés fázisát nem számítom, akkor is három év állt a nyugati és egyes arab titkosszolgálatok rendelkezésére ahhoz, hogy pontosan kiismerjék magukat a szíriai ellenzéki mozgalmak világában. Amit annál is könnyebben megtehettek, mert ezek a csoportosulások teljes mértékben tehetetlenek lettek volna a nyugati és szaúdi adományok nélkül. Márpedig aki a pénzt és a fegyvert osztja, az rendeli meg a nótát.

Éppen ezért teljesen elképzelhetetlen, hogy a szíriai rezsim megdöntésén munkálkodó hatalmak titkosszolgálatai ne vették volna észre: a vesztésre álló szíriai fegyveres ellenzék soraiban egy erősen radikális csoportosulás szerveződik. Több tízezer fős fegyveres alakulatok nem a semmiből bukkannak elő. Ha másért nem, akkor azért is tudni kellett – legfőképpen az amerikaiaknak – , hogy miféle társaság is a magát Iraki és Levantei Iszlám Államnak (angol rövidítése ISIS) nevező szervezet, hogy meg lehessen különböztetni a „mérsékeltektől”, valamint fel lehessen tárni például a hosszú éveken át oly félelmetesnek lefestett al-Kaidához fűződő kapcsolatrendszerét. Mindezt elmulasztották volna megtenni a titkosszolgálatok, melyek millió és millió emberről tárolnak naprakész információkat? Teljesen elképzelhetetlen.

Miként az is teljesen elképzelhetetlen, hogy a mindent és mindenkit lehallgatni és megfigyelni képes titkos ügynökségeknek, valamint a térségben nyüzsgő izraeli, amerikai, brit, francia és szaúdi kémeknek hosszú hónapokon keresztül nem tűnt fel sem az ISIS fegyvereseinek készülődése, sem pedig felvonulása Kelet-Szíria hatalmas térségein keresztül Irakba. Nem gondolta volna senki, hogy a modern fegyverekkel ellátott, fanatikus iszlamista harcosok milyen veszélyesek lehetnek? Hát semmit sem tanult volna a Nyugat az afgán mudzsahedineknek a Vörös Hadsereg, majd később a NATO erői elleni fellépéséből, a szeptember 11-i merényletekből, valamint az iszlamisták eredményes harcából az Irakot megszálló amerikai hadsereg ellen? Elképzelhetetlen. Vagyis ha igaz, hogy 2001. szeptember 11. óta a nyugati világot fenyegető legfőbb veszedelem a radikális iszlám, akkor mivel magyarázható a Nyugat és arab csatlósainak döbbenetes tétlensége az ISIS elképesztően gyors (mindamellett hónapokon át tartó) előrenyomulását látva? És vajon az „Irak felszabadítására” kimondhatatlan összegű dollár milliárdokat költő USA miért nézte hosszú időn keresztül ölbe tett kézzel az elmúlt 11 év összes „demokratikus vívmányának” összezúzását Irak jelentős részén?

Teljesen érthetetlen továbbá az is, miért nem parancsolt rá az Egyesült Államok a szaúdi monarchiára, valamint a kisebb Öböl-menti olajmonarchiákra annak érdekében, hogy azonnal függesszék fel szunnita terrorszervezet fegyverekkel és pénzzel történő ellátását? Szaúd-Arábia és a szomszédságában található olajmonarchiák korrupt politikai vezető rétegei hatalmuk egyik legfőbb biztosítékát az USA támogatásában látják. Washington ugyanis az elmúlt évtizedek során a legmodernebb fegyverrendszerekkel látták el a rijadi rezsimet, valamint a többi Arab-menti államot, melyek a legfőbb riválisuknak Iránt tartják. Azt az Iránt, amelynek legszorosabb szövetségese a térségben a cionisták célkeresztjében álló Szíria, továbbá a libanoni Hezbollah. Az USA illetve a nyugati világ támogatása nem csak Izrael hegemóniáját biztosítja a Közel-Keleten, hanem a szaúdi és a vele szoros kapcsolatban álló olajmonarchiák képtelenül korrupt oligarchiáit is a felszínen tartja. Az USA és csatlósainak erőteljes katonai támogatása nélkül a legtöbb arab rezsimet elsöpörné a népharag (többek közt al-Sziszi kairói katonai diktatúráját is), a Szaúd-Arábia vezette Öböl-menti blokk pedig még ráadásul Irántól is annyira retteg, hogy az USA védőszárnyai alá bújik. (A szaúdi vezetők időnkénti Izrael-ellenes kirohanásai az arab közvéleménynek szólnak, titkosszolgálati szinten, sőt bizonyos katonai kérdésekben Izrael és Szaúd-Arábia szorosan együttműködik. Szégyenszemre ugyanígy igyekszik Izrael kegyeiben járni Jordánia, Egyiptom és más arab államok is.) Barack Obama tehát már hónapokkal ezelőtt megtehette volna, hogy felhívja telefonon a szaúdi királyt, és közli vele: az USA felfüggeszti a Szaúd-Arábiának nyújtott mindenfajta katonai támogatást, amennyiben Rijád továbbra is segítséget nyújt az ISIS terroristáinak. Az „iráni fenyegetésre”, valamint a Szaúd-Arábián belül a társadalom egyes köreiben (és nem csak a síiták között) mutatkozó elégedetlenségre tekintettel a szaúdi monarchia aligha mert volna szembehelyezkedni Washington akaratával. Az újabb megválaszolatlan kérdés tehát így hangzik: Washington miért nem vette rá egyik legszorosabb szövetségesét arra, hogy hátráljon ki az Iszlám Állam fanatikus harcosai mögül?

További gyanús körülmény az Iszlám Állam létrejöttét illetően, hogy a terrorcsoport harcosai eddig kizárólag olyan cselekedeteket hajtottak végre, amelyek Izrael és az USA hosszabb távú terveibe illeszkednek bele: harcoltak a cionista terjeszkedés útjában álló Aszad-rezsim ellen, behatoltak az Iránnal jó kapcsolatokat ápoló Irak területére, fenyegették és fenyegetik a Nyugat fő ellenségének tartott perzsa államot, továbbá az Iszlám Kalifátus kikiáltásával, valamint az előidézett káosz révén hozzájárulnak a bagdadi kormány gyengítéséhez, és az Irak felosztására irányuló régi izraeli álmok valóra váltásához. És ami a fő: az elkövetett rémtetteik révén az iszlámveszély ördögét ismét élénk színekkel lehet majd a falra festeni.

A cionista nyugati médiában megindult óriási erejű sajtókampány, valamint az izraeli zsoldban álló politikusok felcsattanó kórusa utal arra, hogy az Iszlám Állam megjelenése nem valamiféle véletlen, vagy téves számítások sorozatának eredménye. (Egyébként, ha így lenne, akkor súlyos felelősségre vonásoknak kellene történniük, és külügyi, katonai és titkosszolgálati vezetők sokaságát kellene azonnali hatállyal kirúgni Izraelben és a nyugati világban. De különös módon semmi ilyesmi nem történik.) Soha a „liberális” nyugati sajtó nem aggódott annyit a „keresztények” sorsa miatt, mint napjainkban, amikor az Iszlám Állam terroristái iraki keresztényeket gyilkolnak, és üldöznek el otthonaikból. Minden egyes nagyszabású cionista akció jellemzője, hogy csatasorba állítják az „ügy” érdekében a teljes médiát, valamint a pénzért és hatalomért a legvadabb hazugságokra is kész politikusokat.

Megdöbbentőnek tartom továbbá, hogy milyen nagy számban kerültek elő videofelvételek a magát immár Iszlám Államra elkeresztelt terroristák vérengzéseiről. Az ártatlanok tömegeit lemészároló brutális harcosok vajon miért hagyják, hogy megörökítsék a rémtetteiket? Vajon a június 29-én kikiáltott „Iszlám Kalifátus” egy ilyen vérfürdő előidézésével kíván bemutatkozni a nagyvilágnak?

Egyáltalán nem elképzelhetetlen tehát, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet ugyanabban a boszorkánykonyhában főzték, mint az al-Kaidát. Melynek régi „fénye és tekintélye” megkopott, főleg, miután a fő-fő mumust, Oszama bin Ládent is eltüntették a színről. Az Iszlám Állam számos szolgálatot tett eddig is a Nyugatnak, de a legfőbb jótéteménye számukra az lesz, hogy minden holokauszt-oktatásnál, internetes cenzúránál és agymosásnál eredményesebben veszi fel a harcot az antiszemitizmus ellen.

Mellyel szemben a legeredményesebben úgy lehet küzdeni, ha megteremtenek egy olyan szörnyet, amit az emberek mindenki másnál veszedelmesebbnek tartanak. Az Iszlám Állam borzasztó rémtetteket követ el. De míg például Izrael gázai és a kijevi bábállam kelet-ukrajnai vérengzéseit mentegeti és magyarázza a nyugati média és a kollaboráns politikusok siserehada, addig az Iszlám Állam kegyetlenkedéseiből a nyugati világra leselkedő rettenetes veszélyt fabrikálnak. Mellyel szemben a nyugati világ népeit mozgósítani lehet.

Az Iszlám Állam sorsa ugyanaz lesz, mint az al-Kaidáé: előbb-utóbb megsemmisítik. De addig is felhasználják a globális birodalom világhatalmi céljainak elérése érdekében.

Zábori László