Az Egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat benyújtása több szempontból is indokolt. A volt szocialista kormány ez év április 1-től életbe léptetett szabályozása minden esetleges jó szándék ellenére, az érintett munkaadók és munkavállalók szerint túl-bürokratizálta és aránytalanul megnehezítette ennek a munkavállalási formának a gyakorlását.

Ez a munkanélküliséggel különösen sújtott vidéki régiókban okoz komoly károkat, a fekete foglalkoztatás terjedését ösztönzi, illetve ellehetetleníti a törvénytisztelő, azokat betartani szándékozó munkáltatókat, de legjobb esetben is a bonyolult adminisztrációs kötelezettség jelentős erőforrásokat von el az érdemi munkától.

A Fidesz előzetes nyilatkozataiban már utalt arra, hogy ezt a helyzetet meg kell változtatni, és lehetőség szerint először a régi szabályozást visszaállítani, majd megalapozott munka után újat alkotni. Erre annál is égetőbb szükség lenne, mivel most indultak be mind a mezőgazdasági, mind az idegenforgalmi idénymunkák, és sokak számára az ilyenkor megkeresett pénz az egész éves megélhetéshez nyújt alapot.

A kormánypárt gyorsaságában nem is volt hiba, ám az ígéretek, és az azok kapcsán kialakult várakozásoknak köszönhetően azonban sajnos sokaknak csalódást okozott ez a benyújtott törvényjavaslat az egyszerűsített foglalkoztatás szabályozásáról. Bár kétségtelenül javít a jelen bürokratikus burjánzáson.

Határozottan előnye továbbá, hogy pontosan és elbírható szinten határozza meg a munkáltató által fizetendő közterhet, ám összességében véve nem nyújt átütő erejű adminisztrációs könnyítést az április 1. óta érvényben lévő szabályozáshoz képest. Üdvözlendő az is, hogy a ház körüli munkában segítő természetes személyek kikerülnek a szabályozás hatálya alól.

Ugyanakkor szűkre szabott határokat ad, és nehezen követhetővé teszi a munkáltatók számára azt, hogy milyen számban dolgoztathatnak munkavállalókat az egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül. Ezzel mind a szabad munkavállalást, mind a munkaerő szabad tervezhetőségét is korlátozza, ami például az építőipari területen komoly gondot okozhat. A főállású, bejelentett munkaviszonyhoz képest az egyszerűsített foglalkoztatás számos hátrányt jelent a munkavállalók számára, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben sokan csak így tudnak munkát kapni, amennyiben ilyen mértékben korlátozzák ennek a munkavállalási formának az alkalmazását, akkor az nem a főállású munkavállalás terjedését fogja elősegíteni, hanem a feketemunkáét, ami mind a munkáltató, mind a munkavállaló, mind az állam szempontjából a legrosszabb verzió. Az értelmetlen korlátok mindig az adott törvény áthágását eredményezik és pont az egyébként törvénytisztelő, becsületes embereket hozzák kiszolgáltatott helyzetbe. Jelen esetben ez a létszámkorlát egyértelműen ebbe az irányba mutat. Szintén ide tartozik az éves munkaidőkeret 20%-ában meghatározott limit is. Életszerűtlen korlát, mely csak azt szüli, hogy mindenki azon gondolkodik majd, miként tudja kijátszani.

Ráadásul, míg sok helyen túlszabályoz a javaslat, eközben a munkaszerződések következő hónap 12-ig történő leadási kötelezettsége rendkívüli visszaélésekre ad lehetőséget. A túl- és alulszabályozás szempontjából is következetlen a törvényjavaslat.

A mindennapos bejelentési kötelezettség is, bármilyen formát is válasszon a munkáltató, akár a technikát kikerülve a napi egyszerűsített munkaszerződés írogatását és munkába magával hurcolását, főleg a mezőgazdasági idénymunkák esetén életszerűtlen helyzeteket eredményez, és része a túlbürokratizálásnak. A jelenlegi rendszerhez képest lényegében annyi – ha lehet annak nevezni – könnyítést tartalmaz, hogy nem a felsorolt személyi adatokat kell elküldeni elektronikusan, sms-ben vagy telefonon bemondani, hanem előtte az adóhatóságnál kell az adatokat leadni, és kérni egy összefoglaló EF kódot mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak, és többek közt ezeket kell elküldeni. Ez lényegében annyi könnyítés, hogy kevesebb gombot kell nyomkodni, ugyanakkor külön el kell intézni ennek az EF kódnak a beszerzését az adóhatóságnál!

Sokan reménykedtek abban, hogy átmenetileg, ígéretéhez híven, tényleg a régi rendszert fogja a Fidesz kormány visszaállítani, az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel és a napi bélyegzéssel. Azonban a törvényjavaslatban megfogalmazottakkal valójában az adminisztrációt kötelezettséget pusztán a munkavállalóról a munkáltatóra teszik át, ami azért nem biztos, hogy szerencsés, mert a munkavállalókat még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza.

Aggályosnak tartjuk az adott napon, egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott emberek bejelentésének lemondására hagyott mindössze 2 órás határidőt is. Hiszen, ha eltér a regisztráció helyszíne és a munkavégzés helyszíne, akkor könnyen előfordulhat, hogy mire a munkáltató lejelent mindenkit az irodájából és kiér a munkásokhoz mondjuk a földre, vagy az építkezéshez, egy vihar, eső lehetetlenné teszi az aznapi érdemi munkát, miközben a két órás lemondási határidőből már kifutott. És akkor a munkáltató fizeti a közterhet az el nem végzett munka után, a munkás nyilván nem kapja meg a bérét, hiszen a napot nem dolgozta le, és ráadásul fogy az amúgy is szűkre szabott heti vagy havi alkalmi munkavállalói időkerete, ami egy rosszul kezdődő hét után azt eredményezheti, hogy a hét végére, mire az időjárás mondjuk lehetővé teszi, már nem tudnak dolgozni a kimerült heti időkeret miatt. Mindenki rosszul jár, kivéve az államot.

A fenti problémák megoldására sem a kiskönyves rendszer, sem a jelenlegi, de a benyújtott törvényjavaslat sem nyújt megoldást, valójában még tűzoltásra is csak gyengén alkalmas. Ezt csak egy teljesen új, alaposan átgondolt, érdekképviseletekkel egyeztetett szabályozási rendszer felépítésével lehetne orvosolni.

Ha a Fidesz abból indul ki, hogy a magyar vállalkozók alapvetően tisztességesek, és ha betartható a törvény, akkor betartják, és ha megfizethető a közteher, akkor megfizetik…akkor talán nem kéne ennyire túlszabályozni, és ennyi korláttal telerakni a törvényjavaslatot.

Olyan szabályozást, amit nem lehet áthágni, amivel nem lehet visszaélni, nem lehet alkotni. Minden szabályozás csak megfelelően hatékony, mégis igazságos ellenőrzéssel és szankciórendszerrel működhet, mert ha a túlbonyolítással és túl-bürokratizálással akarjuk biztosítani a cél elérését, azzal legfeljebb megfojtjuk a tisztességes munkáltatókat és munkavállalókat, de aki csalni akar, az úgyis megtalálja a módját. A jelenleg érvényben lévő, illetve sajnos a tervezettben lévő megoldás is ebbe az irányba mutat.

Értelmezési problémákat vet fel a törvény 8.§ (4) bekezdésében meghatározott, majd a 10.§ (3) bekezdésében ide visszahivatkozó részei, mivel itt a munkáltatóról van szó, de nyilvánvalóan senki nem szerez társadalombiztosítási ellátásra jogosultságot azzal, ha munkavállalói után a közterheket befizeti, így itt nyilvánvalóan a munkavállalóról van szó, ám a törvény hivatkozott szövegében a munkáltató szerepel.

Összességében megállapítható, hogy a törvényjavaslat vállalt céljával és a megelőlegezett bizalommal ellentétben nem tudja teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket a korábbi elhibázott törvény után joggal várhatott mindenki, ahhoz képest csupán részleges enyhítést tartalmaz. A törvényjavaslat alapján úgy tűnik, hiányzik a bizalom a kormány részéről mind a gazdák, mind az alkalmi munkák legnagyobb részét nyújtó, egyébként szavak szintjén a kormányzat által gazdasági kitörési pontként említett építőipari vállalkozások irányába is.

Bertha Szilvia,
a Jobbik országgyűlési képviselője