Három jobbikos képviselő dolgozhat Budapestért a Fővárosi Közgyűlésben az elkövetkezendő négy évben. Korlátaikról, lehetőségeikről, a leendő szakmai munkáról beszélgetett a Barikád hetilap Szabó György frakcióvezetővel.

– Milyen gyakorlati jelentősége lehet a három jobbikos városatyának a közgyűlésben?

– Először is: hamis, vagy inkább maszatos lenne ez a kép az olvasók előtt, ha most itt magázódnánk, hiszen régóta ismerjük egymást, lépjünk is túl ezen.Városatya? Ez talán az esetemben és a koromat tekintve igaz lehet, de a többiek esetében semmiképp. Bár tényszerűen és fizikailag hárman kerültünk a fővárosi közgyűlésbe, ám pontosabb lenne egy olyan kifejezés, hogy egy mindig meglévő szemlélet jutott vissza, ami az eddig eltelt 65 évben, és főleg az elmúlt 20 évben hiányzott. Különösen igaz ez most, mert ez a történelmi barokk épület az ártó és túlzó liberalizmus fellegvára Budapestnek. Lássuk be, – mi magunk átéljük – hogy tényszerűen új összetételű lett a városvezetés, de a struktúrák, a gépezet és annak teljessége még a régi. Fontos kijelenteni: a választást nem mi nyertük meg, ezért minden eredményt ennek ismeretében kérünk majdan mérlegre tenni.

– Nem szokásod magyarázkodni, és most úgy tűnik nekem, mintha már most az elején ezt tennéd…

– Más a vágy, és más a valóság. Más elképzelni valamit, és más átélni. Egészen mást jelent ismerni a számokat, és más feltételezni azokat. Hosszan lehet sorolni, de még egy példa. Egészen más idelátogatni, és itt élni. Ma tényszerűen Budapest egy kifosztott város, amelyben a ma még börtönre várakozók elherdálták a múltat, felélték a jelent, és elzálogosították a jövőt. Égetőek a gondok, és fizikai példával élve: a tehetetlenségi erő tovább hat. A jelenlegi vezetés elindult egy úton. Mi más utat választottunk volna, de nem tettünk keresztbe, megszavaztuk az elképzeléseket.

– Miért szavaztátok meg, ha más utat tartottatok helyesnek?

– Tarlós István egyszemélyben vállalta minden döntésének a felelősségét. Nem igyekezett azt megosztani a közgyűléssel, a különböző bizottságokkal, az alpolgármesterekkel és a tanácsnokokkal. Ez szimpatikus, főleg a múlt ismeretében. A személyi változtatásoknál voltak és lesznek is fenntartásaink. Túlzásnak tűnhet esetünkben Tarlós politikai elképzeléseinek kezdeti támogatása, de jó tudni: semmilyen ellenőrzési lehetőségből nem hagyott ki minket. Négy fontos bizottságban kaptunk alelnöki, egyben elnöki megbízást.

– Ettől még nem lesz könnyű a munkátok…

– Ezt frakciótársaimmal együtt jól tudjuk. Czeglédi János szinte a kezdetektől szervezi és irányítja a fővárosi Jobbikot. Ami egy kicsit is liberális, az számára elfogadhatatlan. Nagy ismerője a főváros múltjának. Losonczy Pali barátom a kultúra minden rejtett árnyalatának tudora, kikezdhetetlen szimattal, ha mutyiról van szó. Jobb a barátjának lenni, mint azon kívül bárminek. Külsős bizottsági tagjaink közül Pajor Tibor az oktatás jövőjének a megszállottja, míg Gyenge Zsolt igazságkereső mivolta közismert a berkeinkben. A kerületekbe bejutott képviselők és a külsős bizottsági tagok, a felügyelő bizottságokba és az igazgató tanácsokba delegáltak is ízig-vérig a szakmájuk nagymesterei. Mindannyiunk mögött ott áll a teljes budapesti tagság, ez kiemelten fontos.

– Elhangzott az alakuló közgyűlésen: szakmai munkát kívántok folytatni.

– Olyan szakmai munkát, ami végképp hiányzott az elmúlt időszakban. A Jobbik eddigi választási programjairól azt gondoljuk, a szakmai kabinetjeink munkájából dolgozik sok politikai erő. Esetleg más szakmai közösségek is velünk párhuzamosan jutottak ezekre a felismerésekre, de a kisördög azt kérdezteti velünk: miért nem tették meg eddig? Fővárosi programunk szinte az egyedüli lehetséges fejlődési irány minden tekintetben. Egy program sok-sok részletből áll össze, és ennek egyik eleme volt az a digitális bérlet, amit átadtam a képviselőknek az alakuló ülésen. Ezekből a ma még elképzelésekből szeretnénk a lehető legtöbbet megvalósítani. Mindegyik javaslatunk felzárkózást eredményez, egyszerű, gazdaságos és igazságos, élhető és szerethető várost teremt rövid idő alatt. Az általunk megfogalmazottakhoz biztosítható a forrás, és nem szükséges trükkös adókat bevezetni. A programon felüli javaslatainkról most nem beszélnék, mert nagy rá a kereslet.

– Mi várható egy vagy négy év múlva Budapesten?

– A végtelenségig optimista vagyok. Ha nem így lenne, el sem kezdtem volna politizálni. Azt várom, hogy Tarlós István, ha mást nem, a város fizetőképességét elfogadhatóbbá teszi. Ezt az eredményt nem lenne szabad lebecsülni, ismerve a jelent. Nagy fejlesztéseket ezért nem remélek, bár ha mégis történni fognak, az valószínűleg a programunk egy-egy elemének a megvalósítása lesz. Kérdés, lesz-e ehhez politikai támogatás a győztesek részéről, mind a fővárosban, mind a parlamentben. Igyekszünk javaslatainkat úgy megfogalmazni, hogy ne lehessen rájuk nemet mondani.

Horváth Ádám

A cikk megjelent a barikád hetilapban.