“Nem tűnik úgy, hogy azok az intézkedések, amelyeknek a katona a szolgálat megtagadása miatt ki van téve – mint például a szabadságvesztés büntetés kiszabása vagy a hadseregből való elbocsátás –, (…) aránytalanok lennének vagy hátrányos megkülönböztetést valósítanának meg” – állapította meg a taláros testület az Andre Shepherd amerikai katona és a német állam között folyó per kapcsán, hozzátéve ugyanakkor, hogy a konkrét körülmények kivizsgálása nem a luxembourgi székhelyű uniós bíróság, hanem az érintett nemzeti (jelen esetben német) hatóság feladata.
Andre Shepherd 2008 augusztusában menedékjogot kérelmezett Németországban. Ott állomásozó egységét 2007 áprilisában hagyta el, az Irakba szóló második bevetési parancs kézhezvételét követően. Arra hivatkozott, hogy többé nem kötelessége részt venni egy általa jogellenesnek tartott háborúban és azokban a háborús bűncselekményekben, amelyeket álláspontja szerint Irakban elkövetnek. Első iraki bevetése során, 2004 szeptembere és 2005 februárja között nem vett rész közvetlenül sem katonai akciókban, sem harci bevetéseken, hanem gépszerelőként helikoptereket tartott karban. E bevetésből való visszatérésekor meghosszabbította szolgálatát az amerikai hadseregnél. Németországi menedékkérelmének alátámasztása érdekében azzal érvelt, hogy a katonai szolgálat megtagadása miatt büntetőeljárás fenyegeti.
A német menekültügyi hatóság elutasította kérelmét, ő azonban bírósághoz fordult, amely az ügyel kapcsolatban kérte Luxembourgtól a menekült jogállásról szóló uniós irányelv értelmezését. Ezen irányelv szerint bizonyos feltételek mellett menekültként ismerhető el a harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása miatti üldöztetéstől megalapozottan fél. Az irányelv meghatározza azokat a tényezőket, amelyek alapján egyes cselekmények “üldözésnek” minősülnek, s ennek keretében kimondja: az “üldözés” megjelenhet a következő formában is: “konfliktushelyzetben történő katonai szolgálatmegtagadás miatti büntetőeljárás vagy büntetés, amennyiben a katonai szolgálat teljesítése bűncselekmény (…) elkövetésével járna”.
Az Európai Unió Bírósága megállapította: a kérdés a menedékjog megadhatósága szempontjából lényegében arra irányul, fennáll-e az ésszerű valószínűsége annak, hogy a szolgálatmegtagadó – ha nem tagadná meg a szolgálatot – feladatainak a végrehajtásával bűncselekmények előkészítéséhez vagy végrehajtásához elengedhetetlen segítséget nyújtana. Kérdés emellett az is, hogy a katonai szolgálat megtagadása az egyetlen olyan eszköz-e, amely lehetővé teszi az állítólagos háborús bűncselekményekben való részvétel kikerülését.
A bíróság esetelemzése szerint felettébb valószínűtlen, hogy Shepherd ügyében, illetve az ahhoz hasonló esetekben mindez megállna, de a körülmények konkrét vizsgálata nem Luxembourg, hanem a német bíróság faladata. Támpontként a legfőbb európai uniós jogi fórum mindenesetre megállapította: az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján végrehajtott fegyveres beavatkozás főszabály szerint biztosítékot nyújt arra, hogy annak során nem követnek el háborús bűncselekményeket, és ugyanez vonatkozik főszabály szerint az olyan hadműveletre, amely nemzetközi egyetértéssel történik. Ezenfelül – olvasható a luxembourgi okfejtésben – az a körülmény, hogy az érintett állam jogrendjében létezik olyan szabályozás, amely bünteti a háborús bűncselekményeket, és vannak olyan bíróságok, amelyek biztosítják e bűncselekmények hatékony üldözését, “kevéssé valószínűvé teszi azt az állítást, hogy ezen állam egyik katonája ilyen bűncselekmények elkövetésére kényszerülhet”.
Az Európai Unió Bírósága szerint az értékelésnek figyelembe kell vennie azt is, hogy Shepherd önkéntesen állt a fegyveres erők szolgálatába, majd első iraki tartózkodása után meg is hosszabbította szolgálatát.
(MTI)