Nagy meglepetés volt, hogy a Magyar Koalíció Pártja néhány tized százalékkal a bejutási küszöb alatt kiesett a pozsonyi parlamentből, de a dolgok hátterében nem a politikai program összehasonlítása, hanem a megtévesztő reklámkampány áll, amit a Híd-Most nevű magyarnak is hirdetett, de fele részben szlovákokkal és szlovákul kampányoló párt folytatott.

Hogy honnan volt rá pénzük, az nem is oly sokára végérvényesen kiderül. Olyan tiszta szlovák falvakban is nyertek, ahol csak szlovák romák élnek. Vannak ugyan híresztelések, hogy egy szavazatért 5 eurót kaptak a „lelkes” választóik, de erről most bizonyítékok hiányában nem érdemes szólni, viszont hogy ezek nagyobb részt még olvasni sem tudnak, de Bugárt választják, hát fölöttébb érdekes.

A hetekig intenzíven nyomatott hazugságkampány megtette a hatását, amire természetesen rájátszott Fico és a SzNP megfélemlítő propagandája. Az emlékezet még nem feledte az 1945 utáni deportálásokat, amikor csak azért, mert valaki magyar volt vagy csak magyarul beszél, ezért elveszthette vagyonát, állampolgárságát, házát, és még ki is telepíthették Csehországba vagy Magyarországra.

Megtévesztő az az ostoba beállítás, hogy a magyarok többsége a Felvidéken ezzel elutasította volna a Magyarországhoz való vonzódást, a kettős állampolgárság lehetőségét. Szlovákiában mára valójában annyi magyar maradt, amennyi merte vállalni az MKP támogatását. A magyar iskolákba járók aránya sem éri már el Szlovákiában a 4 %-ot, vagyis ennyi magyar szülő van. Nagy sikereket a Híd főleg azokon a helyeken mutatott fel, ahol magas a nem magyar iskolába járó magyar származásúak száma, és a vegyes házasságokban élők körében, tehát akik már nem akarnak magyarok maradni, nem érdekli őket, hogy mi lesz népük sorsa, csak a napi betevő falat. Ezekre építette, illetve az ügyeskedő, köpönyegforgató, képmutató és jellemtelen rétegre, amely a kommunizmus egyenes következménye. Ezek mondják és hirdetik azt, hogy nem fontos az anyanyelvi oktatás, lényegtelen a magyar hagyományőrzés, minek ide felemlegetni a múltat. Nekik csak az a lényeges, hogy mennyi a fizetés, milyen autója, háza és egyéb flancos kütyüje legyen. Ez volt a nagy pénzekkel nyomatott reklámjuk veleje, és természetesen Béla, aki egyébként egy elsőrendű pojáca, amilyeneket a kereskedelmi adókon manapság ezrével állítanak példaképül a nép elé. Szinte katasztrófa, hogy ezen a szinten lehet akár egy ország sorsáról is dönteni.

Ezzel egyidejűleg meg kell állapítani, hogy a jellemes, keresztény beállítódású, nemzeti konzervatív politizálásnak már nincs nagy tömegbázisa, vagyis nincs szükségük a család megtartó erejére, a keresztény hitre, egyházra, közösségre. Ezeket az elmúlt száz évben lám ily „sikeresen” kiszorította a közéletből az üzlet, a haszonelvű életszemlélet, a kozmopolita (gyökértelen világpolgári) életideál. Tömegekkel sikerült most ezt az utat tovább szélesíteni. Ehhez adta nevét Bugár és még néhány megvásárolható társa, vagyis ez lesz politikai lételemük (bár nekik eddig is ez volt, s ezért nem fértek meg az MKP-n belül).

Olyanok ők, akik őseik sírja fölött akár pikniket is rendeznének vagy golfpályát építenek rá. Hiszen ezért van ez a föld! – mondják.

Beigazolódott ismét, hogy a nemzetközi nagytőke, vagyis a pénzügyi arisztokrácia legalább száz éve, miközben demokráciát hirdet, megbékélést, együttműködést és nyitott társadalmat, de már rég megkerülte a demokrácia tartópilléreit, a szabad választásokat, ellenőrizhető hatalmat, független bíróságokat, és mindent a háttérből csorgatott anyagiak irányítanak. Elérték, hogy szinte mindent és mindenkit meg lehet vásárolni: csak az árát kell tudni: pénz, pozíció, rang, dicsőség. Nincs tehát szabad választás, mert csak az juthat sikerre, akinek van pénze reklámra, elhülyítésre, beetetésre. Aztán a hatalom birtokában már sakkoznak az emberekkel. A szabadnak nevezett parlamentből kiesnek, be sem jutnak azok, akik nem hajlandók a megalkuvásra és nem megvásárolhatók.

A liberalizmus az elmúlt két évben taktikát váltott, és olyan pártokat hozott létre (mint az LMP Magyarországon, Híd, SaS Szlovákiában), amelyek látszólag köznépi jellegűek, de a pénzügyi világhatalom köldökzsinórjára vannak kötve. Ehhez megfelelő logisztikai, infrastrukturális és mediális eszközöket kapnak. A lényeg az agymosás, a tudatlanságban tartás (erre vannak a híg moslékot forgalmazó kereskedelmi csatornák és rendezvények), és a megfelelő pillanatban az intenzív beetetés. Úgy bánnak emberekkel és néprétegekkel, mint a halász a tóparton a halakkal, egyetlen céllal: hogy zsákmányul ejtsék.

Bugárék megcsinálták ugyanazt, amit Gyurcsányék öt éve: elhitették a polgárokkal, hogy nem kell menni szavazni, de ezzel egyszerre azt is, hogy meg kell tagadni az elszakított területek magyarságát. Persze akkor Gyurcsánynak még az volt az elsőrendű célja, hogy kipróbálja azt a taktikát, miként lehet bármilyen hazugságot megetetni egy agymosott magyar néppel. Akkor bejött, és a következő választásokon ezzel a taktikával győztek. Csakhogy ennek a turpisságnak számukra nagy ára volt. Itt derül ki, hogy a háttérhatalom eszközei voltak ők is. Elvégeztették velük az egyik legpiszkosabb munkát: a magyar nemzeti vagyon elkótyavetyélését a nemzetközi nagytőke javára, és a magyar erkölcsi viszonyok lezüllesztését, és ezután ejtették őket, majd hagyták, hogy a Fidesz most legutóbb leradírozza őket. De a tulajdonviszonyokat már ezek nem állítják vissza, az államadósságot nem vizsgálják felül. Bár látványosan meghozták a kettős állampolgárságról szóló törvényt és a trianoni emléknapot, mert a kampányban meg kellett ígérniük, nehogy a Jobbik elvegye támogatóik felét, de a magyar történelmi sebeket még az igazság kimondásával sem akarják gyógyítani. Erre kellett az a külügyminiszter, aki a Háttérhatalom egyik megbízottja a Bilderberg csoport révén, Martonyi.

Sajnálatos és elszomorító.

Már csak azért is, mert Bugárék arra kaptak támogatást, hogy minél kevesebb magyar legyen a parlamentben. Ezt el is érték! Aztán a kormányban asszisztálniuk kell majd ahhoz, hogy a maradék nemzeti vagyont a külföldiek jutányosan megszerezhessék: energetika, vasút, egészségügy, vízkészlet stb. Mellesleg Ficonak abban igaza volt, hogy ezt nem szabad engedni! Ezért kaptak ellenfelei külföldi támogatásokat, hogy őt eltakarítsák a kormányból. Nekünk persze az jó, hogy egy nyilvánvalóan soviniszta és bolsevik kormányfőt elsepertek az útból, de a magyarok elveszejtésének programját majd nem a nyílt ellenségeink, hanem a sunyi és alattomos mosolyú „demokraták” fogják úgy betetőzni, hogy ellenállás nélkül, önként visznek a vágó-Hídra. Ennek első jelei már a Hídban is megmutatkoznak. Röplapjaikon szerepelt vádként az MKP ellen, hogy minek járnak Budapestre, miért feszegetik a magyar múltat, és a hidasok már szlovákul tartják gyűléseiket. Nemsokára jönnek majd azzal, hogy a magyar iskolákban egyre több tantárgyat szlovákul kell oktatni, s ezzel megadják az utolsó döfést is a nemzeti megújulásunknak, ha iskoláinkból egy magyar nyelvet is oktató szlovák szellemiségű gyerekmegőrző lesz csupán.

Azt azért be kell látni, hogy a statisztikai adatként megjeleníthető magyarok száma 10 % alá esett Szlovákiában (kilencven éve egyharmadot tett ki). Ám a potenciális magyar választók között ez az arány még magasabb (az idősebb generáció sorában). Az MKP-t támogatók tehát nem szerezték meg a lehetőségek felét sem, vagyis ez elég nagy visszaesés, amiben az MKP felelősségét is meg kell vizsgálni:

Kampánya elég szürke, lapos volt. Nem merték bátran vállalni nemzeti alapérdekeink képviseletét: sem a trianoni évfordulót, sem a benesi dekrétumok ügyét, sem a magyar nemzeti összetartozást. Ugyanakkor az utolsó nap kivételével nem volt elég hangsúlyos az, hogy az előző kormányt mindenestül el kell takarítani, mintha az a szlogen, hogy csak úgy tehetünk valamit, ha kormányba kerülünk, azt is jelenthette volna, hogy akár Fico mellett is! Hiú reménykedés, mert ugyan van némi praktikus értelme annak, hogy legalább fékezni kellene a magyarellenességet, de ezek közben arra játszottak, hogy biztosra tudták, hogy ezzel az MKP saját soraiban választókat veszít. Amikor pedig a Híd is színre lépett, akkor ez már valóban annak kockázatát jelenthette, hogy 5 % alá esik a támogatottság! Az MKP nem merte vállalni a Magyarok Világszövetségével sem a kapcsolatot (talán Fidesz intésre), és végül nem maradt semmi jellemes magyar buzdító programja. Mert jólétet, munkahelyeket, ifjúházasoknak lakást, szociális biztonságot bárki tud ígérni, legfeljebb a kormányban majd objektív nehézségek miatt nem teljesítik. Az elmúlt húsz évben kialakult politikai vezérkar sem tudott megfiatalodni, s a jelölőlista bizony nem kínált esélyt sem a fiatalabbaknak. „A nagy öregek” mellett labdába sem rúghatnak, ez a véleményük, ezért máshol keresnek érvényesülést.

Az MKP-nak ez a parlamenten kívüli helyzet lehetőséget ad a megújulásra, megfiatalodásra, teljes átalakulásra. Új bort, új tömlőbe! – legyen ez a jelszó, mert ha nem, akkor jönnie kell egy új szerveződésnek fiatalos lendülettel, radikális elszántsággal, eredendő értékeink, jogaink követelésével, amely lelki és szellemi megújulással kell kezdjen. Először a fejekben és lelkekben kell helyreállítani a magyarságtudatot, ha a szlovák sovinizmussal szemben és az anyagias kalmárpolitika ellenében is népünk képviseletére vállalkozunk. Ellenkező esetben csak egy perzsavásár alkutárgyai leszünk….

Mihályi Molnár László, Szepsi-Felvidék
MVSZ felvidéki OT alelnöke
Honlevél főmunkatársa
Kárpáti Harsona főszerkesztő helyettes