A magyar külpolitika revíziós törekvéseit az 1921. decemberi, Sopron-környéki népszavazáson koronázta első ízben siker. Az 1938-as első bécsi döntésig ez volt a trianoni békediktátum egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan el is fogadtak. Köszönettel és hálával tartozunk azoknak, akik az 1921. decemberi népszavazáson a Magyarországhoz való tartozásra szavazatukat adták és harcoltak azért, hogy Sopron, valamint a környező 8 település megmaradjon Magyarországnak.

Előzmények

Az osztrák államtanács 1918. november 17-én bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Layeben aláírt osztrák békeszerződés mintegy 4500 négyzetkilométernyi, 350 ezer lakosú terület Ausztriának történő átadását rendelte el három várossal – Ruszttal, Kismartonnal és Sopronnal – együtt népszavazás nélkül. Ezt a döntést a trianoni békediktátum (1920. június 4.) megerősítette, de a magyar kormány az úgynevezett „B” zóna átadását – amely Sopron és környékéhez tartozott – megtagadta. A népszavazás gondolata több más körülmény mellett azért merült fel, mert Ausztriát a francia külügyminisztérium a túlzott Anschluss-agitáció miatt büntetni akarta.

Lajtabánság

Amikor az átadás 1921. augusztus 28-án megkezdődött, a különítményes Prónay Pálon kívül a kormány kérésére Kismartonba vonult Ostenburg Moravek Gyula egy csendőrzászlóaljjal, továbbá Friedrich István, volt miniszterelnök és Héjjas Iván embereivel. Helybeli lakosok, különítményesek, bosnyákok, német és osztrák katonatisztek az ország egész területéről, de főleg a Duna-Tisza közéből érkeztek, hogy megakadályozzák Sopron elvesztését. Összesen mintegy 2700 önkéntes gyűlt össze.

A harcok rövidesen kiterjedtek az átadásra ítélt terület egészére, sőt az osztrák Kirchschlag mellett is volt összecsapás. Az ellenállásban részt vett az Etelközi Szövetség Feltámadás fedőnevű szervezete is Gömbös Gyula vezetésével. A szeptember 8-ai második “ágfalvi csatában” a felkelők visszavetették az osztrák csendőröket. A négy óránál is hosszabb ütközetnek három magyar és két osztrák áldozata volt.

A Nagykövetek Tanácsa október 4-éig adott haladékot az átadásra. Október 4-én azonban Felsőőrön kikiáltották az úgynevezett Lajtabánságot, élén Prónay Pállal. Prónay október végén, Horthy többszöri ösztökélésére hagyta el a térséget.

Della Torretta olasz külügyminiszter közvetítésével 1921. október 11-e és 13-a között tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István magyar kormányfő és Johannes Schober osztrák kancellár. A velencei Municipio palotában aláírt jegyzőkönyvben a felkelők eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környező nyolc községben.

December 14-én Sopron, 15-én Brennbergbánya, 16-án pedig Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópa, Nagycenk és Sopronbánfalva lakossága járult az urnákhoz. A Tábornoki Bizottság szabályzata szerint szavazati jogot azok az 1921. január 1-je óta állandó soproni lakóhellyel rendelkezők kaptak, akik betöltötték a 21. életévüket, Sopronban születtek, vagy itteni illetőségűek.

A várost nyolc szavazókörzetre osztották. Minden szavazó 1921. november 25-én keltezett, a városi tanács aláírásával és a bizottság francia körbélyegzőjével ellátott szavazóigazolványt kapott. Ennek ellenében a szavazáskor két színes lapot adott a szavazatszedő bizottság. Ha valaki Magyarországra akart szavazni, úgy épen tette a borítékba a kék lapot és eltépte a sárgát. A szavazólapon magyarul, németül és horvátul szerepelt a két ország neve. A kék cédula vékony papírból, a sárga vastag kartonból készült – egyrészt a vakok miatt, másrészt, mert így az “exit pollt” készítő jó hallású főiskolások majdnem pontosan becsülhették meg a várható eredményt, hiszen Ausztria kartonja “hangosan reccsent”.

Az összesen 26 900 jogosultból 24 063 fős (87,7%) részvétel mellett 15 334 fő (65,16%) szavazott Magyarországra, 8 227 fő (34,84%) Ausztriára, és 502 szavazat érvénytelen volt.

Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra.

A nyolc faluban a 7 900 jogosult 83,9%-os részvételével 54,6%-a Ausztria mellett szavazott. Magyarországra csak Nagycenken, Fertőbozon és Kópházán szavaztak többségben.

Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén ezután alakították ki az úgynevezett Hűségkaput.

Forrás: NemNemSoha