Nemzetünk megmentéséért “Trianon ellen az tesz a legtöbbet, aki a legtöbb hazugságot irtja ki a magyar életből, és a legtöbb igazságnak szerez érvényesülést.” Ez a célom a jövőre nézve – fejtette ki Ágoston Tibor hazafias eszmeiségét, Ravasz László szavait idézve. Az alábbiakban aprólékosabban is megismerkedhet az olvasó a háromgyermekes családapával, a debreceni Kossuth tériek vezetőjével, aki más pozíciók mellett a Nemzeti Őrsereg tagja, valamint a Kárpáti Harsona munkatársa is. Vasárnap óta pedig tudhatjuk, hogy a Jobbik debreceni polgármester-jelöltje lesz az őszi önkormányzati választásokon.

Hogyan tudná röviden lefesteni életét?

Tízgyermekes család harmadik gyermekeként születtem, ebben a gyönyörű, több ezer éves múltra visszatekintő országban. Édesanyám – Dibácz(y)i Piroska, édesapám Ágoston Ferenc, férfiszabó. Mindketten hetvenhárom évesek. Édesanyám egyszerű, de nagyszerű asszony. Nemesi magyar családból származik. Egy igen összetartó család a mienk, az élet küzdelme és egy gonosz rendszer prése tanított meg bennünket tisztességesen élni és túlélni. Szigorú neveltetésünk olyan nyomot hagyott életünkben, amelyet soha nem kell szégyellnünk. Tanulmányaimat befejezve, majd munkámat megszakítva 1985-ben bevonultam katonának, ahonnan két évvel később mélységi felderítőként szereltem le. Érdekes, s egyben gazdag felfedezések birtokosává váltam ebben az életszakaszban, hiszen ekkor fedeztem fel életem legnagyobb változását hozó személyét, Jézus Krisztust. Munka mellett – esti iskolában – leérettségiztem, majd a budapesti Wesley János Lelkészképző Főiskola hallgatójaként folytattam tanulmányaimat azzal a céllal, hogy cigány származású emberek prédikátora legyek. A képzés egyetemi szintű, öt éves volt, de én harmadévesként megszakítottam azt. Dolgoztam még szociális munkásként hajléktalanok között Budapesten. Debrecenbe 1993-ban kerültem, tizenkét éven át a Dorcas Nemzetközi Keresztény Segélyszervezet munkatársa voltam. Ma egy épületgépészettel foglalkozó debreceni kft. foglalkoztat. A Homokkerti Református Gyülekezet tagjaként és presbitereként élem hitéletemet, és szolgálom Nemzetemet. Szeretett feleségem – Krisztina – és három közös gyermekünk, Krisztina, Dániel és Zsófia adnak örömöt és erőt, no meg rengeteg feladatot, hogy el tudjuk viselni a naponta ránk nehezedő gyalázatos politika, nemzetárulással felérő következményét. Megjegyzem: manapság sokat jut eszembe a bennünket gyerekként ért nélkülözés és éhezés ismételt fenyegetése. No, ennek bekövetkeztét már nem tűrhetjük tovább, ellent kell állni!

Ön a Fidesz munkástagozatának lemondatott megyei vezetője. Miként történt a lemondatása?

Nos, a hír igaz, de ez számomra nem fontos, mert eddig sem, és ezután sem az úgynevezett „konc szaga” határozza meg életemet és cselekvésemet.

2002-ben, a jobboldal által elveszített választás után azt gondoltam, hogy az a munka, amit akkor a Fidesz elkezdett, elvégzett, nem hullhat le a porba. Akkor ott segítségre szorult, s én ezzel a tudattal jelentkeztem munkára, s egyben kértem felvételemet a szövetségbe. „Ameddig szükség van rám és munkámra, segítek”, mondtam. De az sosem állt szándékomban, hogy nemzeti érzésemet, öntudatomat, önmagamat, gondolataimat is feladjam, vagy áruba bocsássam! A Debreceni Civil Kör Baráti Társasággal – amelynek magam is a tagja vagyok – már hetekkel az őszödi beszéd kirobbanása előtt csatlakoztunk Kerényi Imre ötletéhez, miszerint az egyik szombaton sárga, az azt követő szombaton piros színű lapokkal, majd zárásként a következő szombaton csörgőórákkal spontán, engedély nélkül tiltakozzunk Debrecen város főterén a hatalom nemzetrontó politikája ellen. Ezt követően derült égből villámcsapásként rázta meg az országot a 2006-ban elhangzott őszödi beszéd, egy gazember szájából. Azt gondoltam, na ez most kiveri mindenkinél a biztosítékot. Hát nem így történt! Sem a bal, sem a jobboldalon! Igaz, kezdetben ezrek tiltakoztak, előrehozott választást, felelősségre vonást, elszámoltatást követeltünk. Mások meglepetésemre nem tiltakoztak. Sőt, lebeszéltek embereket arról, hogy éljenek ebbéli jogukkal. Voltak olyanok, akiknek egyenesen megtiltották. A vélemény kinyilvánítása ebben a folyamatban számomra a legtermészetesebb volt. Elmentünk az MSZP debreceni bűnbarlangjához, ideiglenesen birtokolt székháza elé. A hév és a düh együttes erővel vitte a hatalmas tömeget előre. Ekkor sikerült az embereket lebeszélni egy kézi hangerősítő készülék segítségével arról, hogy áttörve a pajzsokkal felszerelt rendőri kordont, megrohamozzák az épületet. Akkor azt gondoltam – s ezt ott el is mondtam – ne a botrányról, hanem a kiállásról legyen híres a mi városunk. Másnap csengett a telefonom. A tagozat országos elnöke hívott, aki azonnali hatállyal kérte a lemondásomat az elnöki tisztségemről. Indoka a következő volt: „… Fekete ruhás, szélsőséges fiatalok között láttunk a TV képernyőjén keresztül, és ez tűrhetetlen. Téged oda nem mi küldtünk, engedélyt erre nem adtunk. Várom lemondásodat.” Fél év múlva tettem eleget a követelésnek, beadtam lemondásomat a következő idézettel: „Bár hév vagy hideg volnál, de mivel langymeleg vagy, kiköplek.” Jelenleg a lemondásomat kérő személy is ott ücsörög a Parlament egyik székében. Döbbenetes volt, az egészből nem értettem semmit. Tudomásom szerint, már a tagnyilvántartásból is töröltek, igaz, ezt írásban nem erősítették meg számomra.

Az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala óta Ön a debreceni Kossuth tériek egyik vezetője. Kérem, meséljen arról, hogy hogyan került a tömeg élére és milyen események részese volt az elmúlt három és fél évben.

Azon a bizonyos estén, az MSZP székházat elhagyva, a hatalmas tömeggel visszaindultunk a térre. A menet egész úton üvöltötte, hogy „Gyurcsány takarodj!”, „Nemzeti kormányt!”, majd beérve a Kossuth-szoborhoz nem volt, aki megszólaljon. Ekkor álltam föl a szobor talapzatára és mutatkoztam be. Elmondtam, hogy nem vagyok hajlandó tovább nézni, hogy ebben az országban földönfutóvá válhassunk. Azért vártuk a rendszerváltást – amit ma jól láthatunk, hogy csak gengszerváltás volt –, mert hittük, hogy leomlanak bizonyos falak és valami új és tisztességes rendszer váltja föl a régit. A Kossuth téri tüntetések így indultak, s ma már csaknem 1300 nap óta állunk a téren.

Hamarosan aztán szervezetek is alakultak, melyeket fogadalomtételek és eskütételek követtek. Útlezárásokkal is tiltakoztunk, és más városokba is ellátogattunk az összefogást hirdetve. Egyik alkalommal “Mi nem hazudunk” címmel olyan rendezvényt szerveztünk, ahová színészeket, politikusokat hívtunk meg, és az Ismerős Arcok nevű zenekar is koncertet adott. Beszédet mondott Papp Lajos szívsebész és Tréfás György operaénekes előadását is meghallgathattuk. Akkor még Pósán László is felemelte hangját a nyilvánosság előtt a hazaáruló politika ellen, de ma már nem nagyon beszél velünk. Ekkor mi, a Kossuth tériek eldöntöttük, hogy nem megyünk haza, folytatjuk a tüntetéseket, mert nem fáradhatunk el! Ma ott tartunk, hogy körülbelül háromszáz tagot számlál ez a csapat, akik rendszeresen kijárnak a térre különböző időpontokban. Nem megyünk haza, mert a lélek és a becsület ezt diktálja. Az a parancs, amely Horthy Miklós életét is meghatározta, az én életem legfontosabb eszmeisége is: „A becsület az életnél is előbbrevaló.”

Mit tudhatunk a Nemzeti Őrseregben betöltött szerepvállalásáról?

A Nemzeti Őrsereg Szabolcs megyében, Kisvárdán indult útjára barátok összefogásával, de Debrecenben is voltak tagjaik, akik kijártak hozzánk a Kossuth térre. Néhányunkat megkerestek ezek az emberek a szervezethez való csatlakozás ügyében. Akkor még nem, de egy-két hónap múlva, a második felkérésnek eleget téve nyolc-tíz fővel megalakítottuk Hajdú-Bihar megyében is az első két rajt. Engem a debreceni szakasz kommunikációs altisztjének választottak meg, s ennek következtében számtalan helyszínen mondtam beszédet, egyebek mellett Tatárszentgyörgyön, Olaszliszkán és Vásárosnaményban is, a tisztességes embereket érő kisebbségi támadások ellen. Én egyébként büszkén viselem a Nemzeti Őrsereg egyenruháját, azt az egyenruhát, amely az 1920 utáni királyi levente egyenruhára emlékeztet, s ezáltal arra a korra, ahol még a tisztesség és tiszteletadás jelszava volt az “Adjon az Isten szebb jövőt!” köszönési forma. Úgy vélem, hogy ettől az egyenruhától nem félni kell, mint ahogy a Magyar Gárda egyenruhájától sem. A Gárda öltözéke sem a félelem egyenruhája, hanem a tiszteleté és a becsületé. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor ilyen nagy bajban van az ország, tagja lehetek a Nemzeti Őrseregnek, és jó baráti kapcsolatokat ápolhatok a Magyar Gárda és az Új Magyar Gárda tagjaival. Együttesen dolgozunk a közösségépítésen, és annak a célnak a megvalósításáért, hogy Magyarországon végre rend legyen. Azt szeretnénk, ha bármely más nációból hazánkba érkező vagy itt élő tudná, hogy Magyarország elsősorban a magyaroké, ezért nem lehet az őseinktől felhalmozott örökségeinket sem megkárosítani, sem meggyalázni.

A Kárpáti Harsona nemzeti lap munkatársaként a hiteles tájékoztatás és a valódi értékek megóvásának egyik főszereplője. Meséljen a lap megalakulásának körülményeiről.

Elöljáróban annyit, hogy Kossuth téri barátokkal létrehoztuk a www.debrecen-megmaradas.hu weblapot, amelyen beszámolók és tudósítások mellett állásfoglalásaink, petícióink olvashatók. Megjegyzem, hogy ezen az oldalon található a Kossuth tériek képviselőjelölteknek szóló négy pontos garancialevele is. Ez alapján elvárjuk, hogy valóban minket, magyar állampolgárokat képviseljenek ezek az emberek. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnál pozitív visszhangot váltott ki e levél tartalma, ellentétben például a Fidesszel, ahol nagy felháborodással fogadták a javaslatot. Azóta a Jobbik mind a kilenc Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselőjelöltje aláírta a garancialevelet.

A Kárpáti Harsonát Házik Zoltán barátom alapította, aki egyébként a lap főszerkesztője is egyben. Engem ő kért fel korábban egy beszámoló elkészítésére, amely valószínűleg sikert aratott olvasói körökben, hiszen ez alapján kaptam újabb felkérést és azt a megtiszteltetést, hogy legyek állandó szerzője a Kárpáti Harsonának. Ez részemről szintén egyfajta küldetéstudat, missziós feladat, amely nem anyagiakról, hanem lelki meggyőződésről szól. Célunk volt, hogy építsünk egy olyan hírportált, amely az olvasó számára elérhető, emészthető és hiteles, trágár szavaktól mentes de egyenes és határozott hangvételű. Tudomásom szerint ma az egyik legolvasottabb hírportál ez, amelynek szerzői között található orvos, jogász, közgazdász, ötvenhatos és egyszerű kétkezi munkásember is.

Hogyan látja az ország jövőjét?

Mindig az szokott eszembe jutni, amikor el vagyok keseredve, hogy Dobó István, az egri várvédő vajon mire gondolhatott, amikor a vár falán kinézve törökök garmadáját látta meg. Elmenekülni a hátsó bejáraton, amíg van idő? Tenni valamit, aminek a vége talán a halál? Akkor ő leborult az ő Istene előtt, és imádkozott, s ezt követően odaállt a várban élő nép elé, s azt mondta, hogy aki menni akar, most menjen, aki maradni akar, később nem mehet. Mi is maradni szeretnénk, és védeni hazánkat, ahogy annak idején Dobó István védte az egri várat. Most azonban nem ágyúk és kardok ellen küzdünk, hanem a pénzhatalom elkötelezettjei, a nemzetrontó politikusok ellen. Azt gondolom, hogy az erkölcs mindig győzött a pénzhatalom fölött. Másrészt úgy vélem, hogy ha ez az ország meg tudott birkózni a világháborúk pusztításával, és talpra tudott állni 1956 után, akkor ezek a bajnaik, gyurcsányok, lendvaik, kókák, – de ide sorolhatjuk a deutschokat, pokornikat, a kiismerhetetlen kövérlászlókat -, nem tehetik teljesen tönkre az országot és győzni fog az igazság, a tisztesség. Véleményem szerint hosszú börtönévek, vagyonelkobzás kell, hogy várjon erre a bűnözői körre, a gazdasági és a politikai gyülevészek oligarcháira. Felhívom a figyelmet, a holdudvar sem úszhatja meg! Mivel nálam nincs kettős mérce, üldözöm a gazembereket, s jaj ha fideszesek azok!

Victor Hugo csodálta ezt a magyar népet és ki tudta mondani, hogy Magyarország a hősök nemzete, Magyarország a hősiesség megtestesítője. Úgy érzem, hogy lassan nekünk is meg kell ezt érteni és ki is kell tudnunk mondani végre. Azt kívánom, hogy adjon az Isten kegyelmet Nemzetünknek, és ragyogtasson reánk egy szebb, az ősi múltra épülő jövőt!

Több, a Jobbik által szervezett rendezvényen is láthattuk. Mi a véleménye a Jobbikról?

Az a tapasztalatom, hogy olyan a Jobbik, mint egy beteg testnek az immunjavító vitamin. Szüksége van a vidék Magyarországának a Jobbik megjelenésére a politikában, és a közbiztonság minden területén. Nagy az elvárás a párttal szemben, szurkolok, hogy meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Öröm tudni, hogy ez a kezdeményezés valóban alulról szerveződik, és egyben megnyugvás, hogy mi magunkfajták eldönthetjük, kire is adjuk le szavazatunkat, itt a jobboldalon. Tehát valóban választhatunk!

A Magyar Gárdával, valamint a Nemzeti Őrsereggel kapcsolatban pedig azt szoktam mondani, olyanok ők, mint a szervezetben a stressz-fehérje anyag. Akkor termelődik, amikor szüksége van rá a testnek, amikor ájult állapotba került a hús-vér test tulajdonosa. Ekkor beindul a védelmi rendszer, s mintegy tartósítószer konzerválja a főbb szerveket. Védi, óvja, amíg a test ismét megfelelő módon nem működik. Na, ilyen számomra ez az új erő a mai helyzetben.