A száraz, semmitmondó közvélemény-kutatásoktól megkérgesedett lelkünk következtében manapság már ritkán kapjuk fel a fejünket egy-egy eredmény láttán, tegnap a Tárkinak azonban úgy tűnik mégiscsak sikerült felkavarnia a leülepedett iszapot a poshadt politikai állóvíz aljáról.

Szerkesztőségünk maga sem képvisel e tekintetben egységes álláspontot, izzó vita alakult ki közöttünk, vajon a lengyellászlói értelemben vett sikeres "nép közé megyünk" típusú kampánynak, esetleg a megnövekedő tévés szereplésnek, vagy a Tárki nem is annyira új módszertanának köszönhető a Jobbik duplázása. És persze magyarázatra szorul a balos hall of fame 2006 politikai gangbangjének nem is annyira meglepő önszívatása is.

Van, aki elvégezte közülünk a politológiát, de olyan is akad, akinek nem jött össze ez a bravúr. Ennek ellenére egy mindenre kiterjedő, európai értelemben vett elemzést olvashatnak arról, mi is történik itten.

Aromó: Kimondjuk. Megoldjuk. Megsimogatjuk.

Bár én a szerkesztőség azon tagjai közé tartozom, akik számára legalább az világos volt, hogy az egyetem jóval több mint öt éve alatt mit ne végezzen el (politológia), de ahogyan a futballhoz és az atomenergiához, úgy választási kérdésben is véleményt tudok szeretek formálni. A Jobbik majdnem duplázásának magyarázatát valahol a kutatás megváltozott módszertanában kell keresni. Vagyis a Tárki szavazási helyzetet szimulált, így a válaszadók egy szavazólapot töltöttek ki, amelyet a kérdezőbiztos nem látott. A hirtelen erősödés mögött tehát állhat az is, hogy a Jobbiknak még mindig rengeteg rejtőzködő szavazója van. Kész szerencse, hogy már nem nyílt a szavazás, mint a harmincas években.

Az erőteljes növekedésben persze szerepe lehet a cukiság offenzívának, amely bár az eddigi kemény retorikához szokott szavazótábor egy részénél komoly tarkóvakargatást okozott, de úgy tűnik, egyelőre a Magyar Hajnal nem képes profitálni a Jobbik állatszeretetéből. A Kimondjuk. Megoldjuk. Megsimogatjuk. programja tehát egyelőre sikeres (és bár egy kampány során ez a legutolsó szempont, az sem mellékes, hogy a pártnak a hazai politikai mezőnyben majdhogynem egyedülálló módon még programja is van).

Nem szabad elmenni a baloldali szado-mazó átütő sikere mellett sem. Egyelőre úgy tűnik, az elmúlt évek, évtizedek leginkább elhasználódott, lejáratódott és leghiteltelenebb galeriét szárnyai alá összegyűjtő Összefogásnak sikerült az, amire a Lendvay utcában éjt-nappallá téve dolgozó fideszes kampányguruknak talán soha: Orbán Viktornak megnyerték a választást, és Gyurcsány Ferencet legalább újabb négy évre bebetonozták a parlamentbe. Ide már tényleg csak Berki Krisztián és egy vasaló hiányzik.

Ferkusz: Itt mindenkit lehet utálni

A baloldali összefogásban az a jó, hogy kortól, nemtől és világlátástól függetlenül mindenki talál benne legalább egy olyan politikust, akitől a gyomra felfordul. Így aztán sikerült is közel húsz százaléknyi passzív szavazót aktivizálni, akiknek most elsősorban a Fidesz és a Jobbik örvendezik.

Gyurcsányék persze nem erre számítottak. Azt gondolták, hogy a Dörmögő Dömötör Kuncze, Fodor Gábor, meg Bauer Tamás százezerszám hozza majd az új szavazókat. De nem hoztak, inkább csak vittek. A miniszterelnök-jelöltjük, a nem túl nagy kvalitásokkal megáldott Mesterházy pedig hetek óta bújócskázik a a sajtó képviselőivel a Simon-botrány miatt. Igazából nincs min csodálkozni. Lesz ez még így se elvtársak!

Havas Jon: Így jár, aki a vodkát összekeveri a Sárkány sörrel

Kezdjük akkor az Összefogással: komolyan, van olyan ember, aki mást várt? Egy elsőéves politológus hallgató megmondja, hogy a politikában 2+2 az nem 4, hanem sokszor csak 3, vagy a mostani esetben inkább 1,5. A jelölteket meg a listás helyeket még csak-csak le lehet boltolni egymás között, de ahhoz, hogy valaki Fodor Gábortól és Gyurcsány Ferenctől várja az ország megújítását, valami egészen penetráns Orbán-fóbia kell. Olyan ez, mint amikor a házibuliban hajnal 2-kor a vodkán kívül minden normális pia elfogyott, és valamelyik okos kitalálja, hogy ha narancsos pezsgőtablettát meg Sárkány sört beleöntesz, akkor jobb íze lesz. Nem, nem lesz jobb, ihatatlan lesz.

Ami a Jobbikot illeti, sok csodálkozni való itt sincsen. A közvélemény-kutatók szépen korrigálják az adatokat, A Hír Tv és a közmédia ontja magából a jobbikos reklámot (a Fidesznek per pillanat az LMP és a Jobbik erősítése az érdeke), az ingyenes Hazai Pálya már kéthetente bekerül minden postaládába. Emellett a nemzeti radikálisok csúcsra járatják a klasszikus kampányelemeket: standolnak, járják az utcákat, Vona Gábor mindennap más nénit segít át a zebrán. A választókkal való személyes és rendszeres kapcsolattartásnak felbecsülhetetlen ereje van, szemben az egymással való riogatással, amiből a két nagy párt nem tud kitörni.

Bí Dzsi: A becsődölt a 90's allstars, és a nyerő lábmunka

Az Összefogás teljes csődje kiváló példája annak, hogy nem csak a nem akarásnak, de bizony gyakran a nagy akarásnak is csak nyögés a vége. Mesterházyék elkövették azt a súlyos hibát, amit egy politikusnak soha a büdös életben nem szabadna: saját kemény magjuk véleményét és vágyait összetévesztették a közhangulattal. Nyilvánvaló, hogy az E-klub egykori törzsvendégeinek szívét ma is meg lehet dobogtatni a 20 évvel ezelőtti dance sztárok legendás Love message-ével – de 2014-ben ez az üzenet aligha hatolna el a tömegekig.

A ballib 90's allstars összeállását is csak azok az akciónyuggerek követelték, akik számára az elmúlt húsz év legnagyobb élménye a Rodoszon töltött '96-os nyaralás és Orbán leverése volt 2002-ben. Nekik kétségtelenül nagyon tetszik a Gyurcsány-Mesterházy-Bajnai-Fodor-Kuncze supergroup Bokros Lajos háttérvokáljával – de a mai magyar társadalom döntő többségének szánalmas kiöregedett bárzenészek erőlködésének tűnik az egész. Arról már nem is beszélve, hogy a baloldal arca mára már rég nem Mesterházy, vagy Bajnai, hanem egyértelműen Gyurcsány Ferenc. Komoly tippem volna, hogy nálunk, a Dallas sörözőben a vendégek döntő többsége úgy tudja, hogy ő a szoci miniszterelnök-jelölt. És bármennyire is unják már a banánt, meg a NERT – a túlmozgásos pápai gyerek mellett még mindig a felcsúti Maradona tűnik kisebb rossznak – vagy leginkább a Mátyás-keserű, de arra szavazni még nem lehet.

A Jobbik előretörésének okát váratlan módon a megtestesült '90-es évek, a velünk élő VHS korszak pulcsikirálya, Lengyel László fogalmazta meg – akinek így 15 éve az első valóban izgalmas gondolatát üdvözölhetjük. A politológus a minap békásmegyeri szoci szimpatizánsok előtt hordta le a sárga földig az Összefogás vezetőit, amiért azok nem követik Vona Gábor példáját, aki járja a falvakat és kisvárosokat, míg ők Pestről osztják az észt. És valóban: a két nagy párt idei kampányából nem csak a programok, az érdemi mondanivaló és a jó ízlés hiányzik – hanem a nagy politikai turnék is. A Fidesz ugyan felszántja az országot a rezsifórumokkal, de ezek sokkal inkább emlékeztetnek egy lakótelepi lakógyűlésre, mint kampányrendezvényre. Az egyetlen pártvezető, aki hagyományos értelemben vett országjárásra indult, az Vona Gábor. A személyes jelenlétnél pedig még soha nem találtak ki eredményesebb pr-módszert.

jobbegyenes.blog.hu