A hét elején újra hallatott magáról a Civil Elkötelezettség Mozgalom. Ezúttal azt követelte a marosvásárhelyi városházától, hogy változtasson a jelenlegi jogsértő gyakorlaton, s a „multikulturalitás, a megértés, harmónia és békés egymás mellett élés szellemében” eljárva, a román és angol nyelvű dalok mellett magyar nyelvűeket is játszasson a Ligetben működő korcsolyapályán.

A civil szervezet ezúttal sem csak a kifogásolt jogsértésre hívta fel a figyelmet, hanem megnevezte a mulasztót, végeredményben a felelőst is. Tetszik, nem tetszik ez egyeseknek, de ezúttal is a magyar érdekképviseletet ellátó RMDSZ-t, annak alpolgármesterét, név szerint Peti Andrást terheli a felelősség.

„A város RMDSZ-es alpolgármesterének hatásköréhez tartozik a magyar közösség szempontjainak hatékony képviselete a hivatal szolgáltatásainak megszervezése során. Ez esetben elmaradt a magyar érdekképviselet, hasonló mulasztással találkoztunk a karácsonyi díszkivilágítás elindításakor sugárzott zenéknél” – áll a közleményükben.

Az eset kapcsán lehet lekicsinylően legyinteni, az viszont tagadhatatlan, hogy hűen tükrözi mindazt, ami a magyarnyelv-használat terén történik Marosvásárhelyen. A magyar nyelv szinte teljesen kiszorult a közösségi terekről, előbb a hivatalokból, oktatási intézményekből, majd a boltokból. Emlékszem az amerikai üzletember megjegyzésére, miszerint az utcán, hivatalokban tapasztalt feliratozásból ítélve, nem úgy tűnik, hogy jelentős számú magyar közösség élne a városban. Ezen elrágódtunk egy kevés ideig, s végül arra a következtetésre jutottunk, hogy lehetséges, hogy a magyar közösség még számos, de már nem jelentős. Legalábbis annyira, hogy érdekeit érvényesítse.

Az említett helyzeten próbál változtatni a CEMO, közleményükben azt ígérik, hogy idén „monitorizálni fogják a városháza szolgáltatásait, az általa szervezett kulturális és sportrendezvényeket, nyomon követik a magyar közösség szempontjainak megjelenését, a magyar nyelvhasználatot, a promóciós anyagokat, a közpénzeken szervezett reklámkampányokat, az előadások tartalmát, megvizsgálják a város multikulturális jellegének megjelenítését”. S végül, ami a legfontosabb: a monitorizálás eredményeit rendszeresen nyilvánosságra hozzák. A nyilvánosság köztudottan nagy hatalom, a közösség hangulatának befolyásolására kiválóan alkalmas, a politikumra gyakorolt kényszerítő hatása nem elhanyagolható. Ezzel próbál – a jelek szerint eredményesen – élni a CEMO.

Az említett civil szervezet három éve van az átlagember számára is érzékelhetően jelen a város közéletében. Az elszánt, kitartó csapat a nyelvi jogok érvényesítéséért lépett, lép fel sorozatosan. Túlzás nélkül állítható: többet tettek a kétnyelvű iskolai feliratozásért, a Bernády iskoláért, mint a politikum.

Ha ők nincsenek, ma Bernády iskolánk sincs, ez tagadhatatlan. Elsősorban nekik köszönhető, hogy az utóbbi időben mintha megélénkült volna a vásárhelyi magyarság, mintha feléledt volna benne a hajlandóság a jogaiért való cselekvő kiállásra. Az általuk demonstrált civil kurázsi, reméljük, követőre talál majd szélesebb körben is.

Szentgyörgyi László – Központ, erdely.ma