Az SPD a szavazatok 21-24 százalékára számíthat, ami jelentős visszaesés a legutóbbi, 2011-ben tartott választáson szerzett 28,3 százalékhoz képest, és a tartományban különböző koalíciós összetételben 1989 óta folyamatosan kormányzó párt történetének leggyengébb eredménye, de várhatóan így is a szociáldemokratákra voksolnak a legtöbben.
A második helyen ismét a CDU végezhet, támogatottsága a 17-20 százalékos sávba süllyedhet az öt évvel ezelőtti 23,3 százalékról, ami ugyancsak mélypontot jelent.
Az ellenzéki Zöldek erősödhetnek, 17-19 százalékot szerezhetnek a 2011-es 17,6 százalék után. Az SPD-től balra álló Baloldal támogatottsága a 15-17 százalékos sávba emelkedhet a 2011-es 11,7 százalékról. A Kalózpárt 2011-ben országos feltűnést keltve, 8,9 százalékos eredménnyel bejutott a helyi törvényhozásba, de támogatottsága azóta elpárolgott, várhatóan a szavazatok 2-3 százalékát szerzi meg. A 2011-ben kiesett liberális FDP viszont visszajuthat a képviselőházba, támogatottsága valamivel az 5 százalékos bejutási küszöb felett, 6-6,5 százalékon áll.
A CDU-tól jobbra álló, újonc Alternatíva Németországnak (AfD) 12-15 százalék körüli eredménnyel kerülhet be a képviselőházba.
A prognózisok igen bizonytalanok, mert a 2,49 millió választásra jogosult berlini csaknem fele a választás előtti napokban még nem döntötte el, hogy részt vesz-e a voksoláson, és hogy kire szavaz. A bizonytalanságot növeli, hogy a CDU, a Zöldek, a Baloldal és az AfD mért támogatottsága között minimális az eltérés.
Az viszont biztosnak tűnik, hogy az SPD-CDU koalíció nem folytatható, és csak valamilyen hármas koalíció alakíthat a képviselőházban többségre támaszkodó kormányt. A legvalószínűbb az SPD, a Zöldek és a Baloldal összefogása.
Az is biztosnak tűnik, hogy a kiemelkedően sikeres kormányzás ellenére az SPD-től és a CDU-tól is elfordul választóik jelentős része.
A 3,5 millió lakosú német főváros helyzete 2011 óta minden fontosabb mutatót tekintve nagymértékben javult. Például az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) az öt évvel ezelőtti 32 501 euró után tavaly már 35 782 euró volt, így Berlin felzárkózott a középmezőnybe, a 7. helyre a 16 tartomány rangsorában, és a berlini gazdaság tavaly éves szinten 3 százalékkal nőtt, ami csaknem a kétszerese a német gazdaság egészében végbement 1,7 százalékos növekedésnek.
Míg korábban az előző kormányzó polgármester, Klaus Wowereit híres mondásával szokás volt “szegény, de szexi” városként jellemezni Berlint, most már nemcsak a kortárs művészet és a popkultúra, hanem a feltörekvő informatikai vállalkozások, a start up cégek globális kisugárzású központjaként is emlegetik.
A súlyosan eladósodott tartomány pénzügyi helyzete is javult, a költségvetés a gazdasági növekedés és a folyamatosan süllyedő – bár országos szinten még mindig magas, jelenleg 9,6 százalékos -munkanélküliség, illetve a dinamikusan – az idén az első öt hónapot tekintve éves összevetésben 7,4 százalékkal – emelkedő adóbevételek révén 2012 óta rendre többlettel zárt, az adósságteher pedig csökkent. Az országos összevetésben gyengén teljesítő iskolarendszer és közigazgatás színvonala emelkedett, az utcákon több a rendőr és kevesebb a kátyú, és bővült a többi között a kerékpárút-hálózat és az elektromos meghajtású autók töltésére szolgáló berendezések hálózata is.
Azonban Berlin megszenvedi a sikert, aminek politikai következményei is vannak. A lakosság évente átlagosan 40 ezer fő körüli mértékben növekedik, és ezzel a rendkívüli ütemmel nem tart lépést az óvodai, iskolai, egészségügyi, közlekedési infrastruktúra fejlesztése, és hónapról hónapra súlyosabb a lakásínség.
Mindez leginkább az SPD támogatottságát veti vissza, főleg azért, mert a párt hagyományos bázisa, az alacsony és közepes jövedelmű réteg a lakhatási költségek robbanásszerű emelkedése miatt egyre inkább kiszorul a város külső kerületeibe, és sokan úgy érzik, hogy a gyors és mélyreható változások közepette magukra hagyták őket, ezért ellenzéki pártokhoz csapódnak. A másik oldalon a CDU nemigen profitál abból, hogy nagy számban költöznek a városba jómódú, magasan képzett németek, akik inkább a Zöldek és az FDP szavazótáborát bővítik, ami összefügg menekültválság körüli, a párt népszerűségét minden egyéb tényezőtől függetlenül is kikezdő országos vitákkal.
A menekültválság a kampányra is rányomta a bélyegét; míg a Zöldek, a Baloldal és az FDP politikusai a sokévi átlagnak megfelelő hangulatú kampányról számolnak be, az SPD-nél és a CDU-nál mindennaposak voltak a plakátrongálások és az aktivisták elleni kisebb atrocitások.
Berlinben – ahol csaknem 190 nemzet tagjai élnek együtt súlyos konfliktusok nélkül – erős elutasítottsággal szembesül az AfD is, a párt nem is tartott nagyobb rendezvényeket, kampányában a város keleti részének külső kerületeire összpontosított, igyekezve megszólítani az elégedetlen szavazókat. Megcélozta a jelentős nagyságú orosz ajkú réteget is, orosz nyelvű szórólapjain a többi között kiállt az Oroszország elleni uniós szankciók mielőbbi visszavonása mellett.
(MTI)