Nincs ma nagyobb külpolitikai slágertéma a görög választásoknál és az annak eredményeképpen felállt furcsa koalíciónál. A politológusoknak évekre elegendő melót ad, hogy az új athéni kormányt belegyömöszöljék jól megszokott ideológiai skatulyáikba. Nem is fog menni. Mert ami most Hellaszban történik, az egyszerűen nem írható le a több mint száz éve (de minimum 1945 óta) használt világnézeti fogalmakkal.

Valami egészen új van alakulóban görög földön. Hogy ez a jövő töri tankönyveiben a elkövetkező korszak első fejezete, vagy csupán egy szigorlaton is csak ötösért számon kért lábjegyzet lesz, az a következő hónapokban fog eldőlni. A fiatal új miniszterelnök, Alexisz Ciprasz előtt élete legnehezebb időszaka áll. Ha semmi más dolga nem lenne, csak vállközépig szarban álló országát kihúzni a gazdasági és társadalmi válságból, akkor is iszonyúan kemény munka várna rá. De ennél sokkal magasabb akadályok is tornyosulnak azon az úton, amin most elindul.Az új görög kormányt pontosan az buktathatja meg, ami hatalomba repítette: a remény. Több okból is. Egyrészt meg kell felelniük saját, megszorításoktól és idegen diktátumoktól megcsömörlött népük várakozásainak. Ha képtelenek lesznek legkésőbb egy-másfél éven belül érezhető életszínvonal-emelkedést elérni, akkor a korábbi politikai elitet elzavaró tömeg haragja könnyen ellenük fordulhat. És ez még csak a kisebbik veszély.A nagyobbikat már a minap megfogalmazta a Financial Times, amely nemcsak egyszerűen egy újság, hanem a nemzetközi nagytőke fontos üzenőfala is. A lap egyik szerzője azon parázik, hogy ha Athénnak enged az Unió és az IMF, akkor ez a példa ragadós lehet, és az „beláthatatlan következményekkel járhat”. Vagyis Cipraszék sikere utat mutathat a többi, visszafizethetetlen hitelek soha véget nem érő kamatait nyögő, évek óta csőd szélén egyensúlyozó országnak: igenis lehetséges más megoldás is, mint az újabb és újabb „a jövő érdekében hozott” megszorító csomagok. Igenis lehet nemet mondani a mindenkire ugyanazt az egybites neoliberális politikát ráerőltető IMF-nek. Igenis lehetséges a nem csak felelőtlenül felvett, de (amiről sokkal kevesebbet beszélünk) felelőtlenül is adott kölcsönök törlesztésének újratárgyalása, sőt, akár még a felfüggesztése is.

Egyszóval: van remény. Ám az európai népek reménye még nagyobb veszélyt jelenthet az új görög kormányra. Mert ezt a reményt csírájában akarja majd elfojtani az a nemzetközi pénzügyi hatalom, amely évtizedek óta arra az alapállásra építi regnálását, hogy „szar az egész, de úgysincs jobb”. Mindent meg fognak tenni, hogy megmutassák, ez továbbra is így van. Hogy lehet utálni őket, még szidni és gyalázni is – de aki az ő koordináta-rendszerükből kilép, az a vesztébe rohan. És ha mégsem, hát ők majd az útjába tolják a végzetet. A Jobbik vezetőinek ezt a filmet nem popcornnal, hanem jegyzetfüzettel a kezükben kell nézniük. Mert a vásznon saját jövőjüket láthatják, ha kormányra kerülnek.

Lehet borzongani a valóban bizarr, korábban elképzelhetetlen koalíción. Az én konzervatív gyomrom se veszi be a Sziriza programjának legalább a felét. Csakhogy ez a történet most nem erről szól. Többről és kevesebbről is.  A radikális bal- és jobboldal összeborulása világnézeti alapon elképzelhetetlen, értelmetlen és ostobaság is volna. Ebből csak olyan szörnyszülött születhetne, ami iszonyú ronda lenne, de legalább még életképtelen is. Aki ettől a politikai násztól vár valamilyen, minden eddigi ideológiai törésvonalat felülíró új paradigmát, az csalódni fog.

Ami Athénban köttetett, nem szerelmi frigy, még csak nem is érdekkapcsolat. Pusztán névházasság a zöld kártyáért – a jövőhöz. Hogy Görögország visszanyerje szuverenitásának legalább egy részét, hogy újra (nagyjából) urai legyenek saját sorsuknak. Hogy lehetőségük legyen eldönteni, hogy egy szekuláris, balos, szocialista, vagy egy keresztény és nemzeti alapokon szerveződő társadalomban akarnak-e élni. Hellasz nem egyik vagy másik döntés mellett harcol – hanem a döntés jogáért. A mi jogunkért is. Én ezért, és csak azért szurkolok nekik.

Balogh GáborJobbegyenes blog