Ha valakinek nincs jogosítványa, “akkor ez egy meglehetősen egysíkú, egyoldalú, együgyű gondolkodást mutat” – közölte Horváth Csaba hétfőn a Klubrádió Szabad sáv című műsorában.

Horváth Lázárjános Csaba bizony meglehetősen együgyű, egyoldalú, és persze rettenetesen egysíkú. Mármint a gondolkodása.

A demagógia fekete öves mestere, az egykoron ingyenbékávéval rohamozó Horváth úgy tűnik, nem szeretne főpolgármester lenni. Hétfői coming outja ugyanis nemcsak hatalmas önteltségről és a társadalmi szolidaritás teljes hiányáról tanúskodik, hanem egyben megvilágítja azt is, hogy a mosolygós szocialista nem igazán értette meg, miről szól a politika.

Ez utóbbi persze minket aztán igazán nem zavar: ha Horváth Csaba úgy gondolja, hogy céljai eléréséhez jó módszer a lakosság jelentős hányadát jelentő jogosítvány nélküliek lealázása a sáros budapesti járda szintjéig, lelke rajta.

Még akkor sem érdemelne külön posztot Horváth úr, ha az együgyűzés és egysíkúzás egyedi eset lenne. De nem az. Politikai elitünk túlnyomó része ugyanis az általa mondottakat követő felháborodást nem fogja érteni. És tudják miért nem?

Mert ugyanúgy gondolkodik.

A kormányzati, önkormányzati, céges vagy épp saját Audi világában az autó státusszimbólum, ahol az "akinek van autója, ér valamit" gondolkodás uralkodik, ahol a tömött és széteső buszokon nyomorgók sorsa legfeljebb választások idején értékelődik fel. Bár a fenti példát látva, egy kellőképpen együgyű politikusnak még talán akkor sem.

Folytatva a sort, az ő univerzumukban a megoldandó probléma egy túl gyorsan váltó közlekedési lámpa, egy, a belváros kellős közepére leásott mélygarázs, egy méregdrága kampánymetró, vagy az együgyűekkel és egysíkúakkal teli idegesítő buszsáv, ami csak foglalja a helyet a sikeres emberek autói elől.

A legfőbb probléma azonban az, hogy a Lázár Jánosok és Horváth Csabák nem a cégeik ügyeit intézik, számolgatják a pénzüket és csodálják a garázsban álló négykerekű csodák fényezését – hanem politikai döntéseket hoznak.

Például a közlekedés területén. Akkor, amikor arról beszélünk, vitatkozunk, hogyan oldjuk meg a város és külső szövete, az agglomeráció gondjait, hogyan növeljük a közösségi közlekedés arányát, hogyan tegyük élhetőbbé és működőképesebbé a várost, a döntéshozóink hangzatos közlekedésbarát lózungokat elhadarva már ülnek is be az autóba, és gúnyos félmondatok társaságában csendes, méla undorral néznek körbe:

A sok-sok egysíkú, egyoldalú, együgyű megint villamosra száll. Még jogsijuk sincs.

Így nem fogunk előrehaladni.

Bazsó Bálint – jobbegyenes.blog.hu