Magyar Testvéreim!

       A napokban költözött az Örökkévalóságba az Örökkévaló Isten hazahívó szavára Nemeskürty István a Nemzet Tanár Ura, akinek könyveit olvastuk, filmjeit néztük, beszédeit hallgattuk és szelíd jósága, bölcs tekintete, egyedülálló műveltsége előtt emlékezve és fejet hajtva az ideillő Igén gondolkodtam napok óta.

nemeskurty_istvan_850_fill_433x304Szent Urunknak a Hegyi Beszédben elmondott egyik boldogságmondása nagyon illik e gazdag életútra, a 90 esztendő kegyelmi állapotára, a Nemzetet szolgáló tudós példájára. “Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”, – mondja Jézus. A nyolcszor, valamint még egyszer elmondott boldog szó nem egy megállapítást, valami statikus tulajdonságot vagy állapotot jelent, hanem sokkal inkább egy magasztaló üdvözlést, mint az 1. zsoltárban:

Üdv annak, akit boldognak lehet nevezni. Vonatkozik a jelenre, mely egy belső lelki kisugárzást feltételez, valamint a jövőre, valami nagy megajándékoztatásra, ami vele történni fog.

Az evangélium tanítása szerint a tiszta szívű ember látja meg az Istent. Szépen viszi tovább a Mi Urunk Jézus Krisztus gondolatát Pál apostol, aki a 2. korinthusi levélben valamint az 1. timotheusi levélben tesz bizonyságot a krisztusi igazságról.

Szádeczky-Kardoss Hilda verse legyen hála és köszönet Isten felé, hogy megajándékozott bennünket Tanár Úrral!

Gyújtottál-e gyertyát, hófehéret,
vágtál-e virágot, hófehéret,
és mondtál-e imát, hófehéret,
virágot, gyertyát, imát is négyet?

Azokért, akik mind a négyen
elmentek sziromfehéren,
utadból félreállva, szépen.

Hát gyújts értük gyertyát, hogy égjen,
a lángja a szívedig érjen!

/Kórus halottak napján/

Szép nekrológban emlékezett meg a Jobbik Nemeskürty professzor munkásságáról, sajnos az egyházak némák maradtak a nemzet egyik nagy tanítója elhunyta alkalmából. Nem volt mindig így, hiszen még éppen 20 esztendeje, 1995-ben egy nagyszerű írása jelent meg a Confessio című folyóiratban melyet a Református Egyház adott ki: „Attila, a magyarság nagy vágyvíziója” címmel.
Ebből idézek

„Egyedül a magyar művészet ápolta változatlanul az eredetmonda mítoszát: Vajda János, Harsányi Kámán, Kós Károly, Bánffy Miklós, Székely Bertalan, Körösfői-Kriesch Aladár.Amikor Kézai Simon IV. László udvari papja 1283 táján Attilával kezdte a magyar krónikát, a honfoglalást csak második bejövetelünknek minősítette, így juttatván kifejezésre a kun anyától született királyt támogató nemesség felfogását.Szent István verses legendája, középkori latin nyelvű költészetünknek ez az 1285 táján keletkezett gyöngyszeme Ladomér esztergomi érsek környezetében született, mintegy válaszul Kézai Attila-dicsőítésére.Most, hogy a magyar költészet hagyományait folytatni kívánó zenedrámát két 1945 után született művész, Szörényi Levente és Lezsák Sándor alkotta meg, jómagam a történelmi tények ágai-bogai között segítettem őket eligazodni, remélhető, hogy ősi mítoszaink tovább élnek újabb nemzedékekben, a hazát építő elszántságra buzdítva.”

Nemeskürty István professzor úr kortársa volt Ft. Hegedűs Lóránt püspök úr, aki a Confessio e számának első lapján így imádkozott: „Tartsd meg Uram a Te népedet! Aki ha kell, a legnagyobb rossz idején is várja a legjobbat Istentől és az általa győzelmessé tett kiválasztott szívektől! Hiszen Isten népe hívő nép, ki a Krisztusban megtestesült örökkévaló szeretetben élve mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”

Boldogok ők, mert tiszta szívű emberként látták és megboldogultként meglátták az Istent, Akit szolgáltak a földön és áldanak a mennyben, példát adva világnak és egyháznak, mert akárhova néztem, minden hol Istent láttam.

Szóljon Tanár Úr és Püspök Úr fölött a Kormorán zenekar egy szép dala: Hazafi

Mohácsi László
református lelkész