Címzett: Budapesti Rendőr-főkapitányság
Tárgy: Feljelentés

Tisztelt Rendőrhatóság!

A 2014. július 05-én megrendezett Budapest Pride Felvonuláson történt, számomra minősíthetetlen esettel kapcsolatban kérem az Önök szíves segítségét. Az esemény hivatalos honlapja az alábbiakat közli :

„Több, mint 10.000 ember vesz részt a Budapest Pride Felvonuláson, amely egyszerre ünnepli a sokszínűséget, a hazai leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) közösséget, és hívja fel a figyelmet a civil kiállás, a szolidaritás és a jogtudatosság fontosságára. A felszabadult hangulatú, békés tömeg azt üzeni, hiszünk a demokratikus értékekben és megvédjük alapvető emberi jogainkat.”

Ezzel ellentétben a felvonulás egyik kamionján egy a „kompozíció” részét képező ember, nyilván a szervezők tudtával (egyébként nem lehetett volna a kamionon, mint ahogy Orosz Mihály érpataki polgármester sem) arra vetemedett, hogy nemzeti-történelmi zászlónkat meggyalázza, ugyanezt tette nemzetünk legnagyobb tragédiáját felidéző Nagy-Magyarország határainak körvonalával. Tetézte az évezredes múltra visszatekintő kereszténység kigúnyolásával, tekintve az általa készített transzparenst és az egészet egy megnyilvánulásként nézve.

Íme az elkövető:

Nem vagyok a jogban jártas ember, ezért Önöket kérem, hogy találjanak „fogást” ezen az emberen, mert amit tett, ezidáig büntetlenül, az olyan következményekkel járhat, amiket szerintem senki sem akar. Ha meg lehet gyalázni egy több mint hétszáz éves zászlót, akkor ebben az országban egy zászló sincs biztonságban. Kénytelen vagyok leírni, hogy ha ez történt volna az izraeli zászlóval, szakállas emberünk rabbinak öltözik és a zsidó embereket gyalázza, egy percet sem lett volna a helyén. Ez az amitől kerekedik a szem és jön az önkéntelen felszisszenés. Nekem már ettől is jött! Nem a zsidó emberek megbántása volt a célom, hiszen vannak nemzeti oldalon is, de mitől lenne ez más?

Emberek csoportjának vallása, nemzeti jelképe, történelme került ennek a békés felvonulónak a kezei közé. Óriási felelőssége van a magyar nyelven sugárzó, író médiának abban, hogy ez az V. István korabeli lobogó rossz előérzetet kelt sok emberben. Vért izzadnak azért, hogy a nyilas mozgalommal mossák össze. Számtalan hír kezdődik azzal, hogy „Árpád-sávos zászlóval vonuló tüntetők…” és utána a lehető legrosszabb, amit csak mondani lehet. Közülük csak olyan szólalhat meg, aki nem tudja közérthetően, kúlturáltan elmondani a megmozdulás célját, nehogy követőkre találjon és megértse a társadalom: ez bizony értük is van…

Érdemes megnézni ennek a vonulásnak a HírTV vagy az RTL Klub által készített híradórészletét. Előbbiben rövid riport is van ezzel a szakállas emberrel, a másik meg csak tanulságos, van benne „árpádsávos-vonulós…” (Itt jegyzem meg, hogy kimondhatatlan öröm számomra egy rádiótechnikai „neuron zavaróállomás” Debrecen környéki megszűnése, ahol ugyanez az agymosás ment.) Nekik nem tűnik fel, hogy nemzeti címerünk nem kis részét is Árpád-sáv foglalja el, pedig nem nyilas országban élünk, és az NBH címere is tartalmazza, valamint megtalálható ezer egyéb helyen. Ez a vonuló ember is nácinak, nyilasnak véli, amit maga elé rajzolt, de a tudatlansága sem mentesíti bűne alól.

Ezek a határok nem egy tündérmese utáni vágy szülöttei, hanem országunk valós határai voltak, hegyekkel, szántóföldekkel, természeti kincsekkel, tengerparttal. Elvesztettük területünk jó részét, és ez nem csak azzal járt, hogy a térképészek máshol húzták meg a vonalat… Jól rátapintott, mely körvonal fájhat legjobban a nemzeti érzelmű embereknek, ezért Nagy-Magyarországot sem hagyta ki a saját demokratikus értékrendjének megfelelően.

A határok megváltoztatása ellen tüntetések és fegyveres harcok is történtek. Nyugaton a Rongyos Gárda, akik elérték a Sopron környéki terület megtartását, Komárom kettészakítása tudtommal több száz halálos áldozattal járt. A pozsonyi sortűzben a csehszlovákok a békés tüntető tömegbe lőttek. Rövid időre egy kis rész a II. világháborúban ugyan visszakerült, de sajnos nem örökre.

Édesapám Kárpátalján született ebben az időszakban, a háború után mindenüket hátrahagyva menekültek a csonka országba. Itt mindent kezdhettek elölről. Ezt nem mindenki gondolta így a rokonságból, abban bíztak, ez csak időleges, de tévedtek. Így vannak rokonaim Kárpátalján, akikről elmondhatom, hogy míg az idősebbek nagyon szépen beszélték a magyar nyelvet, a velem egykorúak csak pár szót, a még fiatalabbak egy szót sem. Ezzel is erősítve a propagandát, hogy minek oda autonómia, amikor már csak nagyon kevesen beszélik a nyelvet. Én azért ezt nem adnám fel, majd megtanulnak… Újra!

Ezekre az érzésekre rajzol nekem hímtagot ez a demokrata?

A feliratokra nem reagálok, mindent elmond róla.

Keressenek és találjanak fogást rajta! Mivel, úgy tudom, nem is magyar, minimum utasítsák ki az országból örökre!

Az esetnek személyesen nem voltam szemtanúja, a hírekből értesültem róla. Azt a szombati napot gyerekeimmel a nagyszülőknél töltöttem, hogy együtt legyen a család.

Jó munkát kívánva, tisztelettel:
(Név és cím a szerkesztőségben)