Július 3-án ünnepelte Belarusz a legfontosabb állami ünnepét – a Nemzeti Függetlenség Napját, vagy más nevén a „Belarusz Köztársaság” napját. 67 évvel ezelőtt, 1944. július 3-án szabadította fel a Vörös Hadsereg az ország fővárosát, Minszket, majd az ország többi részét a fasiszta megszállás alól. Az ünnepnap egy újabb alkalmat adott a belarusz ellenzéknek – immár sokadszorra az elmúlt hetek során – hogy tüntessenek a hatalom, és a Lukasenko diktatúrája ellen. A tüntetési forma azonban ezentúl még kifinomultabb lett és a belarusz emberek leleményességét bármely más, elnyomás alatt lévő nép példának veheti. Az eszközök változnak, a hatalom nem tágít – Lukasenko azonban ezúttal alaposan ráfaragott, az ellenzék pedig nagy csatát nyert.

Belarusz hivatalosan 1991. augusztus 25-én nyerte el a függetlenségét, amikor az ország kivált a Szovjetunióból. Egy ideig ezt a napot ünnepelték a későbbi évek során, de 1996-ban Lukasenko referenduma után az államiság ünnepét július 3-ára nevezték ki, az ország függetlenedésére a fasiszta megszállás alól.

Azóta ez a nap az ország legfontosabb ünnepe. Ekkor vonulnak fel az utcán az emberek, ekkor tartanak koncerteket, és felvonulásokat tart a hadsereg – akárcsak Oroszországban a május 9-ei Győzelem Napon – és ekkor tart ünnepi beszédet már évek óta Alekszander Lukasenko.

Az ünnepség idén azonban Lukasenko terveivel teljesen ellentétesen alakult. A 2010 decemberi választások után a belarusz diktátor erőszakosan számolt le az ellenzékkel – az ellenzéki vezetőket, volt elnökjelölteket több évi börtönre ítélték, lapjaikat pedig betiltották, és még az internetet is cenzúra alá fogták.

Tavasszal azonban bekövetkezett az, amit az ellenzéki vezetők már ősszel megjósolták: az ország gazdasága összeomlott, az infláció az egekbe szökött, a valuta és a nemesfémek eltűntek a bankokból, a belarusz rubel a többszörösére értéktelenedett le. Az üzletekben ideiglenesen eltűntek a technikai termékek és egyéb áruk és az életszínvonal hatalmasat zuhant. Belarusz a világ legjobban inflálódó állama lett.

A Lukasenko által lefejezett ellenzék pedig új utakat keresett a tiltakozásra, főleg, hogy a válság hatására egyre több követőre lelt a lakosság körében is. A recept pedig a már az arab világban is bevált közösségi hálózatban rejlett. A poszt-szovjet térség legnagyobb közösségi oldala a Vkontakte, amely 135 millió tagjával a világ egyik leglátogatottabb oldala. Itt indult el a belarusz „szociális forradalom”.

A Vkontakte-ban lévő „forradalom a szociális hálón keresztül” nevű csoportot még 2010-ben regisztráltak, tagjainak a száma azonban idén tavasszal többszöröződött meg és érte el a 200 ezer főt. A csoport erőszakmentes forradalmat hirdetett, és kitalálták, hogyan járhatnak túl a belarusz KGB eszén: minden hét szerdáján Belarusz legnagyobb városainak főterein spontán tüntetéseken szerveztek, amelyeken azonban nem volt semmiféle plakát vagy transzparens, nem voltak beszédek sem tiltakozó szavak. A résztvevők beleolvadtak a tér tömegébe, és elkezdtek tapsolni. A rendőrség így eleinte teljesen tanácstalan volt: kiket fogjanak el, hiszen látszólag nem voltak vezetők, sem energikus aktivisták, mindenki ugyanolyan módon, ugyanolyan erővel és mosollyal az arcán tapsolt. Ezen kívül voltak köztük tüntetésen kívüli járókelők is, és nem lehetett elfogni mindenkit. Ha mégis letartóztatták az embereket, akkor milyen törvénycikkely szerint, hiszen „tüntetők” semmilyen törvényt nem szegtek meg.

Teljes cikk: kitekinto.hu