Az új alkotmányban szó szerint ez áll: “A közhatalom forrása a nép.” Csakhogy ezt a szólamot követi a valóság: “A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” Később pedig a népszavazási tilalmak között ott díszeleg, hogy az alkotmányról, annak módosításáról nem lehet népszavazást tartani…

Hogy is van ez? Ha a nép a közhatalom forrása, akkor milyen alapon nincs joga a hatalom legfőbb keretét jelentő alkotmányról döntenie? A klasszikus római jogelvek szerint (nemo plus juris…) több hatalmat senki sem ruházhat át, mint amennyi neki magának van. Tehát ha a nép nem jogosult az alkotmányról dönteni, akkor honnan kapják a felhatalmazást erre a parlamenti képviselők???

A legcsúnyább demokráciaellenes merénylet az újonnan kitalált Költségvetési Tanács. Rafinált intézmény: joga van ugyanis arra, hogy elutasítsa az éves költségvetést. Ha pedig azt a parlament nem fogadja el március végéig, akkor a köztársasági elnök feloszlathatja. Az elnök öt évre, a tanács hat évre kap mandátumot – tehát ha például 2014 elején cselesen lemondanak, hogy a kétharmad újakat nevezhessen ki, akkor még két választási cikluson át bármikor megbuktathatja a következő kormányt a maiak által kinevezett költségvetési tanács és köztársasági elnök…

A hatalomforrásokat illetően a Költségvetési Tanács csodás intézmény. A nép nem választja, de a parlamentet mégis meg tudja buktatni. Ugyebár dérrel-dúrral ágált minden pártpolitikus a visszahívhatóság ellen, jogbiztonság, miegyéb – most meg lesz már tulajdonképpen visszahívó (egész parlamentet visszahívó) intézmény, csak éppen nem a nép az, hanem a kétharmados kormány által kinevezhető Költségvetési Tanács. Nemo plus juris, hát frászkarikát – a KT még a következő kormányzatot is bármikor megbéníthatja…

A valóság persze az, hogy ténylegesen NEM a nép a hatalom forrása, hanem csak a szavazatunk; a hatalom tényleges forrása a parlamenti mandátum; a népnek legfeljebb a türelme számít hatalomforrásnak…

Forrás: molnargoreny.blog.hu