Mielőtt belevágnánk a történetbe, azt hiszem, egy fontos dolgot érdemes leszögezni: a szívünktől nem áll messze az a kép, amikor egy magyar államférfi belovagol valamelyik elszakított terülten lévő magyar városba, és ott felvonja a nemzeti lobogót. Nem áll messze, hisz egy-egy ilyen tett a régmúltban mindig fontos eseményre utalt, egy ilyen tett mindig valami nagy jelentőségű, pozitív irányú változás kezdetét jelezte a magyarság történelmében.

Lovon bevonulni egy városba óriási szimbolikával bír, az mindig üzenet értékű, az mindig mérföldkő. Lovon bevonulni egy városba a hadvezérek szoktak egy-egy győztes csata után. Ezért aztán ilyen dolgokkal nem szokás viccelni. Nem szokás, de legfőképp az elődökhöz és a régi, dicső eseményekhez méltatlan ezt a dolgot csak úgy, agyjátszásból, kivagyiságból eljátszani.

Persze mindig vannak olyan, magukat felelős politikusnak nevező idióták, akik képtelenek felfogni a dolgok súlyát, akik képtelenek felfogni, hogy a pojácaság nem tartozik az államférfiúi erények közé. Az ilyen típusú alakok egyik mintapéldánya volt már eddig is Semjén Zsolt, akinek aztán a múlt pénteken sikerült a legnagyobb ripacsok közé felküzdenie magát.

Történt ugyanis, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes március 15-én Kézdivásárhelyre utazott, hogy az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulóját a felső-háromszékiekkel együtt ünnepelje. A történetben eddig nincs is semmi kivetnivaló. Eddig.

Semjén Zsótti, miután megérkezett az erdélyi településre, magára öltötte a Bocskait, bőrcsizmát húzott, majd fejébe nyomta azt a kispolgári kalapot, amiben Pesten a zsidó főnökeinek szokott hajbókolni. Ezután lóra pattant, majd Tamás Sándorral, Kovászna Megye Tanácsának elnökével, Olosz Gergely szenátorral és Fejér László Ödön képviselővel karöltve a huszár-hagyományőrzők élén bevonult Kézdivásárhely főterére.

 
Azért az eseményről készült fotót elnézve azt hiszem, az embernek sok minden eszébe jut. Legelőször talán az, hogy vajon mi szükség volt erre?

Semjén Zsolt, mint egy jóllakott napközis üldögél a lovon. Idétlen arccal nézeget körbe. Látszik, hogy élvezi a helyzetet. Hol mellette, hol mögötte léptet Olosz Gergely [ő nem látszik a fenti fotón], aki ellen épp a napokban emeltek vádat egy 516 ezer eurós kenőpénz elfogadásának gyanúja miatt, mivel az RMDSZ-es szenátor még 2008-ban, az energiaárakat szabályozó hatóság elnökeként nem kevés pénzt fogadott el azért, hogy egyes cégek kedvező kereskedelmi szerződésekhez jussanak a segítségével. Aztán jönnek a huszárok, akik magukban röhögnek az egész szánalmas performanszon.

A népek az út mentén pedig csak néznek. Felrémlik előttük egy régi-régi fotó, egy régi-régi filmhíradó képkockája valahonnan 1940 környékéről, de valahogy most mégsem áll össze senkinek sem a kép…

Végül a sorok között valaki halkan megszólal, és Semjén lova felé mutatva, kendőzetlenül megadja az egész bohózatba hajló bevonulás lényegét: Nézzétek csak azt a csődört. Vajon milyen ló lehet az, amelyik a hátán hordja a f…át?

1363600200