Régi hagyomány, hogy május első vasárnapja az édesanyák tiszteletére és emlékére rendelt ünnepnap. Mindnyájunknak megvannak a magunk gyermekkori emlékei ezekről az időkről, mikor kis orgonacsokrot szorongatva próbáltunk valami szépet mondani.

mohacsi

De a legszebbet, legigazabbat, a legtisztábbat a költő tudja elmondani, hiszen kincses anyanyelvünknek gazdagsága olyan tárházzal bír, melyhez hasonló nincs más népek nyelvében.

“S meglásd, öcsém, az Isten megsegít,
S anyánkat, ezt az édes jó anyát,
Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!
Mi ö nékünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom,
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítaná tőlünk őt az ég…”
/Petőfi:István öcsémhez/

Ha olvassuk Arany János: Családi kör című néplelkét, Petőfi Sándor: Füstbe ment terv című álmát, Ady Endre: Az anyám és én című titkát, Reményik Sándor: Ének Anyámról című balladáját, Dsida Jenő: Hálaadás című imáját, Áprily Lajos: Féltél, Anyám? című féltését, József Attila: Mama című meghalását, Csanád Béla: Anyám szeme című csillagát, Mécs László: A királyfi három bánata című bánatát, Kosztolányi Dezső: Fényes koszorú című hitvallását, Szabó Lőrinc: Az Anyák című gondviselését, akkor látjuk igazán, milyen gazdagon megáldott bennünket a Mindenható Isten ÉDES ANYANYELVVEL, ÉDES ANYAFÖLDDEL, ÉDES ANYASZENTEGYHÁZZAL.

A leírt Ige Galileában történt. A kánai menyegző szeretete és csodája az, ahol a Mi Urunk Jézus Krisztus első csodatételét cselekszi meg, mikor a hat kőveder vizet borrá változtatja, ezzel mintegy megmenti a házigazda becsületét, hiszen nagyon kínos helyzet lehetett, hogy a menyegzői vacsorán elfogyott a bor.
Egy olyan mondat hangzik el Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, Boldog Asszony Anyánk szájából, melyet sokszor kellene idézni és prédikálni: “Bármit mond nektek, tegyétek meg”. Jézusra mutat az édesanya, a felhívása, a parancsa és intelme pedig a vacsorán jelenlévő szolgáknak, tanítványoknak, végső soron mindnyájunknak!!!
Hitünk és életünk kulcskérdése: tesszük-e? Cselekedjük-e? Szót fogadunk – e neki? Bármit mond, és mit mond?

A jézusi tanításokat, intelmeket és parancsokat helyezi minden ember szívére Mária.
Sokszor fájlaltam, hogy egyházunkban szinte alig esik szó Máriáról, mintha az valami katolikus elhajlás lenne, mintha nem az evangéliumok írnának róla, mintha ez valami dogmaellenes tévtanítás lenne.

Jó lenne, ha legalább néhány th. professzor revideálná idevonatkozó tanítását és pótolná mulasztását tudományos, oktatói és igehirdetői szolgálatában.

Ravasz László nagy püspökünk helyén tanítja:
“Mária az emberi szemlélelet képviseli ugyan, de a legnemesebben. Figyeljük meg éberségét,amellyel Jézushoz fordul, bizalmát, amellyel Tőle várja a segítséget, alázatosságát, amellyel a visszautasítást elhordozza. Mi más ez, mint drága lecke a hitből és engedelmességből?”

Legyen e heti, Úrnapi, anyák-napi dolgozatomnak is ez a zárógondolata. Hitből engedelmeskedjünk Édesanyáknak míg nem késő, szeressük olthatatlan szeretettel és ha mindezt már elmulasztottuk és néha hűtlennek bizonyultunk, csöndes szívvel vigyünk virágot sírjára, mely hulljon könnyeinken át most is forró szívére és kezére.

Mohácsi László
lelkipásztor