Harminc éves színészi pályafutásának elismeréséül egy amerikai-magyar civil szervezet az ISR (International Star Registry-vel) karöltve a közelmúltban csillagot nevezett el Szíki Károly színművészről, akivel pályájáról, annak nehézségeiről és szépségeiről folytattunk beszélgetést.

Idestova harminc éve, hogy színészi pályán dolgozik. Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy ez a műfaj az, aminek az életét szeretné szentelni?

1975-ben szereztem diplomát a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. Mérnöki munkámat a Kecskeméti Cipőgyárban kezdtem meg. Esténként eljártam egy amatőr színjátszó körbe, ahol többen biztattak, menjek el felvételizni a főiskolára. Forgáts Peti és a többi amatőr társammal nekivágtam, és akkor egyedül engem vettek fel. Ez a siker felbuzdított arra, hogy ébredjek és kezdjem meg a színész mesterség felsőfokú elsajátítását.

Szíki Károly színművész

Kérem, meséljen a pályájáról!

Akkoriban csak egy főiskola volt, ahol diplomát lehetett szerezni, és ez Budapesten volt a Rákóczi úton. Harmadik évtől már a Madách Színházban játszottam sikerszerepekben, mégis a vidéket választottam. Két szerződési ajánlat közül nem a Beke Sándor által vezetett Kecskemétet, hanem a Gali László által igazgatott Debreceni Csokonai Színházat választottam. Jól döntöttem, mert azonnal főszerepeket kaptam és maradtam az ott töltött hét évadban főszínész. Megkaptam Hamlet címszerepe után a világirodalom számos nagy feladatát is. Ezt követően Egerbe mentem Gali Lászlóval színházat alapítani, így biztosítottak voltak a további főszerepek. Majd, amikor Galit elűzték 1998-ban a Gárdonyi Géza Színház éléről, én is távoztam, és átvettem a Harlekin Színház igazgatását. Öt év után magánszínházat alapítottam Varga László Teátrum néven, valamint a New York-i Magyar Színházban vállaltam művészeti igazgatói feladatot, ezzel sok rendezést és játékot.

Melyek voltak pályája legszebb pillanatai? Volt-e olyan darab, ami különösen emlékezetes, illetve volt-e olyan, ami kellemetlen emlékeket idéz?

A legfelemelőbb, legmagasztosabb érzéseket azok a szerepek hozták, amelyeket magyar szerzők magyar hősökről írtak. Így eljátszhattam: Széchenyi, Kossuth, Wass Albert, Bartók Béla, Árpád fejedelem, Mátyás Király szerepét. Ezen hősök eljátszása estéről estére gyönyörű pillanatokat hoztak. A kellemetlen emlékek és élmények a féltehetségű pimaszok hatalom általi székhez juttatásához kötődnek. A középszer dáridóját éljük ma is. Ki a jobb kormánypárti? – ez dönt el igazgatói székeket, amelyek a nemzeti kultúra súlyos veszteségei és a kultúra devalválódásának vonzatai. És mindezen rombolásokat büntetés nélkül, a tehetségtelenség romboló sajátosságaival végzik ebben a negyed században is. Sajnálatos, hogy Egerben pártérdekeltségek mentén eveztek be a svihákok és a karizmatikusan-szürke középszeres ejtőernyősök a kultúra világába, amelyet megszállásuk alatt tartanak. Mást nem tehetek, mint megörökítem ezt a beteg jelenséget könyveimben és elhelyezem azokat a Széchenyi könyvtárban, hogy valamikor valaki megírja majd: miért volt annyira beteg ez a rendszerváltoztatásnak hazudott negyedszázad Magyarországon?

Nyilván számos, a szakmában elismert művésszel dolgozott együtt. Kikre emlékszik szívesen vissza? Ki az, akitől a legtöbbet tanult a szakmáról?

A két László, Mensáros és Gali László nevét említeném elsősorban. De meghatározó szakmai élmény volt Fábry Zoltánnal, Szabó Istvánnal, Huszti Péterrel, Kerényi Imre osztályfőnökömmel való munkálkodás. További felejthetetlen élményt jelentett Wass Alberttel, Sütő Andrással, Tőkés Lászlóval, Durai Miklóssal, Nagy Gáspárral való szoros baráti, szakmai együttlét is.

Jelenleg milyen darabokban szerepel?

Jelenleg- a mai kultúr-kiskirályok és depresszánsok jóvoltából inkább a tengerentúlon dolgozom, kanadai és amerikai magyar közösségekben rendezek és játszom, valamint írok. Ebben az évben három könyvem jelenik meg. Közben filmeket rendezek, drámákat, regényeket írok. A legutóbbi művem 30 éves szakmai munkámat foglalja össze Színház, Szerelem, avagy: 30 év a pokolban és a csillagok között címmel.

Harminc éves színészi pályafutásának elismeréséül egy amerikai-magyar civil szervezet az ISR (International Star Registry-vel) karöltve a közelmúltban csillagot nevezett el Önről. Hogyan élte meg ezt a megtiszteltetést?

Olyan vagyok ezzel az univerzális együttléttel, mint a gyermek, aki az első csörgőt megkapta. Csörgetem és megmutatom mindenkinek. Március 15-ére felterjesztettek állami kitüntetésre, de a helyi „nemzeti” politikai deviánsok elgáncsolták, így visszavonták fenn! Aztán jött ez a legnagyobb, a földtől elszakadó univerzális lét-lehetőség, kitüntetés formájában. Érdemes volt a nemzetszolgálat, mondom sokszor könnyek között, hiszen a legtöbbet kaphattam, amit kapni lehet: egy csillagot mindörökké Szíki Kátoly színművésznek hívnak a Nagy Medve Csillagképben. De nem felejtem, hogy a harminc év minden jó embereinek, szereplőinek segítsége is benne van ebben az elismerésben. Ám benne van az ellenségeimé is, akiknek köszönöm, hogy mindig tovább löknek, a sikerek felé. Az ő kicsinyes játékuk, tehetségtelenségük nélkül csak félszárnyú madár lennék. Elleneimnek köszönhetem, hogy minduntalan szárnyalok.

Köszönöm a beszélgetést!

Deczki Anna – szebbbjovo.hu