Magyar Testvéreim!

Három égő felkiáltójel kiált korunk valóságáról, a bűnös földről, az ateizmus mélységéből a menny szentsége felé. A zsoltár három metszetben pillantja át az emberi létet.

1. Mindnyájan elhajlottak, egyetemesen megromlottak.
2. A második kör Izrael népének az élete, itt is szörnyű pusztulást lát a zsoltáríró. Politikai és vallási vezetői gonosztevők, “akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik”.
3. A harmadik kör a kisebbségben élő kegyesek, igazak, hűségesek köre, akik hordozzák a vezetők bűnének terheit.

Mi ennek a szörnyű romlásnak az oka? AZ ISTENTELENSÉG. Az ateizmussal itt néz szembe a Szentírás.
“Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten” /14. Zsoltár 1. verse/ Erre a bibliai Igére gondolt Ft. Hegedűs Lóránt Püspök Úr mikor azt mondta egy általános iskola diákjai előtt: “Hit, erkölcs, nevelés ahhoz kell, hogy az ismerethez lelkiismeretet is adjak és az ismereteim elméleti igazságát a lelkiismeretem életigazságának a rendjébe tagoljam, és úgy használjam fel az ismereteimet, hogy az a lelkiismeretemet is gazdagítsa és a mások lelkiismeretét ne sértse”.

ateista

A Szentírásnak nincs képe az elméleti ateizmusról, amely intellektuális síkon, logikai alapon vonja kétségbe Isten létét. Isten olyan primér valóság, minden valóságnak létrehozója és előfeltétele, hogy létét ép ésszel megtagadni nem lehet, aki mégis ezt teszi, az bolond. Isten létét a Sátán és bukott angyalai látják leginkább, ezért küzdenek ellene, amint Jakab apostol mondja /Jakab 2:19/. A Szentírásban az istentelenség, az ateizmus gyakorlati jelenség. Olyan élet, amely kiküszöböli szabályozó elvei közül Isten erkölcsi realitását. Úgy él, mintha nem volna. Arra a kockázatra játszik, hogy nincs. De mivel van, ez élete legnagyobb bolondsága, melynek pusztító következményeit naponta látjuk az egyén és sokszor közösségek tragédiájában.

Egyetlen más világnézet sem tárja fel olyan világosan a gyakorlati ateizmus pusztító hatását, a belőle származó teljes demoralizálódást, mint a Szentírás etikája. Ennek az az oka, hogy a Biblia Istenfogalmának uralkodó vonása a szentség. “Legyetek szentek, mint én szent vagyok”. Ez az Ószövetség summája.

Az istentelenség tehát egyetemes vonatkozásban a humánum elpusztítására, az embertelenségre vezet. A népi, nemzeti, egyházi közösségekben az illető egység morális javainak, főképpen történelmi kincseinek felemésztésére vezet. “Megeszik” a népet a politikusok, a papok, az egyház, – mondja ki számunkra az igazságot Ft. Ravasz László püspök.
Sokan gondolták 1990-ben, hogy majd megtelnek a templomok hívekkel, az iskolák hívő hittanosokkal. 25 év távlatából már elmondhatjuk, hogy mivel üresek maradtak a szívek, ezért üresek a templomok és az iskolák is.

Az ateizmus már nem kommunizmus álarcában pusztít tovább, hanem szélsőliberális köntösben, mely sokszor rémisztőbb, mint a marxi-lenini elmélet és gyakorlat, bár a gyökerei ugyanazok. A kérdés elméleti: mit tehettek volna a kormányzó pártok 25 év alatt a morális süllyedés megállítására? Az első ciklusban 16 református lelkész ült az MDF-KDNP-Kisgazda koalícióban, majd 1994-ben a magyargyűlölő MSZP-SZDSZ koalíció a szakadékba lökte az országot. Mára már fel sem kapjuk a fejünket ha százmilliárdok ellopásáról, ártatlan életek kioltásáról, egy szoborállítási-terv izraeli leállításáról hallunk.

A BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚR FÉLELME, – olvassuk az örök szép tanítást. Hogy ne bolond módra rohanjon vesztébe az egyén és közösség, valóban ennél a bibliai alapnál kellene kezdeni az életet és a tanítást. Felvésni a Himnusz és Szózat mellé a tantermekbe és a szívekbe.
Petőfi Sándor lánglelkű költőnk sorai ma is igazak:

Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,
Vigyázzatok a házaitokra.
Hátha mire a nap lehanyatlik,
Tűzben állunk már tetőtől-talpig.

Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard?

Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,
Lész-e megint, ami voltál egykor?
Oly hatalmas harcos, ki szemével
Jobban ölt, mint más a fegyverével!

A világot védtük hajdanában
A tatár és a török világban,
Vajon most, ha eljön a nagy munka,
Meg bírjuk-e védni mi magunkat?

Oh magyarok Istene, add jelit,
Ha a kenyértörés elközelít,
Hogy az égben uralkodol még te
A magad s néped dicsőségére!

/Petőfi Sándor: Kemény szél fúj/

Döbrentei Kornél ma élő költőnk Gyalogtükék dicsérete című versét Szersén Gyula színművész előadásában hallgassuk meg, mely segítse népünket Istenhez megtérni, hogy életet nyerjünk az Élet Fejedelmétől.

Mohácsi László
református lelkész